Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Isztambul szeme

Marika Lovász
Marika Lovász képe

István kiállításokat épített nemcsak itthon, hanem külföldön is.
      Amikor éppen az akkor még Szovjetunió területén lévő Lemberg városában kellett egy élelmiszer kiállítás standját felállítani, és megtömni mindenféle finom magyar élelemmel, hogy a szovjetek még nagyobb lelkesedéssel vegyék meg tőlünk a majdnem ingyen adott élelmünket, én éppen egy kollégám feleségével Isztambulban múlattam időmet.
      Autóbusszal mentünk a mintegy 1300 km távolságra lévő nagyvárosba. A busz kényelmetlen volt, éjszakai utazással, és én egy cseppet sem aludtam. De vigasztalt, hogy olyan történelmi nagyvárost láthatok amiért megéri a fáradság. A csoport több tagja, akikkel együtt voltam, szintén vigasztaltak, többször jártak már Isztambulba, különböző dolgokat vásárolni. Elsősorban bőr árút és aranyat vettek, a többségük a pesti piacokon értékesítette a behozott holmit, ebből egészítve ki alacsony jövedelmüket.
      Nos, nekem erre nem volt szükségem, - István dollárban kapta a kiküldetési költséget, volt pénzem bőven, - ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy lássak is valamit Isztambulból.

      Miattam mentünk át éjszaka a Boszporuszon, így elmondhattam, hogy Ázsia földrészére is eljutottam. Csodálatos volt a kilátás mindkét tengerre, - a Földközi és a Márvány tenger itt szorul egymáshoz,- illetve innen néztem vissza Európára. Nem bánom ma sem, hogy az utazástól és vásárlástól fáradt csapat neheztelt rám. A kilátó presszójában felszolgált tea íze feledhetetlen. Azóta sem tudtam semilyen teából ezt az ízt elővarázsolni.

      Isztambul 15 milliós lakosából állítólag egymillió ember beszéli a magyar nyelvet, őseik révén. ( A 150 éves magyar uralom idején a nyelvünket is elsajátították, sőt megőrízték, mert a kereskedelemben igen nagy hasznát vették) Azokban az üzletekben ahol vásároltunk, minden dolgozó magyarul beszélt. Emlékszem egy kisfiúra, akitől megkérdeztem hány éves, azt mondta tizenegy.
- És nem kell neked iskolába lenni ennyi idősen? Azt válaszolta, itt tanul, tanulja a kereskedést, tanulja a magyar nyelvet. Persze azért én sem maradtam ki a vásárlásból. Istvánnak bőrkabátot, szabadidőruhát és a nyakláncára egy aranykeresztet hoztam. Magamnak bőrkosztümöt csináltattam, és vásároltam egy nyakláncot, bokaláncot, gyűrüt. És persze sok hasznos apró dolgot is, finom , jó minőségű frottírtörülközöket, kendőket, ezekből kettőt a mai napig viselek. Vásároltam imátkozó szőnyeget, ez is meg van még.
      Idővel a vásárolt holmik többségét elajándékoztam. István bőrkabátja Istváné, dzsekije Dodié, szabadidőruhája Norbié lett, akinek külön láncot és medált is hoztam, amit ő aztán zaciba csapott, és elfelejtett kiváltani! Az aranyak közül Apué ( de lehet, hogy Dancié ) a kereszt lett, bokaláncom Évikéé, nyakláncomat Bea kapta meg... 
Az a török üzletvezető, aki a kosztümömet méretre megvarratta szabójával, mivel több bőr dolgot is vásároltam tőle, a kedvezményen kívül megajándékozott egy választásom szerinti kis aranytárggyal.

      Én ezt az arany-szemet választottam, mert valamit látni véltem benne. Egy majdan születendő gyönyörű szép kislány ragyogó tekintetét. Ma ezt az arany-szemet időnként, mintegy kabalát - szerencsét hozó tárgyat - viseled a nyakadban kis bogaram. Remélem egyszer megakad rajta annak az ifjúnak a szeme is, akit te most olyan nagyon szeretnél. És mágnesként vonzza majd nem csak tekintetét, de lelkét is. Mindörökké.
Ez Isztambul szeme...

Isztambul szeme
Rovatok: 
Irodalom