Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A szeretet

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Érdekes témát vetett fel egy kedves jó Barátom. Írják a szeretetről. Nem könnyű, de hálás feladat, megpróbálom, a teljesség ígérete nélkül.

Hányféle szeretet létezik a világon? Sokan egyből rávágnák; szeretni csak egyféleképpen, szívvel tud az ember. Igen, de hogyan? Éppen milyen szerepben? Hisz mindenki felé másképp fordulunk, ugyanazzal az egyetlen szívünkkel.

Az anyai szeretet: semmivel össze nem hasonlítható, a legmélyebben belénk kódolt ösztönös, mély érzés. Még csak nem is érzed, már szereted. Aztán jönnek az apró mocorgások, mozdulatok. Kérdezed; jól gondolom, ez az a bizonyos érzés, mikor megmozdul a baba, amikor jeleket ad, amikor felhívja magára a figyelmet? S onnantól kezdve, ha ez egyáltalán lehetséges, még jobban szereted, figyeled, lesed minden apró rezdülését. Benned, belőled és kedvesedből egy darabka. Külön világba, varázslatba kerül az ember, minden más lényegét veszti, csak ez a gyönyörteljes várakozás marad. Nincs, amit ne vállalnál, hogy a babának jobb legyen, akár magad ellenében is. A várakozás, a vágyakozás, a megismerni akarás folytonos csodája. Amikor eljön a pillanat, és a karodban tarthatod, már nem fáj semmi, bármi történt is szülés közben lényegét veszti, hisz itt van ő, rád néz, nyújtózkodik, cuppog; egy falatnyi élet, s az élet legszebb csodája, legszebb ajándéka.

Az apai szeretet: édesapaként éppúgy várod csemetéd megérkezését, mint az édesanya. Felteszed magadban a kérdést; fiú lesz vagy lány? Vajon mennyire fog hasonlítani hozzám? Előre végig gondolod a játékok sorát, amivel majd mulatjátok az időt. Ha fiú, akkor megtanítod kocsit szerelni, kalapáccsal, szerszámokkal bánni, hogy kell majd a nők nyelvén beszélni.Ha lány, elképzeled, ahogy majd a nyakadba ülteted, ő pedig sikongatva nevet, gondolatban megsimogatod szép arcocskáját, elhatározod, hogy óvatosan fogod fogni, mint egy hímes tojást, de nem lesz ám elkényeztetett, hisztis dáma, azt már nem! Gondolatban megdicséred a ruháját, a főztjét, százszor is, ha kell! Jaj, és akkor jönnek majd a fiúk, akkor kell aztán majd, rá nagyon vigyáznod, valakinek hirtelen a hálójába ne kerüljön a te drága leánykád.

A testvéri szeretet: mennyivel másabb, mint az anyai érzés. Itt is megvan a mély kötődés, a vér szava is kötelez, mégis ez a kötelék oldottabb, lágyabb, elengedőbb. Az egymás iránti felelősség tudat, a megvédeni akarás, az én majd tartom a hátam helyetted szokása, a közös sutyorgások, apró kis titkok világa a felnőtté válással párhuzamosan veszít erejéből. A szeretet egymás iránt azonban örök. Az aggódás is megmarad, de már nem folyhatsz bele a testvéred életébe, hisz külön család, egyedi szokásokkal, mércékkel, álmokkal, vágyakkal. Mégis a te kis testvérkéd az, aki éppen szül, aki éppen beteg, aki most ment férjhez. Büszkeséggel és szeretettel fordultok egymás felé. Megmaradtok egymásnak, ugyanakkor külön utakon jártok. /Mi négyen vagyunk lánytestvérek, de nagyon gyakran találkozunk családostól és minden héten kétszer-háromszor beszélünk egymással telefonon. Ha valamelyikünknek problémája van, számíthat a többire épp úgy, mint régen. Összetartozunk, és gyermekeinket is erre tanítjuk./ 

A gyermek szeretete: ha gyermek vagy, a felnőtteké egy csodás világ, amihez te még túl kicsi vagy, és telis-tele van megmagyarázhatatlan, varázslatos dolgokkal. A te édesanyád és édesapád a legokosabb a világon, mert minden kérdésedre ismeri a választ. Az édesapádnál nincs erősebb, az édesanyádnál nincs szebb a világon. Aztán lassan felnőtté válsz. Már látod a szüleid hibáit, hiányosságait, gyarló emberi mivoltát, de mégis úgy tudod szeretni őket, ahogy más emberpárt soha sem tudnál. Fájdalmad az övék, és fájdalmuk a te fájdalmad, örömötök, könnyetek, boldogságotok is egy tőről fakad. Széttéphetetlen a lánc, a láthatatlan kötelék örök. Az idő múlásával, ahogy kezdenek elbizonytalanodni, öregedni a szüleid, úgy szeretnéd te őket egyre inkább becézni, óvni, megvédeni minden bajtól, mintha visszájára fordulna az idő kereke, s te lennél a szülő, s a szülő lenne a gyermek, s azt hiszem ez így van jól, így teljes.

A kedvesed – párod – szeretete: na, nem arról a mély, vak lángolásról beszélek, amikor nem látok, nem hallok, csak őt és senki mást. Nem, én arról beszélek, amikor már lecsendesült a vulkán, amikor már mögöttetek jó pár együtt ébredés, veszekedés, ölelés, öröm és bánat. Ekkor lép előtérbe a szeretet, mely mégis más, mint az eddig említettek, mert ez a szerelem virágának tövéről hajt ki. Ha ránézel a kedvesedre, tudod mi lesz a következő mozdulata, miről, mit gondol, hozzád sem ér, mégis érzed érintését, követni tudod annak nyomvonalát. Benne látod a gyermekeid apját/anyját, a leendő nagymamát/nagypapát, s ott azokban a szelíd szép szemekben megtalálod azt a vakon szerelmes másikat, azt a soha el nem múló örök parazsat, aminek melege – emléke - végig kísér benneteket egy egész életen át.

A baráti szeretet: megint egy más érzés. Nem testvér, nem rokon, mégis ezer szállal kötődik egymáshoz két, nem vérszerinti ember. Az érzés kialakulásához azonban sok minden kell. Legfőképpen, bíznod kell a másikban, annyira, hogy esetleg még az életed is rábíznád. Hinned kell minden szavában, tettében, gondolatában. Elvárások nélkül kell tudnod szeretni. Mellette állni az örömében, bánatában, gondjaiban egyaránt. Ha kell, tudnod kell hallgatni, ha kell, tudnod vele beszélgetni. Sokkal elnézőbbek, toleránsabbak, segítőkészebbek vagyunk a barátaink – mint néhány rokonunk – felé. A barátság azonban nem ajándék, hanem két ember szent köteléke, amelyet tetteinkkel kell kiérdemelni. Amilyen nehéz igaz, szép, nemes barátságot szerezned, oly könnyű elveszítened azt. Őrizned, ápolnod kell.

És hogyan viszonyulsz az „örökbe kapott” rokonsághoz? Általában tényként könyveled el, vannak. Van, akit szeretsz és tisztelsz közülük, van, akiről tudomásul veszed, hogy létezik. Itt már nem a vér szava dönt, még akkor sem, ha nem tagadod meg annak létét, hanem az egymással szemben álló két ember viszonya, empátiája. 

A munkatársak, ismerősök, szomszédok, hasonló kategóriát alkotnak. Személyenként más a reakciód; elfogadod, elutasítod, közömbös, tiszteled és szereted, irritál, vagy éppen egy segítőkész, jó embert fedezel fel benne. Az érzések függvényében tudod szeretni, vagy nem szeretni őket.

Érdekes dolog a szeretet. Hisz mint kiderült, személyenként más-más szeretetet vált ki belőled az egyén, meghatározó a hozzád fűződő kapcsolata, annak mélysége és magassága. Tehát végeredményben elmondhatod, hogy csak önmagadon keresztül tudsz szeretni másokat. Minden adott szeretetedben ott van önmagad szeretete is. A szereteted mozgatója a lelkiismeret, a féltés, a vágyódás, az aggodalom, az elfogadás. Csak úgy tudsz tisztán, őszintén szeretni, ha békében vagy önmagaddal, a lelkeddel, a lelkiismereteddel és el tudod fogadni magad olyannak, amilyenné folyamatosan változol. 

A szereted önmagad tükörképének egy formája. Az életnek viszont a szeretet a legjobb fűszere, a legszebb virága, a sója. Én azt kívánom, Neked, magamnak, mindenkinek, hogy merj szeretni velem együtt, és örülj, hogy élhetsz és ismerheted ezt az érzést!

 

 

Rovatok: 
Irodalom