Morajlott az egész ország. Pozsonyban, a diétán a képviselők igyekeztek kihasználni a Pesti mozgalmat, és főleg a Kossuth Lajos körül tömörülő csoport radikális törvényváltozásokat igyekezet kicsikarni. Persze, voltak olyanok is, akik óvatoskodásra, mérsékletre intettek, és voltak, akik nyíltan Bécs párti, azaz Habsburg párti abszolutista elveket vallottak.

A legradikálisabbak a középosztály képviselők voltak, mint a kisnemes sorból fiskálissá, újságíróvá, és később képviselővé lett Kossuth Lajos. Az ő elveinek leghívebb követői szintén a középosztálybeliek voltak, de akadt pár főnemesi sarj is, aki végre ki akarta vívni a Magyar szabadságot. Nem biztos, hogy mindenben egyetértettek a Kossuth körül tömörülő csoporttal, de a célt, a  Magyar szabadságot szintén vallották, és kitartottak Kossuth mellet. Tulajdonképpen a Magyar társadalom megreformálásának gondolata már régen aktuális volt, és mivel inkább a főnemesek utazgattak Európan és világ szerte, ők értették meg, hogy a feudális rendszeren alapuló monarchián  változtatni kell. Látták, hogy az akkor éppen Metternich nevével fémjelzett abszolutizmus már rég nem időszerű. Voltak főnemes képviselők, akik megelégedtek volna az 1222 benn II.András királyunk alatt elfogadott Aranybula, és Werbőczi Hármas könyve nemesi törvényeinek körülbástyázásával. De azért Széchenyi István, vagy Wesselényi, Kölcsei, Deák már hangot adtak annak, hogy Magyarországon az egész rendszert meg kell reformálni, és egy polgári nemzetállamra kell törekedni.  A főnemesek persze harcoltak a  régi kiváltságaikért,jogaikért, de a műveltebbek felismerték, hogy a feudális, jobbágyrendszer már elavult.  Magyarországon elég nehéz volt polgári rendszerről beszélni, mikor az igazi felvilágosult réteget csak a kisnemes hivatalnokok, iparosok közül kiművelődött  kis réteg alkotta. A városi polgárok  elég nagy százaléka nem is volt Magyar nemzetiségű.

Az igazi felvilágosult főnemesek is megértették, hogy a jobbágyfelszabadítás, nincstelenek földhöz juttatása, és választójog kiteljesítése a járható út. Nagyon komoly gondok voltak, és sajnos rövid időn belül orvoslásra, megoldásra vártak. Ezek mind témapontok voltak a Pozsonyi diétán is, amelynek erős mozgató rugót adtak márciusi ifjak, Petőfi Sándorral, a lánglelkű költővel az élen.

Persze, a főnemesek közül sokan nem is akartak színt vallani, hiszen hogyan lehetne őket egy kalap alá venni a parasztokkal, jobbágyokkal. A kisnemesek többsége reformpárti volt, de ott is akadtak ingadozó, tunya emberek. Éppen Petőfi írt verset a Magyar nemesről, vagy Pató Pál úrról. 

A nagy többséget alkotó falusi parasztok, jobbágyok, zsellérek meg nem is nagyon értették, miről van szó. Hiszen például a Kenyhec-i szegényeket is milyen könnyen félre lehetet vezetni még nem is olyan régen a kolerafelkelés idején.

Kenyhecen ugyan több nemesi családnak volt úri laka, de csak a nyári hónapokban laktak a faluban.  A Telekiek, a Kornisok legtöbbször csak a gondnokot látogatták a haszon beszedése végett, de mondjuk Mácza János, aki kisnemes földbirtokos volt, Kenyhecen lakot is a családjával.

A falu lakossága inkább római katolikus volt, és abban a forrongó időben éppen egy eléggé nyílt szellemű plébános igazgatta a parókia dolgait Kubányi Béla tiszteletes személyében. Mindenben tartotta magát ugyan a Kassai püspök sokszor küldött pásztorleveleihez, de azért prédikációiban igyekezett hangsúlyozni a Magyar nemzeti érdekeket is. Sokszor az ilyen beszéd csak pusztában kiáltó szó volt, éppen a még nagyon friss emlékű kolerafelkelés miatt, de azért akadtak nyitott fülek is, főleg a fiatalok között, mint Varga Gyurka, akit már Teleki Ferkó is megfertőzött a nemzeti eszmékkel. De Kalapos Pali, a Varga Gyurka barátja is szívesan hallotta az ilyen beszédet, és még a falu rossza, vagy a falu betyárja kétes hírnévnek örvendő Majni Béla is odafigyel a tisztelendő úr prédikációira. Persze, feltéve, ha nagy ritkán a zsidó korcsmárosné helyett a templomba tévedtek léptei.

A zsidó közösség nem nagyon érintkezett a többi lakossal, de azért a fiatalabbja már nyitottabb volt. Rajman Tihu szívesen beszélgetett a többi legényekkel, és ha szóba kerültek az ilyen dolgok, mindég kihangsúlyozta, hogy a zsidó fiatalok magyar érzelműek.

Kevés református család élt a faluban, a Patakiak, a Szilvásiak, Szekeresek. Ők Szinára jártak templomba, és a gyerekek a Szinai református iskolát látogatták. Ez a pár család kétséget kizárón a Magyar eszmék híve volt. Nekik a Szinai református pap, és a kántortanító is sokszor felolvasott akár újságból is, és a pap szívesen kölcsön adta az újságot a fiatal olvasni tudó legényeknek.

Kenyhec nem volt nagy falu, és egyházi ellenkezésről itt szó sem lehetett. Ha a fiatalság táncmulatságot rendezett, vagy akár fonó volt valakinél a faluban, oda elment a katolikus, és református is. Sőt, egy ideje még a közösséget kereső zsidó fiatalok közül is néha ide tévedt egy –egy.

A szegény parasztoknak a március a tavaszi munkálatok megkezdésének időszaka volt. Nem igen jutott idő a politizálásra. A földtulajdonos kisnemesek közül is sokan megfogták az eke szarvát, annak a közmondásnak a jegyében, hogy „Magad uram, ha szolgád nincsen!” Teleki László táblabíró kevesett tartózkodott Kenyhecen. Volt Kassán a Fő utcán lakása, és onnan egyszerűbb volt bejárni a hivatalba, mint Kenyhecről. De a márciusi események hatására már a hivatalát is inkább hanyagolta, és úgy gondolta, falun biztonságosabb, ezért teljesen Kenyhecre költözött a családjával.

Egy vasárnap délután hívatta a Sárospatakon diákoskodó fiatal urat, a Ferkót, aki éppen otthon tartózkodott.

     - Fiatal úr! (Mindég így szólította a fiát.) – Én nem néztem jó szemmel, hogy azzal az ágról szakadt Varga Gyurival is barátkozol, de most más idők járnak. Ide ne hozd őt, de a faluban beszélhetel vele. Arról is tudomásom van, hogy a Pataki kollégiumban nagy magyarkodást művelsz, pedig tudod, hogy a Magyar nemes minden körülmények között hű marad koronázott királyához. Már meg is akartan neked tiltani ezt a tevékenységet, de hallottam, hogy távoli erdélyi rokonunk, és druszám, Teleki Lászó nagyságos úr nyíltan „nemzetieskedik”. Ezért úgy határozta, te nyugodtan magyarkodjál. Így legalább mindkét oldalról biztosítva lesz a családunk és vagyonunk. De azért ha lovon ülsz „előre hajtsad lovadat, de hátra is tekintsél!-

     No most légy okos Ferenc fiatal úr! Magyarkodjál is, meg nem is…

   Folyt.köv.