Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Sorsok 6.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

„Látod Zoltán. Negyvenöt év után haza látogatol, és én csak panaszkodok, meg a rossz sorsokról beszélek. Amikor te a szüleiddel elmentetek, mi még gyerekek voltunk. Nem érthettük a szoci szörnyűségeit.  A szociban nőttünk fel, amikor már alább hagyott a magyargyűlölet, a kuláküldözés. Lassan ugyan, de  fellélegzett mindenki.  Megtanultunk élni abban a renszerben. Fiatal korunkban titokban a Luxemburg rádiót, meg a Szabad Európát hallgattuk, de inkább a zenék miatt. A politika nem nagyon érdekelt. Szegényebb családból való gyerek is olyan iskolában tanulhattak, amilyen tehetségük volt. Ha gyengébb volt az esze, akkor sem került az utcára. Legfeljebb állatgondozó lett a szövetkezetben. A nyakunkon ült egy pár nagy fejes a megyénél, meg még feljebb, de kiskirályokról, milliárdosokról nem is hallottunk. Megszoktuk azt a rendszert, pedig tudom, hogy nagy hiányosságai, hibái voltak.Tiltotta a vallásgyakorlást, nem lehetett szabadon utazni, meg sok  más dolog. Most ugyan utazhatnánk, de az emberek nagy többségének nincs rá pénze.  Mikor az átkozott szocinak vége lett, mi a 35- 40 évesek lettünk, az elveszett nemzedék. Akik a szociban is a vályúnál voltak, régen tudták, hogy eljön ez a változás (sőt, talán segítették is  ezt). Szétosztották, szétrabolták a közvagyont,és  amit lehetett tönkre tettek. Mi, egyszerű emberek nem tudtunk, és talán nem is akartunk ebbe a szabad rablásba bekapcsolódni. Én, meg a hozzám hasonlóak még szerencsések vagyunk, mert megtanultunk –nem élni, hanem túlélni. Kevés igazán tisztességes, becsületes politikus, vagy vállalkozó akad,mert a főleg a politikusaink nem túlélők, hanem élvezők és élősködők. Egy – két becsületes vállalkozót azért ismerek. Ilyen volt a barátunk is Kerekes Fercsi. Még te is emlékszel arra, hogy mindég csak a móka a viccelődés járt az eszébe már gyerekkorában is.

Zoltán és Ágnes érdeklődve hallgatták ennek a bohém, vidám embernek a tragikus sorsát.

   Fercsi az üvegfúvó mesterséget tanulta ki, és elhelyezkedett az üvegfúvó kisüzembe.  Itt lámpabúrákat, üvegdíszeket, és karácsonyi üveggolyókat gyártotta. Fercsit a vezetőség is kedvelte, mert precízen, szépen dolgozott, és sokszor még új ötletes díszeket is kitalált. Nem is volt csoda, hogy munkája mellett iskolákra küldték. Fokozatosan főiskolai diplomát is szerzett. Persze, ennek azért elég nagy ára volt, mert csak akkor mehetett távúton főiskolára, ha belép a kommunista pártba.  Ő ezt könnyű szívvel megtette. Úgy gondolta: „Ha ez kell nektek, legyen. Az agyamba, a szívembe úgy sem láttok.“  Elég fiatalon megnősült, családot alapított. Mikor  lediplomázott, fejlesztő mérnök lett, és nem is sokára üzemvezető.   Nagyon népszerű ember volt, hiszen talán 35 éves koráig aktívan focizott a városi csapatban, színdarabokat rendezett a fiatalokkal, jó családapa, jó férj hírében állott.

 Egy nagy hibája azért volt. Nagyon szeretett kártyázni, és elég nagy tétben szokott játszani. Már ha akadt játékpartnere, mert ügyes kártyás volt.

Alig melegedett meg az üzemvezetői székben, mikor 1989-ben kártyavárként dőlt össze a szoci. Fercsi erre nem volt felkészülve, de mégis nagyon örült a szabadságnak, a lehetőségeknek. Fogalma sem volt, hogy zsugás szóval élve, neki  a fejesek nem akartak“ lapot osztani.“ Az első szabad választásokon egyedüli polgármester jelöltként Kocsis Józsi volt a listán. Ha más is lett volna, akkor is a többség rá szavazott volna.Mindenki úgy gondolkodott hogy mivel a Kisvárosból került a Megyei pártbizotságba, vannak tapasztalatai, ez a legjobb döntés...

Csak egy két hét telt el a választásoktól, már privatizálták a kovácsüzemet, hallani lehetett, hogy a szövetkezet is gondokkal küzd. Fercsi ezt nagyon sajnálta, hiszen sok ismerőse, barátja bajba került, de mikor egy hétföi napon meglátogatta őt Kocsis Józsi, a polgármester, és bizalmasan közölte vele, hogy „a nagy kutyák“ érdeklődnek az üvegfúvó üzem felől, privatizálni akarják. A gazdasági mutatók, és üzleti kapcsolatok felől kérdezősködött. Fercsinek elég sütnivalója volt ahoz, hogy megértse, mire megy ki a játék. Másnap beadta igényét arra, hogy ő privatizálná az üzemet.  Nem is gondolta , mekkora darázsfészekbe nyúlkál. Még bíróságon is megtámadták az igénylését , de azért neki is voltak kapcsolatai.Így  az övé lett az üzem, és ezzel egy életre ellensége lett a polgármester úr.

    Fercsi igazán emberséges, és jó tulajdonos volt. Mivel az üvegfúvás komoly szaktudást igényelt, jól megfizette munkásait, így ezek becsületesen és jól végezték dolgukat. Egyre igényesebb , szebb, divatosabb dolgokat készítettek, és egyre nagyobb lett a piacuk is. A városkának is jó haszna volt az üvegfúvó üzemből, hiszen megbízható munkaadó volt, , a jótékonyságból is mindég az első helyen vette ki a részét. Olyan sikeresen működött, hogy Fercsi vásárolt egy telket ( ahol Zoltán szülőháza állott valamikor) és egy szép lukszusházat építtetett a családjának. Nem csak sikeres vállalkozó, népszerű ember volt, hanem boldog családapa is. Annak idején a városka talán legszebb lányát , Violát vette feleségül. Egy kislányuk született, és már negyedikes alapiskolás volt.

Minden rendben lett volna, ha Fercsi nem bolondul a játék automatákért. A szociban csak kártyázni lehetett, a játék automatákról még hírből sem hallott senki. De már egy év után minden korcsma, minden szórakozó hely tele volt ezekkel az ördögi masinákkal. Sajnos, Fercsi is felfedezte, hogy a kedvenc kávézójában van egy automata. Annyira rabja lett, hogy sokszor az éjfél sem vitte haza a családjához. Lassan megromlott a családi élete, mivel a felesége azt is észrevette, hogy a családi kasszából sokszor tízezrek hiányoznak. Szegény, ha tudta volna, hogy Fercsi a munkások bérét, is eljátszotta.

Igaz, hogy akkor már mogorva, durva, kötekedő emberré változott. Került mindenkit, és az üzem dolgaival sem törődött. Annyi sok lett az adóssága, a kölcsönjei, hogy a bank nem csak a személyi számláját zárolta, hanem a tulajdonában levő üzem számláira is rátette a kezét. Fercsi úgy járt mint az alva járó, még a feleségével sem beszélt. A nagy házban, ha össze is találkoztak, és Viola akart vele beszélni, csak durván elutasította. Menekült mindenkitől.

Egy szombat reggel Viola a pincébe küldte Veronkát, a kislányát, hozzon a pincéből zöldséget az ebédhez. Mikor a kislány sokáig nem jött, Viola ment megnézni, miért időzik ennyi sokáig. Mikor a lépcső utólsó fokára ért, majd az eszét vesztette a látványtól. Veronka ájultan feküdt a földön. Szegény kislány. Ahogy a pincébe ért, meglátta Fercsit, az apukáját, aki a központi fűtés csövére akasztotta fel magát.

„ Fercsi igazán becsületes, jó vállalkozó volt, mégis legyőzte őt a játákszenvedélye.“  Fejezte be Pisti.

Folyt.köv.

 

 

 

Rovatok: 
Irodalom