Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A hokedlitól a trónig

Mezei István
Mezei István képe

A hokedlitől a trónig és vissza
Avagy a vécés néni hatalma

       Már lassan megszoktuk ebben a banánnélküli banánköztársaságban, hogy amikor egy rokonunk, barátunk vagy ismerősünk valamilyen kisebb-nagyobb pozícióhoz jut, előbb furcsán kezd viselkedni, aztán szép lassan elveszíti a realitásérzékét és eszét. Megszédülve a hatalomtól, akár egy trón vagy csak egy hokedli is kerül a feneke alá, idegen szavakkal dobálódzik, jogharmonizációról, konvergenciáról kezd papolni érthetetlen neomagyart hadarva.
       Az ötvenes években készült egy film a harmincas évekre visszautalva, címe: „A bűvös szék”. Ebbe a székbe, ha valaki bele ült, nem tudott hazudni, és csak az igazat mondta. Kitört a botrány és kidobták az ablakon az őszinte bútordarabot az egyik minisztérium ötödik emeleti ablakán. Nem volt szükség e hazában az igazmondásra akkor, mint ahogy később sem.
       Most másfajta bútordarabokkal vannak tele a minisztériumok és a többi hivatalok, csak a benne ülők hasonlítanak a régiekre. Most is nagyon sok széket, bársonyszéket kellene kidobni a benne ülőkkel együtt. Miért csak akkor tőr ki az őszinteségi roham mondjuk a volt egészségügyi, vagy gazdasági miniszterből, mikor felemelik a hátsólyukat abból a bizonyos székből. Ez utóbbi „államszolga„ egyébként a pannon puma feltalálója, és hosszú éveken át az idomára is volt. Egyes országnagyok nagyképűsége, hamis kincstári optimizmusa vetekszik a tizennyolcadik század abszolutista uralkodóinak önteltségével. Milyen könnyen elfelejtették, honnan jöttek, hol élnek és hová fognak jutni. Mindehhez elég egy bársonyszék, egy bőrfotel. Ha nincs jobb egy vécés néni kopott hokedlija is megteszi, mert aki, ezen trónolva sokáig packázik velünk élve, vagy visszaélve hatalmával, bizony kellemetlen helyzetbe hozhat bennünket. Most másféle bűvös székek vannak forgalomban, mint az a bizonyos volt. Ha valaki ezekbe ül, a belőlük áradó mágikus erőtől elvörösödik, eltorzul a feje, kidagadnak a nyakán és a homlokán az erek, felerősödik és elváltozik a hangja, sikertörténetekről, az elért eredményekről beszél és képtelen már igazat mondani.
      Holland turistákat szondáztak a véleménykutatók, mit tartanak rólunk, magyarokról. A válasz az volt, hogy az utcán járókelőként még valahogy emberi módon viselkedünk, de a hivatalok üvegfalai mögött valamiféle ülőalkalmatosságon ülve már pöffeszkedővé és elviselhetetlenné válunk. Persze az önzés, az önteltség, a szociális érzéketlenség, a modortalanság pártsemleges és kormányzati ciklusokon átívelő. Míg valaki ellenzékiként viszonylag összefüggő mondatokban, a globális elemzés igényével képes beszélni, egészségügyről, oktatásról, mezőgazdaságról, munkáról, munkanélküliségről, népességfogyásról és az ország más nyavalyáiról, mihelyt leteszi a fenekét arra a bizonyos ülőalkalmatosságra, magyart és nem magyart, hazát és népet feledve oktat, és kioktat. Nyálat fröcsögtetve, érthetetlen szóözönt önt ránk, magát csalhatatlannak aposztrofálva, elhomályosult tekintettel dönt országról, városról, faluról, életről, halálról. Miben rejlik a bűvös székek és hokedlik titka, melytől így megváltozik a lélek? Talán a fa vagy kárpit anyagában, vagy a részeket összetartó enyvben?
    Valószínűbb, mindennek inkább közéletünk morális sekélyessége, a választott és választó emberanyag minősége, illetve minőségtelensége az oka.  Szomorú a végkövetkeztetés: bizony megérdemeljük kormányainkat, minisztereinket, képviselőinket, polgármestereinket, politikai „elitünket” vagy „csőcselékünket”, trónjainkat, foteljainkat, faragatlan hokedlijeinket és a vécés néniinket. Mert ha ez utóbbi nem enged be időben, abból is nagy baj lehet. Történt már ilyesmi!
    Libikóka az élet, a trónok után majd egyszerűbb bútordarabok jönnek, és a végén nem marad más, mint egy másfélszer két és feles, rácsos ablakú szobában egy kényelmetlen priccs.