Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Nem hiába éltünk

Mezei István
Mezei István képe

Most, a nagy bűnbánások, tagadások, vádaskodások, készülődések, visszarendeződések, ijesztgetések korszakát éljük. Sokan azt mondják, hogy ismét újra kell kezdeni mindent valahová visszabandukolva az időben, és a leélt negyven vagy ötven év hiábavaló, teljesen felesleges volt. Az ezt állítók talán nem tudván, hogy, akit megfosztanak a múltjától, akár a közelmúltjától, élete eddigi vélt vagy valós értelmétől, az a talaját vesztve képtelen a holnap kapuján belépni. Birodalmak, országok, népek, népcsoportok kerültek, oly sok egyéb között veszteséglistára és Európa fele eladósodva szegényházzá nyilváníttatott. Ám az ember nem veszhet el és nem válhat feleslegessé, kifosztva, megrendülve, itt rekedve tovább kénytelen, és kell élnie.

   Hisz ennyi veszteséget elviselni már magában győzelem. Az, aki gyengébb és sebezhetőbb volt, már korábban kihullott az idő rostáján. Aki megmarad, ha mással nem is, kimeríthetetlen fájdalomtűrő és indulatokat elviselő tartalékokkal bír, és örökít tovább.

  Nem éltünk, éltetek hiába, arra azért vigyáztunk, hogy a nagy kataklizmák szegélyén járva is és egy sajátosam magyar, letargikus virtustól hajtva születtünk, éltünk, szerettünk, és temettünk.

Jobb és szebb idők felé menekítve génjeiket, úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna, mintha sosem éltek volna Hitlerek, Sztálinok, és Molotovok. Egykori, szép virágos városaink elszürkültek, gyáraink szomorú romok, elvadult, holdbéli tájnak tűnnek a puszták, a tanyák, a falvak, ahol nagyapáink éltek. Sokakra, akik egy emberöltőn át szántottak, vetettek, tanítottak, vagy csak verték a vasat, most jutalmul ínségkonyha vár. Sajnos az ország egyik fele nem látja, vagy nem akarja tudni, hogy a másik felének élete milyen rongyos bugyorban vergődik. Szegény Kopp Mária szociológiai vizsgálataiban kimutatta, hogy a volt szocialista országokat összehasonlítva nálunk a leggyengébb társadalmi szolidaritás. Hogy miért is, arról könyvtárnyi tanulmányt lehetne írni!

  De akkor sem hiába éltünk, és éltetek, hisz mindig a régiből csirázik ki az új, elődök és saját hibáinkon okulva, átmentve azt a kevés jót és eldobva a rosszat tovább kell lépni, élni. Új örömök és célok felé törő nemzedékek jönnek a mélypontok után. Mi nagyobb bátorság, bárgyú örömmel nézni a világba, vagy érezve, tudva a gondokat szembeszállni velük?

  Mert azért nektek és nekünk jutottak szép nyarak, balzsamos májusok és csilingelős telek, ízes levesek, utánozhatatlan ritmusú táncok, dalok, egy csodálatos történelem, nyelv és ez mind mireánk szabatott, nekünk rendeltetett. Néha közbejött egy-egy harminc-negyven évnyi kihagyás, de a miénk ez csodálatos több ezer éves, mindezt átugró, magyar időutazás. S akár csak ők, az ősök, a históriát csinálók, mint nélkülözhetetlen szemek egy nép sorsának láncán,   

nem hiába voltatok, nem hiába éltünk, nem hiába éltetek.

 

Rovatok: 
Egyéb