A lét nemes filharmónia, gyönyörű. 

Zafír szólamokkal hintázhatom benne. 

Olyan nyugtalan-sűrű volna és szörnyű, 

Ha megnyugvó vége sohasem lehetne. 

Őrült hullámzás vidám élménye ilyen

Pörgés, sürgés, forgás. Megunhatatlanként

Pózol a butácska, és gyermeki szíven, 

De ha örök volna, elnyelne katlanként. 

Így megnyugtat és biztonsággal fon körbe, 

Hogy minden elmúlik és elenged engem, 

Mikor megtettem, miért jöttem a földre, 

És utamra bocsát, ha tovább kell mennem.