Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Három és fél év II.

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Ismerkedés után

   Az első nap... gyors rendrakás után, vásárlás a közértben, és krumpli a zöldségestől. Hogyan is csinálta a Mama? Lábosban hagymakockákat vágott, megpucolt egy vajdling krumplit, azt szeletekre vágta, pirospaprikát is tett a lábosba, és főtt az étel. Ki tudja meddig?  Aztán megkóstoltam egy szelet krumplit, puhának bizonyult, és hipp-hopp máris kész volt az ebéd.
   Délben megjött a csapat ebédre. Mindenki izgatott volt. Bár itt, ott uszkáltak  olyan égett hagyma kockák a krumpliban, összességében savanyúsággal ehetőnek bizonyult. A következő napra is maradt abból a mennyiségből, amennyit megfőztem.  Azt mondta Frici bácsi ,   jó ez... csak vegyek bele egy kis kolbászt....és még a harmadik napra is maradt a főztömből. Becsületünkre legyen mondva, három napig paprikás krumplin éltünk.
   Akkor Vera néni felhívta a Másikat ( ő az édesanyja, akit Rezső után szabadon, mindenki így szólított, én is . Így különböztette meg egyik nagymamáját a másiktól), hogy mondjon valamilyen könnyen elkészíthető ételeket, amiket  talán én is el tudné készíteni. Túró tészta,paradicsomleves, gombaleves. Eltelt egy hét, és a főzési tudománnyal nem kerültem közelebbi kapcsolatba, azt bizton állíthatom. Mert nem tudtam, mit, miért és hogyan kell csinálni, féltem. És kaptam segítséget megint csak. Délutánonként átmentem a Másikhoz, aki főzni tanított. Azért ez sem volt egyszerű. A másik ugyanis ágyban fekvő , mozgássérült beteg volt. Jóindulata viszont határtalan volt irányomban. Kaptam egy rezsót, és ott bent a szobájában gyakoroltam irányításával az ételek főzését. Annyi erőt azért kaptam Másiktól, hogy legalább ne féljek megcsinálni azt ami a szakácskönyvben le van írva. Nekem sose volt nagymamám, és talán ezért is, nagyon megszerettem őt. Mindig kaptam tőle valamit. Neki már abban az időben volt a szobájában TV készülék, és Rezsővel hozzá jártunk tévézni. Vera néni ezért nagyon hálás volt. Soha nem kaptam ki, ha az ételt elrontottam. Emlékszem egyszer vizsgaidőszak alatt zöldborsó főzeléket főztem...volna, míg az étel főtt, addig is tanultam, és úgy elfeledkeztem a főzésről, hogy csak no. Akkor kaptam észbe, amikor már úgy leégett a főzelék, hogy még a lábost is ki kellett dobni. Haza jöttek, ebéd sehol, és micsoda szerencse, hogy ilyenkor mindig el tudtunk menni ebédelni valahová.
   Szép lassan megszerettük egymást, és kiváló ajánlólevelükkel beadtam jelentkezési lapomat a Teleki Blanka Közgazdasági Technikum levelező tagozatára. A nyarat otthon töltöttem a szüleimmel.
   Augusztus végén kezdődött az új szezon, és én semmilyen értesítést nem kaptam az iskolából. Már szeptember másodika, és semmi . Gondoltam nem várok tovább, bementem hát az iskolába. Találtam ott egy embert, tőle kértem eligazítást. Behívott egy szobába ahol szegről-végre kikérdezett .Mivel foglalkozom, ha semmivel, minek jöttem ide? Itt olyan emberek tanulnak, akik legalább irodai munkát végeznek, vagy az üzem küldi őket káder képzésre. Menjek gimnáziumba oda, oda mindenkit felvesznek. Sírva fakadtam. Szakmát szeretnék, irodai szakmát, a gimnáziumban semmit sem kapok.
   Megsajnált ez az ember, kérdezte, hogy hívnak? és egy szekrény legmélyéről előkerítette a becsatolt bizonyítványaimat. Belenézett és azt mondta, hétfőn kezdődik az iskola, jőjjön el a könyvosztásra, fel van véve. Ott voltam, és tényleg vehettem könyveket, és kedd, csütörtök, szombat, innentől kezdve iskolás napokat jelentettek számomra. Az első jogi ismeretek tanórán ez a férfi jött be az órára. A naplót felnyítva, hangosan szólított a nevemen. Miután jelentkeztem, azt mondta ,  Dr Tátrai Ferenc vagyok az iskola igazgatója, és a jog tanáruk leszek. Jelenleg negyvenegyen vannak,és azt ajánlom mindnyájuknak, hogy vegyenek példát Olivérről, aki tanulni szeretne mindenképpen.  Az a tapasztalatunk, hogy nagyon nagy a lemorzsolódás. Munka mellett tanulni, igen fáradságos, nagy teher. És itt szigorú követelmények vannak. Kötelező az órákon részt venni, rendszeres felelésekkel, akár a nappali tagozatosak igazolni a felkészülést. Osztályozunk.
   Az első magyaróra után, Laci bácsi megkérdezte óra végén, valaki véletlenül nem tanulta meg Janus Pannonius versét..Galeoto Marciohoz
Jelentkeztem. Látni lehetett , hogy nem hitt a fülének.  Mondja el! És elmondtam, beírt érte egy ötöst a naplóba...
   Hát így kezdődött első iskolás évem, kicsit a többiektől megkésve, de működött. Egész életemben lelkes tanuló voltam, csupa kitűnővel. Verseket megtanulni különösen szerettem, és legtöbbjüket ma is tudom.

Szóval így kezdődtek iskoláséveim. Míg a korombeli lányok már szórakozni jártak, én addig az iskola padjait koptattam. Nagyon boldog és nagyon büszke voltam. És, ha nehézségem volt, azt Rezsővel közösen megbeszéltük, ő egy évvel feljebb járt mint én csak nappali iskolába és zenei gimnáziumba.

Rovatok: 
Irodalom