Bevezetés:

     A magyar emberek mobilitásra hajlandósága alacsony, ennek ellenére döntő többsége kénytelen lesz elhagyni lakhelyét, mert a rezsiköltségeit megfelelő jövedelem híján nem lesz képes fizetni. A munkahellyel rendelkező réteg esetében, pedig a „termelés növekedése állandó stressz forrása. Arra kényszeríti az embereket, hogy keményebben dolgozzanak, ezzel lehetővé téve, hogy megengedhessék maguknak a rendszer által biztosított "új" javak soha véget nem érő áradatának megvásárlását. Azt az illúziót kelti a magasabb GDP, hogy az emberek egyre jobban, gondtalanabbul élnek, holott valójában egyre hosszabb ideig dolgoznak. Lemondanak valamiről, aminek "nincs" ára (szabad idő), olyan értékért, aminek ára van (munkaidő)” (Forrás: Kerekes - Szlávik 2003).

A szabad időt pedig a  többség számára a hétvégi kirándulások és a meccsek jelentették. Manapság a lelátók látogatottsága tekintetében drasztikusan csökkenés állt be, ami egy külön témát megérne.

Epizódok:

    Hobbimnak megfelelően valamennyi magyar városban jártam, de mindig első utam a stadionhoz vezetett. Falusi szintig „teszteltem” a különféle pályák „akusztikáját” Mindszentgodisától Drávafokig, az egykori Mázaszászvártól Bükig, Hernádnémetitől Nőtincsig, Csömörtől Karcsáig.
    Hatalmas hangulati különbségek vannak például egy PEAC meccs és mondjuk egy S. S. Lazio - AC Milan rangadó közt. A pécsi egyetemisták családias találkozóin a régi pályájukon eredményjelző híján lufival jelezték a gólok számát. Rómában viszont mennydörgő lelátó, 70 000 néző, szédületes attraktivitás és felhajtás volt mindenfelé, még a városban is.
    Apropó parkolás! E tekintetében nem lehet egy lapon említeni a felújított Újpest, vagy Ferencváros stadion szűkös parkolóját például az FC Bayern München Allianz Arénájának többemeletes és hatalmas parkolóházával. Ezt a pályát egyébként repülőről is jól látni, hisz kék, ha az 1860 München, vörös, ha az FC Bayern játszik.
    Minden településen más a hangulat és akaratlanul is elegyedik az ember a helyi drukkerekkel, megismeri a vidék lakóit, szokásait, kulturális szintjét.
    Magyarszéken például a 25 néző előtt zajlott egykoron a 70-es évek végén egy Magyarszék - Szalánta megyei derbi, ahol pár beszólást kivéve nyugalom, kakaskukorékolás és derűs kedély honolt. Még a PMFC elleni kupameccsükre is csak 100 néző jött össze, ahol a vendégek nyertek 11-1- re, de a Magyarszék gólja csodaszám volt, hisz akkoriban ég és föld volt a két csapat között.
    Manapság meglepő módon a PMFC is a megyebajnokságban játszik, igaz nem esett ki az NB 1-ből az eredményei alapján. Az első meccsén Szászváron csupán 1-1-re futott erejükből a  feljutásra pályázó Szászvár ellen.
    A kedves Miskolc közeli községben, Bőcsön a Borsodi Sőrgyár Rt. patronálta az NB II-es együttest, amely még a Ferencvárost is le tudta győzni. Itt már vagy 600 néző állta körül a csinos kis pályát, kár hogy azóta a Bőcs lefele liftezett. Engem nagyon zavart itt az amúgy szimpatikus helyiek közül néhány ember szotyolázása, amit maguk elé dobtak szemenként.
    Tiszavasváriban, ahol az Alkaloida gyógyszergyár csapata fogadta vagy 20 éve a soros ellenfelét, döbbenetes látványt nyújtott számomra, hogy egy szektorban csak cigányok ültek. Ez persze lehetett a véletlen műve is.
    A bundagyanú miatt komolytalan játékért egykoron lefújt PMSC – Bp. Vasas Izzó (0-0), vagy a TOTO szelvényen első folyószámú Komló – Debrecen (1-0), illetve a kuriózumnak számító Sellye - Szombathelyi Haladás VSE (0-1), vagy néhány kiragadott meccs, mint a PVSK - Sabaria, BVSC - SBTC, Volán SC - SZEOL, Ózdi Kohász - Keszthely találkozókon már magasabb volt a színvonal, szurkolás is több ezer torokból. Szikrázóan kemény összecsapások is akadtak, akár csak a Csurgó - Sopron, vagy a Marcali VSE - Dombóvár, vagy a Mohácsi TE - Budafoki MTE, Szekszárd – Siófok, 22-es Volán - Baja szintén második ligás derbiken, amelyekre a párosítások érdekességeként is szívesen elmentem. Manapság ezek a csapatok közül többen már nem játszanak a  Nemzeti Bajnokságban. Például 2014-ben megnéztem az egykor jó képességű volt NB 2-es Keszthely hazai meccsét a szomszédos Cserszegtomaj ellen. Jó iramú meccs volt, de csupán csak a Zala megye 2-ben.
    Ezekhez a mérkőzésekhez viszonyítva az 1983/1984-es KEK negyeddöntőn Újpesti Dózsa - Aberdeen FC 2-0, a maga 30 ezer nézőjével más kategóriát képviselt. Még emlékszem, ahogy a Keleti pályaudvaron tömegek várták az Újpestre tartó buszokat és a járművek falai majd kidőltek a drukkerektől és mindenki kimehetett a katonai főiskoláról erre a meccsre.
   Ma már szinte elképzelhetetlennek tűnő NB 1-es labdarúgó mérkőzést említek még 1972. 03. 19-én játszották, amit kiskoromban láttam élőben a lelátón, de alig emlékszem már rá, mivel akkor még nem érdekelt az, amit ma már nehéz lenne visszakapni, így örök nosztalgia marad.
    10 000 néző volt és Komló-Ferencváros: 1-0. Édesapámmal voltunk kinn a meccsen, de kissrácként csak a nagy tömegre és a bejáratnál kapott rágóra emlékszem. Sajnos Ő már 25 éve nem él és a csapat több, mint 42 éve nem az NB 1 tagja. Jelenleg a Kozármisleny és  Komló áll közel a feljutáshoz az NB 3 közép csoportjában, ami nem kis dolog, mivel relatíve igen magas a színvonal a harmadik vonalban is. Persze feljebb szándékozik lépni a Budafoki MTE és a Dabas is, így még semmi sincs előre lefutva.
    1995.11.01-én az FTC - Real Madrid CF (1-1) bajnokok ligája ütközet, közel 18 000 néző előtt is csodás hangulatban telt. Ennyi ember be sem fért az átalakított FTC pályára, de sokan, köztünk én is valahogy csak bejutottunk, pedig már nem adtak ki több jegyet. Utólag már bevallom, hogy az egykori katonai rendész igazolványom hasznomra volt a bejutáskor, hisz a 3-as kordonon is lazán át tudtam jutni vele.
    Volt itt még bőven nagy meccs később is, mint például az angol második ligás Millwall, vagy a norvég Aalesunds FK elleni, manapság viszont az átépített Fradi pálya belülről valódi ékszerdoboz, itthon verhetetlennek is tűnik a hazai gárda.
    A nemzetközi porondon viszont rendre korán elvérzik. A Zeljeznicar Sarajevo és a Mániákusok nevű drukkerei sajnos megálljt parancsoltak 2015-ben a nagy menetelésnek. Ilyen csendben és meggyötörve még sosem távozott a tömeg a Népligetben...a pálya kifogástalan, a szurkolás igen gyönge volt és meglepett, hogy mennyien utaztak Újpestig a metrón a meccs után zöld-fehér sállal...éreztem, ha nem lesz olcsó, vagy ingyenes szurkolói vonat Sarajevoba, akkor vége...ott pokol lesz. A meglátásom bejött, simán kiesett a magyar csapat.
    Az MKB Veszprém kézilabda csarnokában nem szokás szidni az ellenfelet, így is világhírű az együttes, a szurkolás meg lenyűgöző. Mindenkinek ajánlom egyszer, amit biztosan több fog követni, persze, ha tud jegyet igényelni, ami protekcióval sem egyszerű. Még Hajnal Csaba lányán keresztül sem sikerült egy Barcelona elleni ütközetre jegyhez jutnom.
    A Sportközpontban Komlón az 1990-es NB I.-be felkerülést követően szinte minden hazai meccsen tömött lelátó és fantasztikus hangulat fogadta az ellenfeleket, valamint egetverő öröm minden győzelem után. A bányabezárás után az itt élő emberek egyetlen szórakozása a sport maradt, mivel még mozi sem üzemel a városban évtizedek óta. Komlót a tröszt lerobbantása után a KBSK csarnok hangulata tette országosan ismertté.
    A KBSK kézilabda életében talán az igazi áttörést egy 1990-es PMSC – Komlói Bányász SK NB 1-es kézilabda rangadó jelentette. Előtte az újmecsekaljai focipályán Pécsi MSC - Ferencváros labdarúgó mérkőzést rendeztek, ahol a fővárosi kemény mag mellé odaálltak a Komló egyre izmosodó és sokasodó ultrái.
    Cserébe meglepetésre és sokak megrökönyödésére a pécsi sportcsarnokba a kézi meccsre átruccantak a Fradi tábor hangadói is és közösen félelmetes hangulatot teremtve, szinte hazai atmoszféra alakult ki, pedig a Pécs drukkerei sem voltak csendesek. A 6000 néző előtt lezajlott kézilabda meccs mindaddig páratlan, de azóta rendre visszatérő élményben részesítette azokat, kik 1990-ben ott lehettek és azóta éveken át átélhették a megyei rangadók hangulatát.
    „Ba-ra-nyá-ban a Komló a király” - ilyen szélsőséges, de maradandó skandált rigmusok alakultak ki a tabellának a nem városnagyságot tükröző helyezései folytán, amitől igazán izgalmas és kiszámíthatatlan a sport. Ez persze identitásbeli deformációkat is okozott később sokaknál. Mindenesetre furcsa, hogy kézilabdában és labdarúgásban is jelenleg Komló magasabb osztályú, mint a megyeszékhely - Pécs csapatai.
    Németh Zoltán (Cseka) éveken át a kulturált viselkedésével, a Piramis együttes ikonjának – Révész Sándornak a fejdíszére emlékeztető hosszú hajával, félelmetes balkezes átlövés góljaival, vagányságával és profi mentalitásával példát mutatott a korosztályának és a fiataloknak. A Komlóról indult játékos játszott a Pécsben, majd az Elektromosban Budapesten, később Kiskőrösön és Orosházán is. Több mint félszáz válogatott meccsen bizonyította rátermettségét.
    A szülővárosához mindig hű maradt, ezért a hazai drukkerek ellenfélként is megtapsolták, ami hatalmas elismerést jelentett. („szeretünk Cseka”) 36 évesen bekövetkezett sajnálatos autóbalesete után a Rákospalotai temető sokak zarándokhelyévé vált. Én legalább is már vagy 6-szor látogattam ki hozzá a temetőbe.
    Felsorolhatatlanok az itt játszott karakterek, de kiemelhető közülük is néhány a betonos pályáról 1990-ig a teljesség igénye nélkül: Jáger Vendel, Putics Jenő, Steer Károly, Herbert Nándor, Plangár László, Duga Attila, Czimmer Tamás, Székelyhidi Zoltán, Ambrusics Róbert, Kovács Ferenc, Teimel Lajos, Bárány István.
    1990-től pedig  a szűkös sportcsarnokban évekig közönség kedvencek voltak: Keszthelyi Zoltán (Keszeg), Papp László (Papec), Horváth Tamás, Bognár Norbert (Norti), Pókos Zoltán, Soós Gábor, Gunya Péter, Kalocsay Attila, Papp Gábor, Degré András, Sutka Norbert, de 3 orosz játékos is nagy erőt jelentett egykoron: Nyeretyin, Tolsztih, Sevcov.
    Nem csoda a sok kupaindulás, de még a világ akkori legjobb csapata is kapitulált itt 1996 szeptemberében az NB 1-ben: KBSK-Metraco – FOTEX KC Veszprém 19-19, ahol a Komló oly elszánt volt, hogy többnyire vezetett és hajszálon múlott a 20. csodagól az utolsó percekben a pokoli arénában…Ma is NB 1-es a kézilabda csapat, legutóbb a M-4 csatorna közvetítette az Orosháza elleni meccsüket, ami a szokásos emelkedett hangulatban telt és óvás alatt van, mivel a hazaiak  utolsó másodperces gólja nem lett megadva. (Az óvást elutasították.) Egy olyan csapat életében, ami a bennmaradásért küzd élet-halál harcot, minden pont különösen számít!
     Budapesten a Ferencváros - Újpest ütközet Európa leghevesebb rangadói közé tartozik. Ezért nem meglepő, hogy az erre az alakalomra készített Újpest műsorfüzetet is megváltoztatták a 2010. szeptember 11-i 6-0 után - 8-3-ról 6-0-ra. Természetesen az Üllői úti meccsen a visszavágás is ütős volt az FTC részéről. Érdekességként említem, hogy amikor az FTC-t a másod osztályba száműzték, még az ősi ellenség Újpest hívek is sajnálták ezt, mivel a többi meccsnek nem volt akkora presztízs értéke.
    Ezeken a találkozón nem lehet forró érzelem nélkül lenni egy pillanatig sem, kár hogy Magyarországon sajnos kevés a hasonló légkörű mérkőzés.
    A rivalizálás mindig is megvolt közeli ellenlábasoknál minden szinten: Marcali – Nagyatád, Bóly – Mohács, Pécsi MFC – Komlói Bányász SK, BVSC – Vasas, ZTE – Haladás, Diósgyőr – Nyíregyháza, AS Roma – S. S. Lazio, Manchester United FC – FC Liverpool, FC Barcelona – Real Madrid CF…
    Minden szurkoló betéve tudja ki hányat nyert, vesztett, döntetlenezett és a gólkülönbsége és pontjai hogy állnak a csapatának és a többieknek. Van aki a tabellákat mindenhova magával is viszi és a meccs közben írogatja hogyan változik az állás és a helyzete másokhoz viszonyítva.
    Természetesen térben és időben a rangsor változik, de mindez egész héten izgalomban tart egy drukkert. A valódi szurkoló pedig sosem vált színt, bárhol is álljon a csapata, kitart mellette.
    Egy igazán igényes stadionban a kulturált viselkedés is kikényszerül, még a bajkeverők esetén is. Sajnos több évtizedes magyar probléma, hogy nincs az országban egy korszerű és nagy befogadó képességű létesítmény, ezért már több világverseny megrendezésétől estünk el.
    A 2000. évben lehetőségem volt részt venni hivatásos katonatisztként, egyenruhában -  a Honvédelmi Minisztérium által szervezett jubileumi zarándoklaton Rómában, ahol a Vatikánból egy idő után „kiszöktünk” az aznapi S.S. Lazio - AC Milan seria „A”-s ütközetre. Ugyan a belépő igen drága volt, de az élmény egyedi és megismételhetetlen.
Csodálatos volt hallani, hogy az S. S. Lazio hívei a mai napig minden meccsük előtt megemlékeznek indulójukban az 1956-os forradalomról. Ezt később mások is megtapasztalhatták. A Magyarok Világszövetségének Elnöksége december 7-i ülésén
meghallgatta Fuksz Sándor elnökhelyettes és Hompoth Zoltán elnökségi tag beszámolóját római útjukról, ahol személyesen meggyőződtek arról, hogy az olasz labdarúgó bajnokság egyik élvonalbeli együttesének, a Lazio Rómának a himnusza valóban az 1956-os Magyar Forradalomnak és Szabadságharcnak állít emléket. Az otthoni mérkőzéseit a római olimpiai stadionban játszó Lazio szurkolóinak több tízezres tömege valóban minden mérkőzésen elénekli az Avanti ragazzi di Buda, avanti ragazzi di Pest c. dalt, amely a klub himnusza. Ezt nem elég csak egyszer leírni. A dal - fordítással fenn van az interneten is. (Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=nIat-_cmhR4)
A nagy meccs után stoppoltunk, mivel a közelben nem volt az ideiglenes lakhelyünkhöz vezető buszmegálló. Aki mer az nyer… a leadott esti szolgálata után egy attraktív olasz rendőr őrnagy kisasszony (bella donna) készséggel vitt ki minket a Rómától 40 km-re lévő Bracciano reneszánsz várkastélya melletti katonai objektumba, mivel épp véletlenül arra lakott.
    Ebben a kisvárosban tervezte esküvőjét Angelina Jolie és Brad Pitt az ott álló, impozáns, XV. századi várkastélyban, amely az Orsini Odescalchi hercegi család tulajdona. (1998-ban Eros Ramazzotti és azóta már elvált felesége, Michelle Hunziker esküvőjét is itt tartották.) Tapasztalataim alapján a meccsek látogatottságát egyáltalán nem befolyásolja az adott település lakóinak száma. Voltam egyszer még a 70-es évek végén egy Véméndi TSZ SK – MTK MNK meccsen az édesapámmal, ahol több néző volt, mint a falu lakossága (3500). Persze ez nagy esemény volt akkoriban a németajkú faluban. Ellenpéldaként említhető Csepel, Rákospalota, Zugló, vagy akár Szeged, ahol csak legfeljebb 500 néző lézengett, mikor ott jártunk pár évtizede. Ma már a nézőszámok rendkívüli módon leapadtak szinte kivétel nélkül mindenhol. Egy idő után persze én is a parázs hangulatú pályákat választottam, ahol hamar felszökik az adrenalin szint és maradandó élményben részesül a néző a pénzéért. Ma már lámpással kereshető ez is…
    Mező László (1987) Futball adattár című könyve felsorolja a magyar válogatott hivatalos országok közötti mérkőzéseit 1902-1985-ig. Érdekes hogy az első válogatott mérkőzésünket Bécsben 500 néző látta, a másodikon is csak 4000 voltak Budapesten. A 20-as években már 20-50 ezer nézője volt a válogatottnak, ami az 50-es években az új Népstadionban már a 100 ezret is elérte. Ezután fokozatosan csökkent, majd a Puskás Ferenc stadion átépítésével már elérhetetlenné vált ez a nézőszám, ráadásul mivel ott a játéktér messze van a nézőktől, így a hangulat sem az igazi.
    A szurkolót ábrázolták már különleges csodabogárnak, aki mérkőzéstől mérkőzésig él, ereiben a vér a klub színeivel azonos és soha nem cserél klubot, még akkor sem, ha a csapat a megyei bajnokságba esik is ki. Sokszor megfogadja egy-egy vereség után többé nem jön, majd a hét végén a szenvedélye ismét kicsalja az aktuális találkozóra.
    Nehezen lehet más csapatra szocializálódni, ha valaki egy adott közeget szokott meg éveken át. Valahogy nem az igazi, hiába jobb, vagy látványosabb. Ezt tapasztalatból tudom - hiába élek már közel 15 éve Budapesten, ahol tehetősebb, erősebb csapatok mérkőzéseire járhatok és válogathatok, mikor hová megyek - a mai napig a baranyai klubok meccsein érzem igazán jól magam. A meccsre járást sokan pótcselekvésnek élik meg, mivel aki a munkahelyén, otthon, a házasságában, az iskolában visszahúzódó, az a stadionban kinyílik, neki van a legnagyobb hangja, minden erejét és dühét az ellenfélre, a bírókra zúdítja, majd este hazamegy és visszatér az otthoni papucshősi szerepébe. Megkülönböztethető az elvakult fanatikusoktól, a "divatszurkoló", aki csak a különleges meccsekre megy ki, vagy azokat nézi otthon, vagy egy kocsmában haverok társaságában a tévén. Az előbbi nem tűri el a kedvenc csapatának becsmérlését, érte végsőkig kiáll.
    Ugyancsak külön kategória az utazó drukker és az, aki csak az otthoni meccsekre vonul ki. Az utazók bárhova elmennek, ha nincs pénzük még stoppal is, élményeket gyűjtve útközben, csakhogy láthassák imádottjaik szereplését. Az utóbbi fanatikusok idegen városban, külföldön hangosan tudtára adják a helyieknek, hogy megérkeztek: csapatszínű öltözékeikkel, sapkáikkal, sáljaikkal, indulóikkal, csatakiáltásaikkal. Ma már minden valamire való csapatnak saját himnusza van. Ez a szokás Angliából indult.
    Nagyon kellemes dallama van az Újpest indulónak, amit minden meccs elején bejátszanak: „mindig Újpest, csak az Újpest”, de a nagy ellenlábas Ferencvárosé is elgondolkodtató: „ha a világ ellenünk, mi akkor is itt leszünk”…
    Már komoly hagyománya van az egyes csapatok "rajongóklubjainak" - amelyeket nemcsak a csapatról, hanem egyes kedvencekről, vagy nagy elődökről neveznek el. Ezek az összetartó csoportok állandó helyeken táboroznak le a stadionok lelátóin transzparenseikkel, így egyesítik saját lokálpatriotizmusukat.
    Minden valamire való csapatnak van vezérszurkolója: Magyarországon a budafoki néhai Zöllei János, alias Kalap egyetlen szavára rákezdett az egész a Fradi-kórus, hogy hajrá Fradi. (Mennydörögve kiáltozott a széksorok között: „Ki a jobb, ki a legjobb?,  „Mondom neked dagi, bajnok lesz a Fradi!”,  Itt a tutti, a frutti, a töki, a nápolyi.”) Ez az ember, aki több volt, mint szurkoló, ő volt a no-1-es hangulatfelelős, tökmagárusnak álcázta magát, ám személye sokkal több volt ennél. Mindenki szerette, ünnep volt a megjelenése a pályán, később utánzói is akadtak, de egyik sem volt oly hiteles, mint ő.
    A hatalmas fehér karimájú fruttiárus Kalap egyébként gyakran felbukkant még a Dél-Dunántúlon is. A PMSC újmecsekaljai, a Komlói Bányász SK kökönyösi és Kaposvári Rákóczi FC cukorgyári gödöri arénáiban egy-egy rangadó esetén megjelent, mindenhol nagy tisztelet övezte, félelmetes külseje ellenére hozzánk, akkor még gyerekekhez is akadt mindig pár kedves szava.
    Minden pálya lelátóján akadnak helyenként hóbortos, de szeretetre méltó figurák, akik kivételes egyénisége már sok rendezőt megihletett. Például a Kalapot alakító színészünk egyik főszereplője volt a Lelátó című remek színházi darabnak is.
    Tradicionális csapatok drukkerének lenni sok esetben politikai-társadalmi állásfoglalás is. Nálunk kialakultak beidegződések, mely szerint a XIII. kerületi  Vasas SC munkáscsapat, sőt a lelátó közepén ült régen gyakran Kádár János is, aki az MSZMP Központi Bizottságának volt az első embere. Jelenleg 3 év kihagyás után ismét az első osztály tagjai.
    Manapság is lehetne bőven példákkal szolgálni, akár Székesfehérvárról, vagy akár Mezőkövesdről. A Felcsút (Puskás Akadémia FC) csapatáról sosem hittem volna például, hogy NB 1-be juthat, de megtörtént, sőt gyökeret is vert ott jó labdarúgókkal. Kicsit hasonló helyzetben van, mint annak idején a Volán SC.
    A XV. kerületi Bp. Volán SC, majd Bp. Volán FC - ma REAC a vidéki fellegvárak szemében örök szálka volt. Kevés, de annál lelkesebb nézője akad. Sokáig Debrecennek, Nyíregyházának, Pécsnek, Szegednek, Miskolcnak sem volt első osztályú csapata, de a „kis” Volán a csekély szurkolójával az első osztályban vitézkedett, a nagy vidéki városaink irigységére.
     A VIII. kerületben lévő MTK-nak a zsidó származásúak szurkolnak, ezért a csapatot a 40-es években, a zsidótörvények idején ki is zárták a bajnokságból. 1974-ben egyesült a soroksári gödörben található VM Egyetértéssel, így sokáig MTK VM néven szerepelt. Ma MTK Hungária FC a teljes neve.
    A IX. kerületi Ferencvárosi TC tábor a jobboldali elemeket tömörítette. Több jobboldali párt, így egykoron a nyilasok is igyekezték kihasználni a Fradi népszerűségét. Az FTC nemrég, mivel pénzügyi csődbe került - angol segítséggel lábalt ki a bajból, de általános megrökönyödésre 3 esztendőt volt kénytelen eltölteni az NB II. keleti csoportjában. Ma fölényesen vezeti a bajnokságot az első osztályban, ékszerdoboz stadionnal.
    A IV. kerületi Újpestet elkönyvelték "rendőrcsapatnak", mivel a Belügyminisztériumhoz támogatta a Dózsát. Ma már Újpest FC-nek hívják és örök riválisa a Ferencvárosnak.
    A XIX. kerületi Budapesti Honvéd a Honvédelmi Minisztérium csapata volt, manapság Kispesti önkormányzati támogatással már szerényebben szerepel és a neve Budapest Honvéd FC.
    A III. kerületi TTVE a jelenlegi főpolgármester Tarlós István, volt óbudai polgármester hathatós támogatásával az első osztályig jutott, ahol gyakran skandálták drukkerei, hogy „hajrá kerület, első a becsület”… Üstökösként távoztak is a profi ligából, most az NB 3-ban harcolnak.
    A többi kisebb fővárosi csapat közül a Vasas Izzó, a Budafoki MTE, és a BKV Előre SC pár évet eltöltött az első osztályban, a Pénzügyőr SE, 22. számú Volán, Bp. Építők SC, Ganz Mávag, Erzsébeti SMTK inkább a második vonalban vitézkedett.
   A Csepel SC is sokáig volt meghatározó az első ligában, de a szocializmus bukásával, és a klub gazdasági stabilitásának csökkenésével, valamint az egyoldalú gazdasági szerkezettel – csak úgy mint több vidéki volt baloldali fellegvár , mint például a Salgótarjáni BTC, a Tatabányai Bányász SC, a Dunaújvárosi Kohász SE, az Ózdi Kohász, a Komlói Bányász SK, vagy a Dorogi AC – talán végleg távozott az NB I-ből.
    A gazdasági lehetőségek szűkülése miatt a MÁV sok jelentős magyar vasutas klub vált az enyészetté, vagy vegetálásra kényszerül: BVSC, Pécsi VSK, Győri MÁV DAC, Szegedi VSE. Egyedül a Szombathelyi Haladás tartja magát közülük.
    Érdekes hogy Pécsnek 1980-ban kettő NB I-es csapata volt (PMSC, PVSK), majd hosszú évekig egy sem, mivel a PVSK a megyei bajnokságba zuhant, a PMFC sokáig a másodosztályban küszködött. Ezután ugyan NB 1-es lett, ahol például a volt válogatott Mészáros Ferenc (egykori Pécsi Rossi) edző vezetésével, majd másokkal „szárnyaltak”, de pénzügyi zavarok miatt kizárták onnan őket és most 35 év után a Baranya megyei bajnokságban van PVSK – PMFC rangadó.
    Elszomorító, hogy sok csapat pályája jelenleg már be lett építve lakóépületekkel, így járt a Ganz Mávag is a X. kerületi Kőbányai úton, vagy a Pécsi Bányász a Budai vámnál. Az akasztói juhász csoda stadionját pedig lassan ellepi teljesen a gaz. (egykori Stadler FC)
    Ellenpélda lehet az atomenergia jelenlegi hazai futtatása folytán a Paksi FC csapatának és az Erőműnek jelentős támogatása. A Diósgyőr is régi-új színfoltja az első ligának – hatalmas és egyedi szurkolótáborával és sajátos Miskolc életérzésével.
    A Székesfehérvári VIDEOTON FC és a Felcsúton található Puskás Akadémia FC, valamint a Győri ETO FC is fejlődésnek indult, új stadion létesítésével, ráadásul a két város egyéb adottságai is kitűnőek. Az Győriek a Nyíregyháza sorsára jutva az NB 3-ból kénytelen feléledni újra, de ebben a városban található a Gyirmót FC is, mely az előkészületek során legyőzte az AS Roma csapatát is és jelenleg vezeti a második ligát. A volt Győri MÁV DAC viszont nagyon visszaesett.
    Nagy meglepetés, hogy jelenleg nem a Nemzeti Bajnokság tagja a Kecskemét, a Kaposvári Rákóczi, a Pápa és a Salgótarjáni BTC. Dunaújvárosban sokáig jó csapat volt és stadion nem. Most stadion van, de a csapat nem tudott gyökeret verni az NB 1-ben. A Debreceni VSC manapság évek óta a bajnokság esélyese, sőt a Bajnokok ligája és Európa liga keretében oly ismert csapatokat hozott el hozzánk, mint az FC Liverpool, Lyon, ACF Fiorentina, Sampdoria FC, PSV Eindhoven. Szomorú viszont, hogy a  megszokott környezet helyett a DVSC-TEVA a Puskás Ferenc Stadionban kényszerült játszani, mivel nem rendelkezett előírásoknak megfelelő stadionnal. A mostani Loki pálya viszont már minden igényt kielégít.

Külföldi és hazai példák a politikai állásfoglalások bemutatására:

    Spanyolországban az FC Barcelonának a katalán autonómia óhajtását, vagy az Athletic Bilbaónak szurkolni a baszk autonómia szimpatizálását jelenti. A Real Madrid CF-nek szorítani azonos a spanyol egység óhajával.
    Londonban az ágyúsoknak – az Arsenálnak drukkolni annyi, mint az unalmat választani, mert meccseik egyáltalán nem látványosak, általában 1-0-ra végződnek. Akik ide járnak, azok nem is sürgetnek társadalmi változásokat.

Franklin Foer (2004) - A világ fociszemmel című művében írja a következőket:

    „egész zsidó mozgalmak hittek abban, hogy a foci és általában a sport megszabadítja őket az antiszemitizmus erőszakosságától és zsarnokságától. Max Nordau publicista, a századforduló cionista mozgalmának egyik megalapítója alkotta meg a „Muskeljudentum”, vagyis az „izmos zsidóság” eszméjét. Nordau azt mondta, hogy az antiszemitizmus áldozatai saját gyengeségüktől szenvednek, attól amit „Judentotnak”, vagyis „zsidó kimerültségnek” nevezett. Szerinte a koszos gettókban folytatott élet elpuhulttá és idegessé tette a zsidókat. A szűk zsidó utcákban – írja – szegény tagjaink elfelejtették a mozgás örömét. A napfénytelen házak sötétjében szemeink hozzászoktak az ideges pislogáshoz. Az örökös üldöztetések miatt érzett félelmünkben hangunk aggodalmaskodó suttogássá halkult.
    Rengeteg londoni negyedben éltek zsidók, de a Tottenham stadionjához közeli Stamford Hillen hazsid zsidók laktak. Ők a feketébe öltözött tradicionista, nem asszimilálódott zsidók, akik a legkirívóbb típust alkotják és mindig támadási felületet nyújtottak a Tottenham ellenfeleinek. A liga szinte összes csapatának voltak olyan szurkolói, akik zaklatták a Tottenhamet a klub környékén élő zsidók miatt, de a legrosszabbak a szintén londoni Chelsea fanatikusai voltak. Habár majdnem ugyanannyi zsidó szurkolója volt, mint  a Tottenhamnek, a Chelsea néhány kivételesen visszataszító dalt komponált. Az egyik így szól : „Hitler újra gázt ad nekik / Nem tehetünk semmit / Tottenhami zsidók.” Egy másik pedig így biztat : „Gázosíts el egy zsidót , kemencében a helye, süsd meg jól. „  Még olvasni is szörnyű e sorokat!

     Mit lehet válaszolni az ilyen gyűlöletbeszédre? A Tottenhamnek két stratégiája volt: vagy nem vettek tudomást a skandálásról, vagy saját sértegetéseiket kezdték énekelni, hogy így változtassanak témát. Egyik megközelítés sem javított sokat a helyzeten. Végül sikerült előrukkolniuk a válasszal: egy ügyes trükkel megtisztelő címmé változtatták a sértést.”
   „Az MTK vezetése hivatalosan soha nem vállalná, de szurkolói elismerik: azért van kevés rajongója és sok ellensége, mert zsidó klub. Belvárosi zsidó üzletemberek alapították 1888-ban.”
    Manapság a fent említett könyvben írtakkal ellentétben ezen ritmusok Magyarországon már nem hallhatóak, viszont politikusok és nézetek elutasítása bőségesen, ami a társadalomban kitörni vágyó feszültségeket szemlélteti.
    Glasgow-ban a Rangers a protestánsok, a Celtic a katolikusok csapata. A megosztott Belgiumban a flamandok az Anderlechtnek szurkolnak, a vallonok pedig a Standard Liégenek.
    Rómában az azonos hazai pályán játszók közül a S.S. Lazio a tehetősebbeké, az AS Rómával szemben, akik többen is vannak.
    Torinóban a zebracsíkos „öreg hölgy” és az egyik legnépszerűbb olasz gárda a FC Juventus, de az AC Torino is a Seria „A” osztályban van jelenleg.
     A 90-es évek elején  Silvio Berlusconi az AC Milan elnöke az elektronikus sajtó után saját pártot alapított Forza Italia néven. Reklámhordozói attraktív játékosai voltak, ami eredményes taktika volt, mert meg is nyerte a parlamenti választásokat.
    A városi riválist az FC Intertnazionalét pedig nem is tartják olasz csapatnak, pedig sorra nyeri a bajnokságot, mivel számtalan meccsen, csak elvétve játszik benne olasz játékos.
    Dél-Amerikában a futball a társadalmi feszültségek levezetésére is szolgál. Braziliában, Argentínában, Uruguay-ban, – rendszerbuktató is volt már egy-más VB kudarc.
    Az NSZK-beli vb-n 1974-ben az NDK-NSZK találkozó (1-0) rengeteget jelentett a szerényebben élő keletnémeteknek.
    A volt nagy Jugoszláviát Tito halála után sokáig a sport tartotta egyben, amit a kosárlabda csapatuk szárnyalása és a belgrádi  Crvena Zvezda Bajnokcsapatok Európa Kupája trófeája is tükrözött 1991-ben, ahol együtt küzdöttek szerbek, horvátok, szlovének, crnagoraiak.
    A Ceausescu-rendszer „stabilizálásának” is jót tett a  Steaua Bucuresti 1986-os BEK-sikere.
   A magyar futball vegetálása alatt - évtizedeken át emlegették az emberek, de jobb híján még ma is  - az 1954-es Aranycsapatot. Akkor a második hely a VB-n kudarcként volt elkönyvelve, de ma ez már szinte elképzelhetetlen hatalmas siker lenne. A magyar nemzeti érzés egyik legfényesebb pillanata volt azóta is az a szereplés.

 A szurkolói magatartás mozgatója meglátásom szerint:

    A szurkolók célja a saját csapatuk végsőkig történő buzdítása, másrészt pedig az ellenfél és hívei lekezelése, ellenük pszichológiai háború viselése, őket ellenségnek tekintése. Ezért megpróbálnak lehetetlen légkört teremteni a mérkőzésen, de nem riadnak vissza a fizikai erőszaktól sem.
    A harcászatból ismert váratlanság taktikája, amely az első pillanatban háromszoros erőfölényt jelent - jól alkalmazható oly városokban, ahol a lakosság többségét nem a foci érdekli igazán.
    A fontosabb tereken az óriási  hangzavar keltése erőt sokszoroz a tagok számára és visszahúzódást válthat ki az elszigetelten bolyongó helyi polgárokból.
    Ezután következnek a játékos kivonuláskor a petárdák, füstbombák, szerpentinek, dobok, összehangolt tapsolás, ami az éppen aktuális koreográfiával fűszerezve megfélemlíti, de fel is dobhatja az ellenfél játékosait. 
    A spanyoloktól ered az "ollézás", amikor az ellenfél percekig nem ér labdához - magyarul ugyanúgy megalázzák, mint a vörös posztó körül kergetett bikát a torreádorok.
    Győzelem esetén az ünneplés is közös. Ma már Európában sem ritka az olyan karneváli hangulat, amit a brazilok, argentinok rendeznek egy-egy városban siker esetén. Az 1980-as évektől kezdődően elterjedt, hogy a főtereken nagy kivetítő vásznakon "közvetítették" a találkozókat - majd következhetett mindjárt helyben a nagy vigasság, eszem-iszom, vagy éppen a mély gyász.
    A kemény mag gyakran a meccs előtt már előjátékot tart - főleg vasúti kocsikat, buszokat, kocsmákat törnek össze - és keresik az összecsapás lehetőségét az ellenfél táborával, komoly munkát adva a rendőrségnek. Ehhez hozzásegíti őket az egész heti feszült robot a munkahelyen, majd az alkohol.
    Európa legfélelmetesebb ultrái: az FC Internazionale, a Millwall, az S.S. Lazio, a Borussia Dortmund, a Feyenoord, és a Manchester United FC, de már sok országban „bemutatkoztak” a Fradi és az Újpest hívei is. Egymás meccsein számtalan kirakat, autó, széksor, kerítés bánta már kárát és a biztonsági erők a készültség ellenére is gyakran tehetetlennek bizonyultak.

Tragédiák:

    Az elvakult szurkolás, a végsőkig felfokozott szenvedélyek, és a sokszor tehetetlen, vagy indokolatlanul agresszív rendőrségi fellépés következtében jó néhány tragédia történt már.
   1950-ben Brazilia - Uruguay vb-döntőt tömeges öngyilkosság követte - sok brazil szurkoló vetette le magát a 200 ezres Maracana stadion tetejéről, mert nem tudták elviselni, hogy éppen saját hazájában fosztják meg a kis „uruk” a világbajnoki címtől futballnemzetüket.
    1985 az európai kupák fekete éve: a brüsszeli Heysel - stadionban a BEK-döntő előtt a Liverpool FC és a Juventus szurkolói összeverekedtek, egy tribünrész leszakadt alattuk - 39-en vesztették életüket, többségükben olaszok. Heysel után az angol csapatokat hat évre kitiltották az európai kupákból.
   1989-ben Németország – Törökország meccs előtt valóságos pogromot rendeztek a német újfasiszták a török vendégmunkások kárára.
    1995 tavaszán Olaszországban leállították a bajnokságot, mert egy Genova – AC Milan találkozó előtt leszúrtak egy fiatal hazai szurkolót. Később a bundabotrány miatt törölték sok csapat eredményét és kizárták a Juventust. Ez már korábban is megtörtént, amikor a Lazio és a Milan lett másodosztályba száműzve.
    1994-ben a világbajnokság után, melyen Kolumbia válogatottja a nagy remények után leszerepelt, egy feldühödött szurkoló lelőtte Escobart, azt a kolumbiai hátvédet, akinek öngólja miatt kiesett a csapat.

Intézkedések:

    Az UEFA és a FIFA Heysel után megszigorította a rendbontások miatti szankciókat. Mindenekelőtt a nemzetközi mérkőzéseket fogadó stadionokban meg kellett szüntetni az állóhelyeket, és a szembenálló táborokat jól el kellett különíteni egymástól. A rácsok ugyan a jóérzésű drukkereket sértik, mert kicsit "majomketrecben" érezhetik magukat, de az ő érdekük is. Ma már a rendezők feladata, hogy a vendégcsapat szurkolói épségben távozzanak.
    Rendszerint külön-külön engedik ki a drukkereket a stadionokból - akár egy óra eltérés is lehet a két távozás között. Igen kemény pénzbüntetéseket rónak ki arra a rendező egyesületre, amelynek mérkőzésén bármilyen tárgyat bedobálnak a pályára, legyen az üveg, kő, vagy éppen petárda - akár eltalál valakit, akár nem - súlyos, vagy visszaeső esetben pályabetiltás következik a pénzbüntetés mellett.

Felhasznált irodalom:

- Kerekes S., Szlávik J. (2003): A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. KJK-   KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest p. 38. ISBN 963 224 616 0
-  Franklin Foer (2004): A világ fociszemmel HVG Kiadó Zrt. Budapest, 2008. 230. p.
-  Mező László (1987): Futball adattár, Sportpropaganda Kiadó p. 6.
-  https://www.youtube.com/watch?v=nIat-_cmhR4 (Letöltés ideje: 2015. 09. 25.)

Készült: Budapest, 2015. 09. 29.