Hajdanán csőrfös kis lány voltam
Édesanyám arra tanított engemet
Mostanában jók, s nem rosszak az emberek
Reggelente tejet vittem egy öreg néninek
Konyhájában a falvédő szövege lepett meg
„Vissza-mindent ,Erdélyt vissza!”
Volt a hímzett felírat
Én meg csak csodálkoztam
Nem értettem az ily szavakat
Egy nagy országot fogták az angyalok
Minden reggel elolvastam
Megérteni még sem tudtam

Egyik reggel a néni könnyes szeme lepett meg
Lelke zokogott, csak ne ijesszen engemet
Miért sír a néni csak másnap jött a felelet
Siratja ő az elveszett múltját, a hazát
A drága Édesanyát más országba oda át
Nélküle temetik el mindkét boldogságát
Kérésemre elmesélte, hogy a falvédő mit jelent
Iskolában nem tanítják, csak a szívben idebenn
Siratja mind a kettőt,ami már elveszett
Szívembe, lelkembe vésődött a felírat
Vártam én is mikor nyerik testvéreink igazságukat
De évek múlnak, egyre hullnak, az igazság elmarad

S jött egy nap, egy szörnyű nap
Mikor ismét megtagadtuk véreink
Bánat könnyet sirattak érte testvéreink
Elmúlt remény,melyet ők szívükben rejtettek el
„Megtagadtál anyaország te mostoha
Nem felejtünk el neked soha”

Értem,érzem már a falvédő szövegét
De megsimogatnám néni ősz fejét
S mondanám neki, jók az emberek ne félj!
De én ezt el nem mondhatom
Manipulálták az embereket nagyon
Jött egy ember, aki „hazudott”!
A falvédőről is letagadta a napot
Az emberi hit manipulálódott.
És én most már csak imával kérlek Istenem
Segíts, segíts elveszett népemen!
Legalább a hitet, s reményt hagyd nekik s nekem!

2O12.12.O5. Mosonmagyaróvár