Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

III. Az új magyar kormány békekötése

Julika
Julika képe
   Károlyi Mihály üzente:” mindenért készséggel vállalom a felelősséget!” Kijelentette: a magyar népkormány maga akarja a magyar állam nevében a külön békelépéseket megtenni.”
A balkáni francia tábornok azt kívánja, hogy mindazok a csapatok melyek a magyar-szerb határokon állnak, vonuljanak vissza 15 km-nyire az ország belseje felé, és 15 napon belül fegyverezzük le a német csapatokat. A magyar föld feladását követelik, akik még védenék a határt – a mieink már nem védik.
Károlyi kíséretével Belgrádba megy. Érthetetlen!
Újság írja: Az olasz harctéren csapataink a megkötött fegyverszünet alapján beszünteti az ellenségeskedést.
    Miféle tárgyalásra készülnek Belgrádban?
      A Vöröskereszt előtt temérdek katona tódul befelé. Elkeseredett hangok hallatszanak. Az Ausztriából érkező katonák legtöbbje kifosztva jön haza. Bécsben gárdák fosztogatják a pályaudvarokon a magyarokat. Elszedik tőlük hátizsákjukat, lehúzzák a köpönyegüket, bakancsot, az élelmiszerüket, még a bicskájukat is ellopják.
Nem állnak-e meg a csapatok az ország védelmére a határokon?
Válasz: senki. Még az ágyúkat is otthagytuk, ahol a hírt kaptuk: nem kell többet katonának lenni.
Az Est számát kihúzta zsebéből: a hadügyminiszter azt mondta, most már béke van!”
Két tiszt beszélt izgatottan. Teljes felszereléssel, rendben hoztam haza az ezredet Jelentkeztem a Hadügyminisztériumban, szolgálatomat felajánlva az országnak. Azt mondták, szereljek le, menjek haza.
November 6.
   Sikító asszonyok az utcákon, rabol az ország. Kastélyokban, pusztákon, falvakban kószáló orosz foglyok, fegyencek, kiszabadult rablógyilkosok fosztogatnak a felbőszített csőcselékkel.
Riasztó hírek érkeztek Kecskemétről, Félegyházáról, Kaposvárról, Nagykőrösről…
Arad vármegyéből, Álgyestről valaki: Túl a Világosi-mezőn, a Kőrös partján az öreg kert alatt kifosztották. Megtiporták a Kápolna-hegy lejtőjét, betörtek a kriptába is.
A fellázított oláh parasztok agyon akarták verni a kastély lakóit, amíg menekültek. A falusi tanító vezetése mellett betódult kaszákkal, baltákkal a vad csorda. Amit nem vittek el, azt veszett orgiában összerombolták. A kastély könyvtárát betaposták a sárba az udvaron. Képeket, a szemeket kiszúrva, fejszével hasogatták, szívük helyén kivágták a vásznat. A perzsaszőnyegeket darabokra metélték és osztozkodtak rajta. Mint a fúriák, tüzet raktak az öreg bútorokból az udvaron. Az öreg kút medre színültig a kastély kristályainak törmelékeivel…
Sohase bántotta őket senki, fizetve voltak, még oláh tanítójuk is.
- Agyon kell ütni mindenkit, aki magyar! – ordították.
- Oláh agitátorok és áruló magyarok két oldalról szívós propaganda nyomán terjesztik a felbomlást nemzetiségi vidékeken agitátorokkal. Ez is a tervük része.
Egy démoni hatalom zúdult a kastélyokra, nagyobb házakra, az osztálygyűlölet – mindent kiirtani, ami a gazdagoké! Agitátorok útmutatásával, a fajmagyarokra… „Most köztársaság van, minden mindenkié!” A jómódú gazdák szekerekkel mennek az urasági udvarokba, hogy elhurcolják, ami a másé.
A felingerelt nép elkergette a szolgabírákat és a jegyzőket is. – Háború alatt ők szedték be a termelőtől a búzát a háborúnak, s ők rendelték ki a munkásokat. Így maradtak magukra a községek. Tanítóikat is megfertőzte a métely. Népapostolok álarcában az agitátorok vidéken alapítottak Nemzeti Tanácsokat. Ők lettek az elöljárók. Garami, Jászi, Kunfi, Szende és Diena Dénes: kereskedelmi,
Munkásügyi, pénzügyi, nemzetiségi, népjóléti és a külügyi tárca élén miniszterek lettek.
Érdemes megjegyezni ezeket a neveket: Szilárd, Zinger és Német-Deutsch a rendőrség felbujtói.
Simonyi Vágó Jenő, Wilhelm Jakab, Steiner Hersch a sajtó-kormánybiztosok. 
Krausz Náthán, Károlyival november 4-én. Délután, 3 órakor megkötött fegyverszüneti feltételek alapján megkötött, a szárazföldi és tengeri, és levegőben az összes osztrák-magyar fronton beszüntették a harcot.
     Miről is akar Károlyi Belgrádban tárgyalni?
A Nátó kiküldöttjének kíséretében a radikális újságírók és katonatanács képviselőjével Magyarország nevében?
Az autón gépfegyverek a ládákon: Vigyázat, töltény! - felirattal.
Budapest közepén Pogány új nációkat hordat össze. Ezek az idegen arcok október 31-én bukkantak fel először.
1918-ban Pest és Buda között fegyveres kalózok tartóztatják fel a hajókat. Tengerész-nemzetőrök fosztogatnak a Dunán. Összeszedik Erdélyben a székelyeket.
    Az Egyesült Államok elismerte Erdélyben Oláh-ország jogát.
 
November 7.
     A Keleti Pályaudvaron ijesztő a zűrzavar. Nyílt pályán rablóbandák lövik a vonatokat. Ablakok bezúzva, lépcsők leszakadozva; A hazatérő katonák ezrei tódulnak. A megürült kocsikat orosz foglyok, oláhok, szerbek, lökdösik egymást, miközben az ablakon másznak be.
Naponta 200 ezer ember jön és megy 1500 utas helyén 9000 ember.
Hullák fekszenek a hazatérők útján; az olasz frontról, a védtelen határokról cseh bandák törnek be a Felvidékre! Elkergetik a magyar hivatalnokokat. Már a szerbek kezén a város. Újvidéken is rabolnak.
A kormány nem engedi védeni a határokat.
A fegyverkező nép közé agitátorok lopakodnak, pestiek is lázítanak fosztogatásra izgatnak. Csődül köréjük a nép.
Béke van és leszerelik a címert, kitűzik zászlóikat. A városok egymás után esnek el. Már csupán az egykori szökött katonák járnak uniformisban, és akinek nem volt más ruhája, rangjelzéstől megfosztottan.
November 8.
   Károlyi kormánya hivatalába lépésének az első 24 órájában felajánlotta az antant hatalmaknak az azonnali fegyver-letételt.
Az Oberkommandó átvéve memorandumát, elzárta Magyarországot a hatalmakkal való érintkezéstől, még a telefonvonalat is szétszakítva.
Weber tábornokot bízta meg, hogy Diazzal, az olasz hadak főparancsnokával a régi Monarchia nevében tárgyaljon, a „független Magyarország nevében senki más nincs jogosítva tárgyalni, mint a magyar nép követei”. Az emlékirat szerint ez az oka – írja a szégyenteljes emlékirat.
   Tehát senki se hívta, senki se küldte követeknek a nevezetteket. A kártyás Károlyi kártyázik ma Belgiumban bűnös játékot. A maga hasznára csal, az országéra veszít.
Hasonló okmányt országunkról még nem írtak soha. Vádat emeltek ellenünk az ellenség előtt: „Elnyomtuk a nemzetiségeinket, zsarnokai voltunk a szabadságnak…” – „Aki ezt az iratot megírta, az gyűlölve hazudott, akik átadták, gonosztevők voltak, vagy hülyék.”
A francia tábornok lenézően sértő volt válaszában. Gyalázat!
Őket alázzák meg, mi viseljük a szégyent: szinte arcul ütötte Károlyiékat.
- A régi normandiai nemes, a hazaszerető katona a hazaáruló Károlyival és bolsevista társaival szemben. –
„Önök csak a fajmagyarságot képviselhetik, nem Magyarország népét… A magyarok együtt mentek a németekkel, együtt fognak megfizetni és lakolni”! – Ezzel felelt Károlyinak is, aki hatalma érdekében Párágával, Bukaresttel és Belgráddal csinált politikát. –
Magyarországnak ellenségei a tótok, oláhok, jugoszlávok – mondta a tábornok.
 
                       FEGYVERSZÜNETI FELTÉTELEK
     Fegyverszüneti feltételek következnek: Bosszútól és gyűlölettől lihegő parancsok, melyek egy felfegyverzett haderő vezére megvetően diktál a fegyvertelen állammal szemben, nevében az önhatalmúan odatolakodó küldöttségnek: A magyar kormánynak az ország Észak-keleti és déli vidékein nagy területeket kell kiürítenie. Magyar földet kell kiszolgáltatnunk a balkáni haderőknek. Oda kell adnunk a Szamostól a Maros-Tisza vonaláig a Duna folyásától a horvát-szlovén határig azt, ami ezer év óta a mienk.
18 pont, 18 ökölcsapás a nemzet arcába. Ezek után ma már nem Magyarország többé, csak préda, amelyre rátipornak.
„ Egyszerre nem láttam többé a betűket; olyanok lettek, mint a kövek a patak mentén, lenn mélyen a víz alatt. Sírtam, a kis tiszthelyettes is sírt. Lehorgasztott fejjel ült, és az újságot marokra gyűrte a térdén. Az arcok megváltoztak, mialatt az újságot olvastam. - Mindig azt mondták nekünk, Károlyi két nap alatt meghozza nekünk a békét. Az elbolondított emberek dühösen szidták a francia tábornokot. Valami most felderengett Károlyiról is. –
„A kormány csakis abban az esetben írja alá a megállapodást, ha az antatant-hatalmak a békekötésig betartják a magyar állam határait.
- Majd eligazítja Károlyi a dolgot. Mindent keresztül tud vinni Párizsban, hat hét alatt békét teremt! A kimerült emberek a szavakba kapaszkodhatnak. Öncsaló optimizmussal altatták fáradt testüket, lelküket.
 
         LEPLEZETT SZÉGYEN
November 9.                     
Nagy fehér plakátok kapaszkodtak a házak falára, kirakatokon, kávéházakon, hirdetőoszlopokon.
Egy szó feketéllett: Ballada - Erdős René verse:
                                  „Elméne Belgrádba jó Károlyi Mihály
                                     Elméne bús Károlyi Mihály
                                      Elméne nagy Károlyi Mihály”…
A Ballada részvétet akar kelteni iránta, nehogy harag támadjon az emberek lelkében. Az egész fővárosi sajtó ilyen értelemben ír.
Cikkeikben Károlyi a nemzetért szenvedő vértanú lesz. Szegény… - mondták többen, miközben beszivárgott a hírekbe a valóság, s ökölbe szorult tőle az ember keze.
Francet d’ Esperay Szalonikiből érkezett repülőgépen Belgrádba, a találkozásra, s díszbe öltözve fogadta Magyarország küldötteit.
Károlyi és társai sportsapkával, térdnadrágban jelentek meg, mint futballmeccsre öltözve a Népligetbe. A tábornok kezet nem adott senkinek, közülük. Ironikusan hallgatta végig összefont karral Károlyi tökéletlen beszédét.
A memorandum szerzője Jászi volt Figyelmesen, a lámpa fénykörébe állította körbe a küldöttséget, s egyenként, alaposan végignézte őket.
Végül Jászira, Károlyira pillantott: „Vous étes Juif?” – kérdezte: És maguk is zsidók?
     Mikor Károlyi, mint a forradalom vívmányait, bemutatta neki a munkás- és katonatanács két küldöttjét. Aztán a tábornok sarkon fordult, és otthagyta őket. Elment ebédelni és meg sem hívta őket -, pedig az asztal terítve volt.
Az öndelegáltak elképedve meredtek egymásra… Éhen maradtak.
„Pesten úgy ünnepelték, mint egy félistent: itt úgy bántak veled, mint egy kutyával”. – ez a jó béke meséje, a szörnyű, lealázó feltételeket kezükbe kapták.
Egy nappal később Budapesten, a Károlyi pulpituson a kormány tagjai ünnepélyes fogadására készültek. Károlyiné, Jászi Oszkárné és a többi forradalmár nő is ott volt. Károlyi és kísérete félt. Suttyomban szálltak ki, megállítva az udvari vonatot a kis pályaudvaron, rossz világításban.
November 10.
    A köztársasági párt népgyűlést hirdetett. Szervezett munkások, szerveződő munkakerülők, katona-tanácsosok…
A népfenségről, jogokról, demokráciáról, függetlenségről és szabadságról szónokoltak. – Csak Belgrádról senki. A belgrádi szégyenről hallgatnak a városban.
Károlyi hűbéres újságai hazugságaikkal bódítják a tömeget. Vak birkanyájak követik kolomposukat a szakadék felé.
Vilmos császár Bécsben lemondott a trónról.
Károlyi és kormánya elfogadta változatlanul a belgrádi feltételeket.
     A szerb csapatok Újvidéken vannak, haladnak befelé. A csehek megszállják azokat a megyéket, amelyekre aspirálunk. Pozsonytól és Dunától, Északra a máramarosi megyéig a Felföldet, 17-19 megye.
Súlyos a helyzet oláh részről is. Általános mozgósítás van. Igazunk és gyengeségünk tudatában írjuk alá a francia szerződést – Jelentette ki Károlyi. Fegyvert nem szegzünk ellenük fegyverszüneti szerződés alapján.
A kormány határozott, hogy Magyarország államformája Köztársaság lesz.
A város lezüllött képe, munkanélküliek alakuló szervezete lesz a csavargókkal…
     Egy gonosztevő arcú parancsnok, katonaszökevények élén indul Pozsony védelmére, aki után csak halálhörgéseket lehet hallani. Ott volt Moszkvában is a mészárlásnál a Téli Palotában.
November 13.
Az erdélyi szorosokon oláhok jönnek befelé, a visszavonulók. 
    A szerbek megszállták a Bánságot, Bácskát: Temesvár, Zombor már a kezükben van.
    A csehek Kassa irányában vonulnak, végigrabolva országunkat – még az ország címerét is vinni akarják. A magyar felföldnek, melyet Szlovenszkának kereszteltek, 3 halmot és kettős keresztet loptak el tőlünk címerül.
    Lindler részegen, ma írja alá Belgrádban a halált jelentő fegyverszüneti feltételeket.
     Jászi Aradon tékozolja az oláhok javára a mienket.
Egy főúri magyar küldöttség indul, hogy kikérje a királytól lemondó levelét.
    A nagy széthullásban vérlázító tapsvihar hallik szüntelenül. Ők tapsolnak, akik tönkretesznek. Tapsolnak a halálhörgések felett. Az idegenlelkű sajtó vezére megmételyezte a magyar lelket.
Bródy Sándor a sajtó vezére a nemzet nevében járatja le a királyt, az Estben – amit sokan visszaküldenek.
     A földönfutóvá tett magyar élet a határok felől tódul. Szekerek, gulyák, hintók, gyalogosok, marhaszállító kocsik, futó falvak, futó kisvárosok… az áruló főváros felé. Nincs betevő falatjuk. Szállásért könyörögnek. Szemük láttára rabolták ki őket az oláhok, egy menekülő családot tífuszos gyermekkel hajtottak ki.
Károlyi, Svájcban megegyezett a Szovjet Birodalom bolsevistáival a világforradalomról a kapitalizmus ellen.
 
 
                   A FÜGGETLEN MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
November16.
    A Parlamentben most kiáltják ki a független Magyar Köztársaságot.
Az újság azt írja: „Ünnepe van ma Magyarországnak!”
    Vörös zászlókat visznek és egy fekete koporsót, amire írva van:”Meghalt a királyság! „A Parlament kapuján vörös zászló, bejárata előtt tengerészkordon vonul fel. Rablások híre vonul át a fővároson. A tér fölött repülőgép kereng, s egyre növekszik a tömeg.
Összegyűlt a Főrendi Ház is, 32 fővel. Hock János, a hírhedt plébános szónokol, - egy bűnös lelkű pap, aki elárulta Istenét és hazáját – hitelezőinek politikai eszköze lett.
A népkormány sürgősen alkosson néptörvényszéket!
„Pacifista program „- Károlyi.
„A politikai szabadság a Köztársaság, a legradikálisabb politikai demokrácia” – szónokol Kunfi”. „Éljen a szociális forradalom! – kiált a karzat.
     Károlyi mellett egy idegen faj tudtul adta uralmát az Országház-téren, Jászi Oszkár kíséretében: Budchinger Manó, Bőhm Vilmos, Lauder Jenő, Weltner Jakab és Preusz Mór.
Elhangzik: Himnusz és a Marseilles s az Internacionálé.
A Himnusz alatt kalap a galileisták fején…
November 17.  23.
Magányos lövés pukkan a reggeli csendbe. Egy forradalmi hős lelök a villamosról egy hölgyet…
      Egy emberről beszélnek a pályaudvaron, akit Kun Bélának hívnak, igazi nevén: Berele Kohn. Apja Galíciából származott, s batyuval jött át a határon. Ő már újságíró és szocialista párttitkár volt Kolozsvárott. A Munkásbiztosító pénztárához került, ott lopott. A háború mentette meg a büntetéstől. Az orosz frontra vitték, elkerült Moszkvába. Ott Trockijjal lépett érintkezésbe, hadifoglyaink között agitált. A „Szocialista Forradalom című lap vezetője lett. A Bolsevista Direktórium élén kegyetlenkedett.
     „A román gárda a magyar kormánytól 10 millió koronát kapott és 55 ezer gyalogsági fegyvert. – egy titokzatos vörös szerződés értelmében.
Oláhoknak adja a magyar katonák fegyvereit.”
Arisztokrata villákba rendszeresen betörnek azzal, hogy bűnjelet keressenek. A nemzeti színű zászlókat letépik, összetapossák, összetörik. 
     Károlyi kormánya a „Román Nemzeti Tanács revolúciójára, Gyulafehérvárra külön vonatot indított az oláhoknak a gyűlésre. Testőrséget fegyverzett fel nekik, s milliókat adott rá. A saját vajdái elől menekülő pásztornépek ők. „Minden a tietek” –jelszóval segíti a félbarbár népet.
   Győztes hatalmak követelik Magyarországtól, hogy ürítse ki az egész felföldet! Elismerik a Csehszlovák államot -, ők az antant szövetséges haderői.
December 8.
     Jönnek az erdélyi földönfutók, székely katonák – mind magyarok…
Ezekről írja a budapesti sajtó, hogy ki kell lakoltatni őket, mert nagy a lakásínség. Saját országuk fővárosából -, míg idegen fajok zavartalanul töltik meg évek óta a lakások ezreit.
      Már a háború első esztendejében a kaftános galíciaiak karavánjait az orosz invázió elől menekülve országunkban maradhattak, meggazdagodhattak. Csak a magyar fajnak nem jut hely. Hivatalnokok jönnek. Nem leszünk abban a helyzetben, hogy a régi Magyarország tisztviselő osztályát eltarthassuk, miután kisebb ország leszünk – mondotta a népjóléti miniszter. Nincs többé helyünk a mi hazánkban? Vándoroljon ki a magyar értelmiség!
Huszár főhadnagy, erdélyi diákok: testünket, lelkünket a székely szabadságért adtuk – mondják. Elég volt a háborúból! – ezekkel a szavakkal dobják ki a teremből.
Verje meg az Isten, aki nem segíti a székelyek küzdelmét – ezernyi hang kiáltotta az átkot.
 
December 9-11.
     A Keleti Pályaudvar üveges boltozata alatt fekete tábla van kiakasztva, rá fehér krétával írva: Butka, Kassa, Kőrös-mező, Kolozsvár, Arad, Orsova, Szeged, Rókus, Pécs, Eszék…
Már nem indul arra vonat Magyarországról. Idegen uralom szállja meg.
Radikálisok és szocialisták fogtak össze Károlyi pártjában. Maguknak követelik a belügyi és hadügyi tárcát. Aki nem ért egyet, ellenforradalmár, útját szegi a hazaszeretetnek!
A munkanélküliek hatalma nagyobb, mint a dolgozóké. Kun Béla a vezérük. Segélyek címén a munkakerülők sok pénzt kapnak. Az utcákat senki nem söpri, a szemét a kapuk alatt rohad. A munkanélküli segélypénztár előtt már csődület áll: erős fiatalemberek, cselédlányok.
     Kocsi már nem visz halottat a temetőbe, a sírásók is szabotálnak. A gyászolók rögökkel hányják a halottra a földet.
December 12.
 Nagy vörös zászló halad a Lánchíd felé. Utcagyerekek és a csőcselék megy a katonák nyomán, ők kivont karddal. Az októberi forradalom arca Károlyi Mihály az élen; ágyúk, tábori lövészezred ütege, hátul huszárok lovon; a helyőrség… Budára mennek a királyi vár felé.
Budapest polgársága minden iránt közömbös.
     Hírek: A helyőrség megbuktatta a hadügyminisztert! Elkergették Bartha Albertet – Pogány Schwarz katonatanácsa…
A Várban történt, a Szent György-téren ágyú csöve meredt a hadügyminisztérium felé, válaszra várva.
 Civil hadügyminiszter kell, aki hadsereget tervez!
Csapják el a hadügyminiszteri tiszteket!
A legénység maga választhassa parancsnokait! A katonák bizalmi emberek, maga a katonaság teremt fegyelmet!
Éljen a szocialista katonaság! Le a parasztzászlóaljakkal! – Üvöltötte Pogány szónoklata után a tér!
Örömükben részeg katonák lövöldöztek az utcákon bárkire.
December 13-15.
    A várban a vörös szín maradt felül. Bartha Albert magyar érzésű katona elment és Batthyány is. A kommunista Landlerre bízták a belügyi tárcát. Károlyi az ideiglenes hadügyminiszter, mögötte a szoc.demokrata Böhm Vilmos, a villanyszerelő áll, aki az írógépeket javította azelőtt a minisztériumban. Magyarország hadügyminisztere.
 
    Károlyi november 1-én megalakította kormányát: Jászi, Garami, Kunfi, Diener Dénes, Szende Pál. Magyarok nincsenek a kormányban.
Embereket kell átalakítani! „Ezer évet törülnünk kell!” – ez a forradalmi gondolat eszméje.
    A magyar társadalom haragszik, és a lassú harag emelkedik. Már a színházakban is csak saját darabjaikat játsszák. A páholyokban fokhagymás kolbászt és szalámit esznek, eldobálva a zsíros papirosokat. A Marseille-t játssza a cigány.
A Kommunista Kiáltvány a világuralomé
 December25.
     A karácsonyi harangok, mikor megszólaltak éjféli misére, gépfegyverek vegyültek a harangzúgásba.
Szilveszterre elkerülhetetlenül nagy gyilkolás várható. A szoc.dem. párt a falvakat akarja megnyerni a választásra – földbirtokreformmal. Tavaszra földet ígérnek mindenkinek. – Népbolondító rendelet a városi munkások megnyerése után…
    Agitátorok járják a falvakat. Az őszi vetést nem végzik másnak; az ország éhezik, betakaríthatatlanul a kertek és a földek is.
Uszítják az uradalmak cselédségét a földbirtokosok ellen.
A bolsevizmus rablási szándéka: a földeket köztulajdonba venni, vagyonelkobzás.
    A második forradalomra készül Lenin komiszárja, szervezkedik Kunfi Zsigmond. A kormány a karácsonyi ünnepekre forradalmat ígér, se szén, se élelem, csak káosz van.
December 31.
    A MáriaTerézia Laktanya alatt a gyalogjárón reggelre a padokból barikádokat állítanak. Felvont puskájuk a padok támlájára téve, s mindenkit célba vesznek, aki arra jár.
A kaszárnyában kommunista gyűlés; Kun Béla lázítja a legénységet, hogy kergessék el tisztjeiket. A legénység határozatlan. valaki kilőtt az udvarra, lentről visszalőttek. A zűrzavarban cimboráival odébbállt a lövöldözés alatt. A legénység betört a raktárakba, 400 ezer ember felfegyverkezett. Így volt Kolozsváron is – az oláhok így szállták meg.
A boltok vasredőnyeit lehúzták az utcai lövöldözés miatt. Fegyveres teherautó dübörög – Kun Béla a tetejéről gépfegyverrel.
A húsos arc, gonosz szem, hunyorog, rossz magyarsággal izgat csaholva, rekedtes hangon ordítozva – piszkos kézzel…
Idegenek uszítják a magyart a magyarra! 
    Már pofonok zúdultak rá a tisztektől, s becsukták a kaszárnyába.
Pogány József autóval érkezett. kitört a zendülés a kaszárnyában – robbanások a sötétben… A polgárságot lemészárolják – beszélik.
Mulatozásból ágyúkat sütögetnek, gránátokat dobálnak az utcára.
 
1919 január 1.
   Ebben az évben nem mennek egymásnak boldog újévet, köszönteni az emberek. Úgy érzik nyitott sírokra lát szemük.
     Kassát megszállták a csehek, otthagyta Pozsonyt a magyar katonaság,
- utasításra.
A helyi munkástanács sietve átvette a hatalmat.
E napon Ricardo Benecea, olasz ezredes egy ezred katonával bevonult a városba.
      A magyar kormány megelégedéssel adja tudtára az országnak a vérontás elkerülése végett a népköztársaság fegyveres ereje visszavonul.
Minden gyárban a Ganz után, már mindent szocializálnak.
Az Államvasúti Gépgyárat, az Óbudai Hajógyárat, fegyvergyárakat,  vidéken az üzemeket - mindenütt elcsapva vezetőségét.
    Kun Béla, megy Vágó elvtárs Salgótarjánban már sepert: nyolc halott és legalább száz sebesült az eredmény. A csőcselék fosztotta ki a várost, nem a munkásság.
Kun Béla uszította a felfegyverzett munkásságot a fegyvertelen polgárokra. Jól szervezett lázítással – azt mondják a bányászok robbantottak dinamittal a városban, s kerítették hatalmukba a tárnákat, a postát, vasutat – igaz lehet?
Polgári házakba Ausztriából jött galíciaiakat telepítik családjaikkal.
Földműves pártiak és keresztényszocialisták próbálnak összefogni. 
- Ez az utolsó óra… Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége alakul-
 
Folyt. köv.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
                                                                          
                                       
 
                           
 
Rovatok: 
Irodalom