Ezt a mesét, édesanyám  mesélte sokszor, amikor még kis gyermek voltam. Nagyon szerettem hallgatni, így gondoltam megosztom veletek, hátha még nem hallottátok a Kis szürke lovacska történetét.
Szeretettel ajánlom minden mesét kedvelőnek!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény ember, és annak volt egy szürke lovacskája. Együtt szántották a földeket naphosszat. Nagyon meleg  volt, a föld meg kemény, így aztán nagyon elfáradtak minden nap. Míg egy napon, a szegény ember szürke lovacskája nagyon kimerült a szántásba, és elszökött a gazdájától, amikor az kifogta az ekéből.   A nagy melegben lefeküdt az erdőszélen pihenni az árnyékba.
Hát, mit ad Isten, pont egy rókalyuk tövébe heveredett le. Ahogy lefeküdt, el is aludt nyomban.
A rókavárban éppen otthon volt az egész család. Ahogy telt az idő, már késő délután volt, és a rókavárban mozgolódni kezdett a rókacsalád.
Egyszer csak azt mondja a róka papa a legkisebb fiának – Eredj csak fiam, nézd meg milyen idő van odakint! Szaladt is a legkisebb fiú, hogy meg nézze milyen idő van. De, kisvártatva, lélekszakadva rohant is vissza. –Jaj,   jaj  édesapám!  Nagy baj van! Szörnyű hófúvás van odakint! Olyannyira, hogy nem lehet az ajtón sem kimenni! Teljesen belepte a bejáratot! Mondja erre az apja – bolondokat beszélsz te fiú! Nyár van! Nyáron nem esik a hó! Elment az eszed?
Eredj középső fiam!  Nézd,  meg milyen idő van odakint! De jól nézd meg, ne füllents! Ezzel el szaladt a  fiú. Kisvártatva fut, szalad a róka fiú. –Édesapám, édesapám! Tényleg ítéletidő van odakint!
Nem látni semmit, olyan hóvihar van odakint. Mindent belepett a hó, semmit nem látni csak a nagy szürkeséget! –Eredj már te! Nyáron hóvihar? Elment a te eszed is?
Jaj! Eredj legnagyobb fiam! Nézd meg, járj utána  miket beszélnek a testvéreid!
Alig ment el a rókafiú, máris szaladt vissza. Elmesélte, hogy az öccseinek tényleg igazuk volt. Szörnyű hóvihar bepustolta a bejáratot, nem lehet kimenni rajta!
Erre, most már nagyon mérges lett az apjuk, hogy ennyit nem lehet ezekre a kölkökre rábízni, mindennek neki kell utána járni!  Micsoda badarságokat hordanak itt össze! Nyáron hóvihar! Majd én magam járok utána ennek a dolognak! Nem tetszik ez nekem! Szalad az öreg róka, most már ő is nagyon kíváncsi volt mi történik odakint.

Amint felért, látja ám, hogy nem hóvihar, hanem egy jól megtermett szürke ló barikádozza el a bejáratot.
Nagy nehezen kipréselte magát a szűk nyíláson, és nézi, nézegeti a lovat. Rájött, hogy ez bizony elpusztult! Elkezdte húzni, cibálni, mert hát nem tudtak közlekedni a bejáraton.  Már az egész család ott sürgött, forgott a ló körül. Igaz a kölykök félve nézegették,  próbáltak apjuknak segíteni de nem nagy sikerrel.  Tanakodott magában, hogyan tudná ezt a hatalmas testet eltávolítani a lyuk szájától. Amint ott huzigálja, toszigálja, arra ment az ordas farkas.  Kérdezi tőle nagy meglepetten – Mit csinálsz róka komám?  - Hát, látod ordas, idejött ez a ló elpusztulni az én váram tövébe! Nem tudunk tőle moccanni sem. Próbálom elmozdítani valahogy, de sehogy sem sikerül. Tudnál nekem segíteni? Meg hálálom ahogy tudom.  Közben ravasz tervet agyalt ki. Jaj, jaj! Ordas koma! Segíts már rajtam! Nézd meg, milyen szerencsétlenség ért!
Az ordas elgondolkodott. Hogyan tudna ő segíteni? Elkezdték most már ketten toszítani, lökdösni, de semmi eredménye. Ekkor a rókának eszébe jutott egy agyafúrt  ötlet. – Hallod ordas komám? Van egy jó ötletem! Kössük a te farkadat a ló farkához és húzzad, én meg tolom!  Sokkal nagyobb erővel tudod  így húzni.  Megkettőzött erővel elmozdítjuk a lovat, és így biztosan sikerül.  Amint mondta, így is cselekedtek.

Mondja a farkas - Nehogy becsapj róka koma! – Dehogy csaplak én be! Ha el tudjuk innen húzni, sok pénzt kaphatunk érte, megosztozunk rajta! – mondta a ravaszdi.
Ahogy így húzták, tolták, ráncigálták, a lovacska felébredt mély álmából. Felugrott és szélsebesen elszaladt. A farkához kötött ordas farkast elvitte magával. Mire hazaért, a szegény pára kilehelte lelkét, mivel futtában ide-oda csapódott. Hol fához, hol kőhöz és agyon zúzta a sok ütés.

Látja a szegény ember, hogy meglett a lovacskája, nagyon megörült neki. Főleg, amikor meglátta a farkán lógó döglött farkast.  Azon nyomban megnyúzta, és másnap elvitte a bőrét a vásárba, ahol jó pénzt kapott érte.
Olyan sok pénzt kapott, hogy vett rajta egy másik lovat, amivel nagy boldogan ballagott haza. Ezután már két lóval szántja a földet, és a szürke lovacskának is sokkal könnyebb dolga lett. Igaz, megdolgozott érte.
A gazdája is nagy örömmel és sokkal könnyebben és nagyobb területet tud felszántani kevesebb idő alatt! A lovacska azóta is boldogan szolgálja gazdáját, aki nagy becsben tartja a kis szürke lovacskáját.
Itt a vége, fuss el véle! 

2014.03.24. B.Sz.É.