Nagy Szellem! Hangod hallom a szélben, és
mindennek te adsz életet, hallgass meg!
Ember-gyermeked vagyok, és gyenge--
teremtő erődet, bölcsességedet kérem.
Itteni világod szépségében járok, engedd,
hogy sokáig csodálhassam, lemenő napunk
bíbor-piros színét. Életem folyamán tisztelettel
érintsem, mind azt, amit teremtettél, és 
tiszta hallást adj a hozzám érkező hangra.
Taníts bölcsességre, hogy megértsem azt,
amit népemnek adtál, és, amit tanítottál.

Tanulhassam a föld, a falevelek, a kövek, 
sziklák, s a hozzám érő jóságod titkát.
Nem a testvérem kárára, hogy legyőzzem őt,
de keressem magamban azt a kinti, benti erőt,
amivel legyőzhetem legnagyobb ellenségem--
magamban, magamat. Legyek mindég készen,
hogy tiszta ésszel lássak, sas-szemmel, 
lelkemmel közeledhessem hozzád, mert,
ahogy lassan halványodik az élet, mint
a lenyugvó nap, ajándékod, a lelkem tisztán,
és szégyen nélkül érkezzen hozzád!

Ojibwa Törzs szállás, 1969.