Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A két március folytatása 7.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

Benyiczky Lajos őrnagy furfangos terve, merész elképzelése, de a kis sereg bátor viselkedése, és a kémek, első sorban Majni Béla pontos jelentései nagy győzelmet hoztak. Sok osztrák fogságba esett a tisztjeikkel együtt. Még a hadipénztár is Benyiczky kezére került, szinte jelentéktelen vesztességgel. Jelentéktelen? Egy magyar huszár életébe került ez a győzelem. Még a Benyiczki hadának nagy része vidáman mulatott, és fogyasztotta az osztrákok által kondérokban főtt ebédet, itta a lefoglalt kulacsokból való jó bort, addig pár ember szomorúan állt szegény Debrődi János huszár strázsamester frissen ásott sírja felett. Ott volt a parancsnok is, aki minden emberét nagyon sajnálta, és ott volt Majni Béla meg Kocsos Erzsike is. Béla még a kulacsot is a sírgödörbe tette a strázsamester keze ügyébe. Erzsike keservesen sírt, mikor a sírgödröt hantolták. Neki mindég a kenyheci sírhalom jutott eszébe, ahol a vőlegénye, és a szerelme pihenik örök álmukat. Ők is a hazáért áldozták életüket. Mennyi fiatal életáldozatra van még szükség, hogy a Magyar Hazában végre békesség, testvériség és igazság honoljon…?

Az áruló magyar főúr, Almássy császári ezredes egy éjjelt, és egy egész napot erőltetett menetben unszolta a parancsnoksága alatt álló hadakat, egészen Gyarmatig. Jelentésében azt közölte Widiszch-grätz főparancsnokkal, hogy Losoncot mindegy 6000 fős magyar had foglalta el.  Talán az volt Benyiczki legnagyobb érdeme, hogy teljes zűrzavart okozott az osztrák hadak soraiba, akik az ezredes jelentéséből kiindulva meg voltak győződve, hogy a magyar seregek egy része Komárom felmentésére indul.

Már lassan beesteledett, mikor az őrnagy, és Vadász százados a Losonci Kaszárnya egy kis helységében forralt bort iszogatott, és terveket szőttek, hová vonuljon ezután a kis gerillahad. Az őrnagy elhatározta, hogy nem csatlakozik a fősereghez, hanem inkább a Felvidéki bányavárosok felé veszi az irányt.

- Nem tudjuk, hogyan fordul a hadi szerencse. Mindég jól fog jönni, hogy itt portyázzak a csapatommal. Ha kell, zűrzavart, pánikot tudok kelteni az osztrákok között. -

Ebben meg is egyeztek, de Benyiczky magával akarta vinni Majnit és Erzsikét is. Azt hangsúlyozta Vadász századosnak, hogy az ő kis csapatának harcmodorához nagyon jól jönne egy olyan ügyes kémlelő, mind Béla. Ebbe a százados egyetértett, de nem egyezett bele, mert tudta, hogy a főseregnek, amelyik a Duna-Tisza közén vonul, talán nagyobb szüksége van Majni ügyességére. Így, szegény Bélának, meg Erzsikének pihenni sem volt idejük. Még az este egy könnyű ponyvás szekér indult Salgótarján felé. A bakon idősödő nagy pödört bajszú parasztember ült, és a szekér mellet Vadász József százados lovagolt.  A magyar hadak felé igyekeztek, hogy mihamarabb csatlakozzanak a fősereghez. A ponyvás szekér jól meg volt rakva szénával, melyben Majni és Erzsike még kicsit szundítani is tudtak. Az  öreg paraszt valójában Benyicszky egyik legügyesebb huszárja volt, aki vállalta a veszélyes utat, hogy Majnijékat az ellenség vonalai mögé fuvarozza. A szekér egész éjszaka zötykölődött, és mire megvirradt, már Gyöngyös felé közeledtek. Vadász százados itt elvállt tőlük, és ellovagolt Szolnok irányában. A kocsis egy tágas rétre hajtotta a szekeret, hogy a lovakat kifogva maga is pihenjen egy nyúlfarknyit. De kicsit elhúzhatta a buzgalom, mert már a delet harangozták, mikor Majni ébresztette a kocsisnak öltözött huszárt. Mind a hárman bőségesen beszalonnáztak, majd Erzsike is a bakra ült, és folytatták útjukat. Amíg a magyar hadak vonalain belül voltak, nem volt semmi gond. Többször is huszár járőrrel találkoztak, de Vadász százados, mikor elválltak útjaik, a kocsis kezébe nyomott egy Klapka által írt menlevelet, így ezt felmutatva, semmi bántódásuk nem esett. Még kétszer pihenőt tartottak, hiszen a lovak sem bírtak volna olyan távolságot pihenő nélkül ügetni, de mikor március 26-án hajnalban Cegléd felé közeledtek, egy kis fasor takarásában a huszárból vedlett kocsis megállította a szekeret.

- No, legény, most már csak ti mentek tovább. Én azt a parancsot kaptam, hogy Szolnokra szekerezzek vissza. Vigyázzatok magatokra, mert itt már nem Magyar huszárok, hanem Osztrák dragonyosok, vagy Horvát martalócok tartózkodnak. -

 Erzsikének a vállára segítette a kis batyunyi élelmet, és Majni is újra drótostóttá változott, mert a jó csizma helyett bocskort kötött, szintén a vállára kanyarintotta a fa ládikót, tele drót és bádogdarabokkal, kalapáccsal, fogókkal, és gyalogosan indultak Cegléd felé. A tájat nem ismerték, hiszen az Abauji kicsiny falutól nagyon távol kerültek, de Bélának volt annyi esze, hogy nyugati irányban megkerülje a távolban már körvonalazódó városszéli házakat, mert tudta, hogy ha a Magyar vonalaktól érkeznek, sokkal nagyobb gyanúba keverednek. Már majdnem az ellenkező irányban voltak, és az Újvárosi malom irányában taposták a bokáig érő agyagos sarat. Mivel nem ismerték a környéket, azt hitték, hogy város közeli magányos tanya felé közelednek, mikor egy sereg lovas vágtában közeledett feléjük, körbe vették, és mindkettőjüket a hideg latyakos sárba tiporták. Szedett-vetett had lehetett, mert nem egységes egyenruhát viseltek. Vadul hadonásztak, és ordibáltak valamilyen szláv nyelven, amiből szerencsére Béla pár szót meg is értett, és tótul próbált válaszolni. Biztosan ez volt a szerencséjük, mert a holmijukat ugyan nem adták vissza, de körbe vették, és taszigálva először a malom udvarára kisérték, ahol egy osztrák dragonyos hadnagy horvátul akarta őket kihallgatni. Erzsike most már elég jól játszotta a rémült néma drótostót feleséget, ami nem is volt olyan nehéz, hiszen ijedtében magyarul sem tudott volna megszólalni. Majni , kihasználva a gyenge tót tudását válaszolt a hadnagynak, mire ez úgy határozott, hogy biztos, ami biztos alapon inkább Jelassics parancsnokhoz kíséri a gyanús tótokat, aki éppen Cegléden tartózkodott. Ha csak egyszerű drótos tótok, a bán majd dönt sorsukról. De mi van, ha kémek? Akkor Jelasics biztosan felakasztatja őket.

Folyt. köv.

Rovatok: 
Irodalom