Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Regélő történelem

Julika
Julika képe

Szabad szél száll a pusztáról,
Szilaj paripák vágtatnak vele.
Itt ontott vért a hét vezér…
Pusztaszer honfoglalásunk jelképe.

2000 év harsog felénk, életre kelve.
A honfoglalás ősi bejövetele…
Él a kép, a jurták is élettel tele – lásd!
Itt lett magyarrá, s nemzetté ez ország!

Árpád összefogta -, Attila Isten ostora lett.
István hozott alkotmányt, kereszténységet.
Magyarországnak szilárd alapot teremtett.
Ez országnak királya, hadserege, törvénye lett.

Szilárd hatalma, s hős fiai híven megőrizték.
A Kárpát-medencét; partjait három tenger mosta.
Mindig védte határait, s lett örökre Nyugat kapuja.
Szent István, s fia halála nyomán fej nélküli ország.

Lett pogány lázadás; belviszály; s vértanúhalál,
Idegen befolyás, hazánk sorsa csaknem elmerült.
Ekkor jött Lengyelországból a daliás hercegünk.
Belviszályból kimaradván szeretettel bálványozott,

Magyar királyi vérből származó, erőszak nélküli ő.
Isten ekkor küldte épp nekünk, hazánk dicsfényéül.
Mondák dicsőítik tetteit, Isten és a hite ültette a trónra. 
Népünk szeretete, a mondák élnek, vezetik népét régóta.

 Seregek élén csodák születtek, s így vezette imával a hadat.
 Cserhalomnál így verték meg az Erdélybe betört kunokat:
„Kopaszra beretvált rabló fejek, mint a nyers tök”, hulltak.
A nap már rég lebukott, s még üldözik a sereget, és László,

Sebesülten egy kun vitéz után ugrat, magyar lány a lova hátán;
A kun leventét utolérvén, viadalban legyőzte, a lányt
 Kemény harcban megmentette, a csatát győzelemre vitte.
Serege élén a napok óta becsapkodó kunokat üldözte.

Egy lepusztított pusztán át egy rengeteg erdőbe érve,
 Már-már éhhalál gyötörte az elfáradt testű vitézeket.
László ekkor a magyarok Istenéhez fordult könyörögve.
Lám az erdőből szarvasok és vadak egész sora törtet elő

 Az éhező seregnek a csoda, végső kidőlés előtt eledelül.
Másik eset újra; tűrhetetlen szomjúság epeszti a hadat,
Egymás után dőlnek ki a vitézek remény-vesztetten, sorra.
Istenhez fordul forró imával a király, buzgón, leborulva.

Egy kősziklából csatabárdjával vizet fakaszt, s ők ezt nézve,
Tudják, a már végképp ellankadt vitézei, megmentődve.
A fennmaradt regék sora hosszú, ezzel nem ért véget itt.
Az országba betört a döghalál, a magyar népet tizedelte.

Ezrével pusztultak az emberek, lázadoztak a megmaradtak.
Isten ellen zúgolódtak: rájuk vitte a rettenetes csapásokat.
Ennek oka csak az lehet – vélték, hogy az új hitre tértek.
 Csapatokban, zajongva követelték a pogány vallást vissza.

Ekkor sátrába vonul a lelkében megrendült király, magába.
Áhítatos imába merül az Egek Urához, Istenhez menekül.
 Bizakodva még, ott, egy csodálatos mély álomba merül;
 Az álomból felébredve a nép elé lép aranyos íjával ekkor.

Nyílvesszőjét magasba emelve, elröpítve, ég felé tartva.
Zeng az íj és suhogva röpül az íjvessző, még magasabbra.
Mind magasabbra, és a levegőégből sivítva visszahullva
Leesik az menten, a mező kinyílt virágai közé…

A nép ekkor lecsillapodik, s az áhítatos csöndben
Indul László király utána, követve azt leestében…
A sok-sok virágból egy virágnak levelét előttük átfúrta.
Ez a virág lett gyógyító ír az embereknek, a dögvészben.

A Tordai hasadék történetéről:

László király egyedül lovagol, gondolataiba merülve.
Torda híres vidékén egy kun csapat rátámad hirtelen.
Nincs menekvés tovább, nyomban elveszejtik a királyt!
A martalócok lám, rögvest körülveszik,

De Lászó ím, itt is Istenhez fohászkodik.
Nagyot ugrat lovával, a bérc meghasad.
A ló lába alatt, feneketlen mélység támad,
Közte és megrémült üldözői közé;

_Így keletkezett a Tordai szakadék._
Sziklafalán ma is kivehető: ott maradt
 Lova patkójának nyoma az utókornak.
Zágrábban püspökséget alapított, miközben 

Horvátországba behívták a királyuk halála utáni
Zavargások lecsendesítésére is Moldvában és
Havasalföldön lakó besenyők és kunok betörése
Erdélyen át az Alföldre a pusztítások fékezésére.

Seregeivel szétverte a kunokat, a foglyul esetteket
A Jászság és Kunság vidékére telepítette be.
A székelyek letelepítése is így történt Erdélyben,
Határőröknek, és védték országunkat és a Nyugatot is.

Századok teltek el, László király ragyogó alakja
Későbbi idők magyarjainak képzeletét is elragadja.
300 év múltán bizonyít már a tatár harcok mondája:
Nagy Lajos király idejében történt ez eset:

A tatárok a moldvai határon sáska módra özönlöttek.
A maroknyi székely csapat e tóduló tatárhadat
Feltartóztatni tovább, nem tudja már, - látszik;
Ekkor fölhangzik ajkukról újra az esdő ima:

„Segíts Uram és Szent László!”  - kiáltása…
Íme, a levegőégből egy „szellemhad” megjelenik:
Élén a szent király alakjával, ki egy fejjel magasabb.
Fején aranyos korona ragyog, kezében csatabárdja.

A 300 éve eltemetett, nagyváradi sírjában nyugvó
Király hű székelyei kiáltását meghallva ott is, újra
Kikel koporsójából a székesegyház
Előtt álló ércszobra, érclovának hátára pattana…

Átugrat, a Királyhágón terem, s népe segítségére van.
Megrémül a tatárhad a fényes mennyei látomástól…
Ím, megdermedt kezükből kihull fegyverük,
Vezérükkel megadják magukat harc nélkül.

Keresztvíz alá hajtják fejüket alázatosan.
A nagy király sírja előtt, Nagyváradon.
A székelyek fohászkodására az égből leszállott
„Az a Király, - László győzött le minket harcon.”

A tetemének őrzésére kirendelt jámbor pap is tanú.
„A kőkoporsóból három napra eltűnt testet
Negyednapra teljesen leizzadva találta meg.”
Népe benne látta a magyar erények igazi megtestesülését.

A magyar pénzekre évszázadokig az ő képe volt verve.
A világ legnagyobb fővezére volt, kit 1095-ben egész Európa
Keresztes főseregének hadvezérévé neveztek ki, ám halála
Közbeszólt, de halála után is hittek benne, s a kereszténység

Magyarországon teljes mértékben, végleg megszilárdult.
László királyra emlékezik Erdély és Magyarország az idén.
Egész Európa legelismertebb királya volt ő, és ha ismerjük
Őt, bennünk is megszilárdulhat a hit, bátorság és remény.

Van mire büszkének lennünk, volt és lesz is nagy nemzetünk.

Történelmi leírások alapján mutatom be e nagy királyt, kire fel tudunk nézni ezután is, és bízhatunk jövőnkbe, hogy mindig akkor jönnek nagyok, amikor időszerű, hogy őrizzék e nemzetet szentjeink velünk.

Nyírbogdány, 2017. július 15.

 

Rovatok: 
Vers