Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A két március folytatása 10.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

   Mindketten csurom vizesek voltak, és a lány csak azért nem reszketett, és azért nem vacogtak a fogai, mert aléltan, magatehetetlenül feküdt Béla karjaiban. Vadász százados maga is sebet kapott a koponyáján. Egy osztrák dragonyos úgy akkurátusan fejbe kólintotta, de szerencsére az ütést a csákó, és az abba tömött zsebkendő, amit azért tett bele valamikor Vadász Józsi, hogy a csákó tartsa a formáját, megvédte a fejét. Talán még az is a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy a dragonyos szablyája nem volt éles. Azért így sem lehetett egészen elhanyagolni a sebet. Mikor felkereste az ezredorvost, Béla és Erzsike is vele ment.
   Erzsike, aki időközben magához tért, alig állt a lábán, reszketett, mint a nyárfalevél, és csak suttogni tudott. A katonaorvos először őt vizsgálta meg. Nagyon gyanúsan csóválta a fejét. Utána Majni következett, és aztán látta el a nemzetőr százados fejsebét. Közben elmondta neki, hogy bizony mindkét fiatal állapota elég komoly. A fiú talán csak erősen megfázott, de a lány lehet, hogy a jeges vízben pneumóniát kapott, ami bizony halálos kór. Minden esetre a fiataloknak meleg szobában, ágyban a helyük, és sok forró székfűteát kell inniuk, az talán segíthet, ha a Jóisten is úgy akarja.
   Bélát és Erzsikét egy szénával jól kibélelt ponyvás szekérre tették, pokrócokkal betakarták és Ceglédre szállították a kántortanító házába, aki megbízható magyar ember volt. A had tovább vonult, üldözve az osztrák-horvát seregeket, de erről Majni Béla már semmit sem tudott, hiszen az átélt izgalmak és fáradtság, meg átfázás miatt, mihelyt a tanítólak fűtött szobájában ágyba került, nyugtalan álomba merült. Nem is észlelte, hogy a másik ágyon Erzsike magas lázban égett, és a tanító felesége vizes ruhába csavargatta egész éjszaka.
   A hadak tovább vonultak, hiszen a Tápióbicskei ütközet csak amolyan bevezetője volt a döntő összecsapásnak. Hiába közeledett a húsvét szent ünnepe, a csatazaj nem hallgatott el. Windischgrätz osztrák főparancsnok hadai Isaszeg irányába hátráltak a magyar seregek elől. Az ellenséggel legelőször Gáspár András seregei találkoznak a Bag mögötti dombokon, ahol éppen Schlick utóhada pihent. Gáspár hadai ezeket egy huszáros rohammal, és tüzérségi zárótűzzel Besenyő felé űzték. Sajnos, itt mutatkozott meg, hogy Gáspár, már generális rangban, mestere a huszáros rajtaütéseknek, de tényleg nem alkalmas komoly stratégiai feladatok megoldására. Most is, a helyett, hogy tovább üldözte volna az osztrákokat, a hadaival Bagra vonult, és mint aki jól végezte dolgát, pihenőt rendelt csapatainak. Még szerencse, hogy a többi parancsnokok tudták a dolgukat.
   Az isaszegi csatateret 1500 osztrák hadfi, és talán 1000 magyar honvéd vére áztatta, de a magyar hadak győzedelmeskedtek, amiről maga a kormányfő Kossuth Lajos is elismerően nyilatkozott, pedig Görgey tábornokkal, a fővezérrel nem volt valami jó viszonyban.
   Majni lassan lábadozott az erős megfázásból, de nagyon nyugtalanította, hogy Erzsike sokszor félrebeszél a magas láztól.

„Én öltem meg őket… Bocsáss meg Gyurka..” nyöszörgött sokszor bódult álmában szegény lány. Bélának majd meghasadt a szíve. Ilyenkor kicsit sem gondolt a hadakra. Szorgalmasan takargatta a lányt, és ha nem is volt valami nagyon hívő ember, mégis naponta több imát is elmormolt gyógyulásáért. Mikor már ereje engedte, csak ő virrasztott az Erzsike ágyánál, és ő cserélte a vizes ruhákat is, amivel a lány lázát próbálták csökkenteni.
Talán két hét múlva meglátogatta őket Vadász százados.
- Ne lustálkodj már Béla, hiszen a hadak régen messze járnak! - rázott kezet Majniva. De a keze melegségéből is érezte, hogy a fiú még mindég lázzal küszködik. A szomszéd szobában Erzsike éppen kimerült álomban, magatehetetlenül feküdt. Szegény lány, sokszor félrebeszélt a magas láztól, de lassan a gyógyulás jelei is mutatkoztak. Nappal egyre gyakrabban hagyta el a láza, és már Béla támogatásával az ablakhoz is el tudott botorkálni. Sőt, a fiú nagy örömére tegnap még a tornácra is kisétáltak. Igaz, hogy nagykendőbe jól bebugyolálták, hiszen az áprilisi napsugár még csalóka. De mégis a naptól kipirosodott arccal feküdt újra ágyba. Estére belázasodott, de már lázálom nem gyötörte. Nyugodtan aludta végig az éjszakát.
   Vadász százados beszélt Bélának a fiatal Ferenc József császár  olmützi oktrojált alkotmányáról, meg arról, hogy Debrecenben, ennek hatására a magyar kormány megfosztotta a Habsburg- házat a magyar koronától. Nagy lelkesedéssel , szinte képekben írta le a trónfosztás tényét, és sajnálkozva mondta, hogy akad elég nagy számban olyan magyar főúr, és parancsnok a hadseregben, akik ezt a lépést nem helyeslik.
- Szükség van most az ilyen rátermett emberekre, mind te vagy.-  erősítette meg érveit.
- Százados úr, bocsássa meg, de csak akkor megyek a hadak után, mikor látom, hogy Erzsike állapota rendben van. Még az is gond, hogy őt nem akarom tovább magammal vinni a veszélybe, de nem tudom kire hagyni ebben az idegen világban. -
- Ne félj, Béla, Erzsikéről már gondoskodtam. A háziak szívesen befogadják. Ameddig lábadozik, nem is kell semmit dolgoznia, utána meg besegít a konyhai munkákban. De még te sem vagy egészen egészséges, ezért nyugodtan maradjál. Majd ha elég erősnek érzed magad, gyere a hadak után. 
   Béla kikísérte a nemzetőr századost, és mikor visszatért, Erzsike már a sutos kemence padkáján ülve várta.
- Béla, velem ne gondolj, és ha menni akarsz, nyugodtan induljál. Most, hogy az ágyat nyomom, volt időm gondolkodni. Nagyon jól tudod, hogy miattam két legényt felakasztottak. Nem bírnám ki, ha te is miattam kerülnél bajba.-
   A legény alig tudta megvigasztalni Erzsikét, és közben magához is ölelte. A lány is szívesen simult hozzá, de egy idő után riadtan bontakozott ki Béla öleléséből, és sírva ment a szobába.
- Nekem nincs jogom legényre gondolni, hiszen mindenkire csak bajt hozok. -  mondta könnyeit törölgetve.

Folyt.köv.

Rovatok: 
Irodalom