2018. június 18.

Kedves F. W. Éva!

Néhány héttel ezelőtt Farkas W. Endre jóvoltából két versem jelent
meg az "Előretolt Helyőrség" c. hétvégi mellékletben.

Valamikor már próbálkoztam bekerülni a BÁRKA aurájába a verseimmel, lévén
békéscsabai lakos, aki építészként és statikustervezőként több tucatnyi
épület tervezésében vettem részt itt a városban és egész Békés megyében -
sajnos "lesajnáló" stílusú elutasításban volt részem.

Megkerestem V. Gyula képviselő urat is tavaly, hogy ugyan segítsen
már nekem: szakmai bírálatot kérjen "magasabb" körökben a verseim irodalmi
értékét tekintve. Alig két héttel ezelőtt jelezte örömmel: hiszen megjelent
végre két versem az Előretolt Helyőrség-ben: lám, segített nekem, hisz
éppen a BÁRKA szerkesztőségétől kért kritikát a verseimről.

Felvilágosítottam: a BÁRKA nem segített nekem, én magam írtam, amire
F. W. Endre volt kedves postafordultával válaszolni, ígérve
verseim megjelentetését, amit nagyon hamar teljesített is.

(Az új országgyűlési képviselőnk, H. Tamás Úr is ismeri az írásaimat
- nem volt róluk rossz véleménnyel, de azt a szálat nem varrtam el. Most
nem is akarom zaklatni a dolgaimmal.)
 

Hát most megtörténik a sokszög bezárása!

Kedves Éva, legyen szíves pontot tenni az i-re azzal, hogy legalább
válaszadásra méltat engem (gondolom a névazonosság nem véletlen).

A csatolmányban küldöm a verseimet. Sok és sokféle, tudom, hogy Köröst
lehet az önjelölt költők, írók leveleiből rekeszteni.

Kérem, ne éljen elhamarkodottan a pallosjogával! Én tudatosan kóricálok
Sinka István versfelfogása környékén. Vallom: vissza kell vennünk az
irodalmunkat - azért, hogy az a köznép, aki a magyar nyelvet működésben
tartja a dolgos hétköznapjaiban, olyan verseket (is) kapjon, amiket megért,
amelyek róla és neki is szólnak.
Aki akar, az maradjon az elefántcsonttoronyban, lovagolja meg a Pegazust,
levegőzzön a Parnasszus szikláin. Aki viszont a poros, délibábos magyar
Alföld repceföldjeit, a háromlábú farkasról ismert kiskunsági pusztát, a
szanki kovács kalapácsától lármás homoki világot szereti és ismeri, annak
is legyen már joga és lehetősége, mert ideje van a szólásnak, az egyszerű,
magyar nyelven való gondolatközlésnek - amíg van kinek!

Érdekes visszacsatolás: az Előretolt Helyőrség szerkesztőbizottságának
tagja az a S. Géza, aki a 2015-ös Milánói Világkiállítás magyar
pavilonja építésének kormánybiztosa volt...Jelenleg a legfontosabb mérnöki
munkám ennek a pavilonnak a Karcagon való felállításához szükséges
tervdokumentáció statikai fejezetének az összeállítása...

Nagyon várom a válaszát - mit lehet az én írásaimmal kezdeni: objektív
megítélést várok.

Köszönöm előre is! Tisztelettel: Csorba Tibor

***********

Kedves Csorba Tibor,

mivel kimondottan nekem címezte levelét, nem küldöm tovább a versszerkesztő
kollégának, K. Lászlónak, hanem megpróbálok válaszolni. Remélem, hogy
értékelni fogja az őszinteségemet.
Először is: örvendetes, hogy az építészet terén Ön elismert ember, s
szakmai sikerek teszik teljessé az életét. Ugyanezért mondom azt is, hogy
tulajdonképpen a költészet is szakma. Nagyon nehéz ezt úgy elmagyarázni,
mint - tegyük fel - az építészet esetében: de mégis, ugyanúgy, ahogy az
építészek külön és elidőzve tanulnak fáról, betonról, statikai
összefüggésekről stb., úgy a költő is rengeteget tanul (még ha nem is
iskolában feltétlenül) morfémákról, verslábakról, versformákról, műfajokról
és műnemekről, rímekről, ritmusokról, valamint olvas, olvas és olvas,
igyekszik belehelyezkedni a líra múltjába és jelenébe, és élni is azt. Ez -
a látszat ellenére - nagyon sok idő, rengeteg apró elfoglaltság, és -
szintén nem mindig feltűnő módon - meg is mutatkozik az írásaiban. Icipici
elemekből felépülő építmény a vers - mely természetesen lehet akármilyen
jól kimunkált, ha nem a tehetség benne a kötőanyag. Természetesen az is
előfordul, hogy a meglévő tehetséggel nehezen vagy nem jól tud sáfárkodni
az ember, valamint az is, hogy minden tudásanyag, gyakorlás ellenére valami
mégis csak hiányozni fog a művekből.
Az Ön versei esetében azt látom, hogy intelligens ember művei, de mintha
nem a mai korból lennének, más esetben nehezen értem az összefüggéseket,
gyakran a rímek is erőltetettek (még ha játékosnak szántak is): az pl.
hogy *markod
- a kód *nem rím,* a vackod - palackod *meg ragrím, ami szintén kerülendő.
Sajnos a tartalom sem sokat segít, hogy az ilyen zökkenőket helyretegye
vagy megmagyarázza az adott helyzetekben. És vannak szép pillanatok is, pl.
a Zöld madár utolsó előtti tercinája. Szonettek esetében szintén hasznos
lehet sok hasonló versformájú darabot olvasni, a jambikus lejtés könnyed
"meghallása" érdekében. Ha Önnek nagyon fontos a versírás, úgy érzi, hogy
mélyen az élete része, valószínűleg megéri több munkát, időt is
belefektetnie.
Örvendek, hogy az Előretolt Helyőrség irodalmi mellékletébe beválogattak a
verseiből. Ott tudtommal van egy olyan koncepció, hogy időről időre az
olvasók által beküldött legjobb írásokból is szemezgetni tudnak, sőt
összeállításokat készítenek. Mi azonban, a *Bárká*nál nehezebb helyzetben
vagyunk, terjedelmi okokból is: kéthavi folyóiratként, már kialakult, neves
szerzőgárdával sokszor élvonalbeli írók, költők írásait is várakoztatni
kényszerülünk. Új szerzőket meg általában az ifjabb nemzedék legátütőbb
tehetségű tagjaiból tudunk bevonni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy máshol esetleg már így is ne fogadnák el a
műveit. Ha örömet jelent az írás, akkor is azt fog jelenteni, ha magának
ír, ha pedig fontos a közlés is, akkor meg érdemes egy útnak felfogni az
egészet. Olvasson, járjon el kulturális rendezvényekre (ide, Csabára is
folyamatosan hívjuk a legjobb kortárs szerzőket, tőlük is lehet tanulni),
és próbáljon új ritmusokat, versformákat, merész tartalmakat mozgásba
hozni.

Szép nyarat és sikereket kívánva,

F. W. Éva szerkesztő, *Bárkaonline*

************