Magyar anyanyelvű, magyar családban, magyar faluban éltek, egészen addig, amíg...Elmesélte, hogy azt a területet, ahol ő élt  1938-ban visszacsatolták  Magyarországhoz, addig Csehszlovákia volt, ő  magyar anyanyelvű, csehszlovák állampolgár volt. Nem volt semmi bajuk, 1944-ig, amikor is újból Csehszlovákia lett Százd. Majd jött a hirhedt Benes dekrétum, és mert Margit néni  családja, - és még nagyon sokan - nem tudták vállalni a magyarságuk megtagadását, áttelepültek Magyarországra 1948-ban. Margit néni ekkor húsz éves volt.

Nyolc család, összesen 26 fő települt át Bakonycsernyére. Ma már csak  Margit néni él egyedül közülük.

A Menyhár család öt főből állt. Nagyszülők : Menyhár Imre és Gyekiczky Júlia,  szülők : ifj.Menyhár Imre és Sztrhárszky Júlia és lányuk: Margit.

Családunktól kettővel lejjebb kaptak házat, ma is ott lakik Margit néni.  Nagyon kedves teremtés, olyan ízesen ma már senki sem beszél, mint Margit néni. Nemcsak képeit, hanem hangját is felvételen őrzöm.

Szép arcú, kellemes modorú, így aztán hamar akadt udvarlója. 1951-ben férjhez ment Molnár Mihályhoz, akivel annak élete végéig együtt éltek.

Szerény vendégséggel, evangélikus templomi esküvővel ülték a lakodalmat. Egy gyermekük született.

Margit néni a családunkat azonnal megszerette. Édesanyámat kedvelte, együtt szőttek, fontak. A padlásunkon volt a guzsaj és a rokka, azt valami ördögi ügyességgel pörgették, és közben beszélgettek. Ezekre a dolgokra nagyon szívesen emlékezem vissza.  Most amikor az anyag összeállításához átmentem hozzá, már ki készítette a tankönyvét, a kiskátét, fényképeket, és még...egy eddig sohasem használt vászon törülközőt, amelyet még mindig őrzött,és most nekem ajándékozott.  Finom, puha, selymes frottír törülközőimet  figyelembe véve, el nem tudom képzelni, hogy valaha ilyen törülközőket használtak.Megőrzöm az utókornak én is.  Vicuskám hadd szőrnyülködjön...!

Egy gyermekkori privát emléket itt még elmesélnék, jellemzően az akkori hangulatra, felnőtt, gyermek kapcsolatra.

Téli estéken toll fosztás volt szokásban. Ugye a liba minden házban szükséges állat volt , de a kacsa is, ezek leszárított tollját fosztották az asszonyok.

Nagy asztal mellett  körbe ültek az asszonyok, kisebb asztalnál mi nagyobbacska gyerekek. Hát én ezeket az estéket rettentően szerettem, mert a pletykára és egyéb pajkosságra igen kíváncsian hegyeztem a füleimet. Bözsi néni olyanokat beszélt a férfiakról, hogy szinte belepirultunk. No ideje lenne valami huncutságot elkövetnünk nekünk gyerekeknek is. Margit néniéknek volt egy  súlyokkal felhúzhatós órájuk, minden órában ütötte az óraszámot.

Este kilenc felé közeledvén, már többen bóbiskoltak az asztalnál, gondoltuk ha kilencet üt az óra, hangosan együtt számoljuk az ütéseket, ezzel kis ébresztőt is fújunk, vagy zárórát, meglátjuk. Éberen figyeltük az órát ... és , egyketőháromnégy.stb kilencig. A hatást látni kellett volna.

Az asszonyok felíjedtek, némelyikük akkorát fújt a tollkupacba, hogy az csak úgy repült, szállt az asztalról. Retorzió : az anyátok mindenit, na megálljatok , csak menjünk haza.

Idesanya azt mondta hazafelé menet, na gyere, ne félj, nem kapsz ki, már úgyis mindenki elálmosodott, ma Julis néni kicsit több tollat rakott ki, mint a szokásos. De nagyon megíjedtünk, hogy mi ez a lárma?

In memoriam :  " Ma azért gyűltünk össze, hogy számot adjunk. Ne feledjük el soha azokat, akik már nem lehetnek itt velünk. Emlékezzünk együtt az emberségre: evangélikusok, katolikusok, magyarok és szlovákok - emberek.

Emlékoszlopot avatunk, az ELSZÁRMAZOTTAK EMLÉKOSZLOPÁT. "

Az oszlopra felvésve Margit néni egész családjának neve:   Menyhár-ok