Oly rég, még a XIX. század végén,
Tápió patak környékén,
az istenhívő gazdák
pénzüket összeadták.
Tanyavilág közepére
imaházat építettek.
Idejártak imádkozni,
gyerekeik meg tanulni.
Századforduló utánra
épült mellé egy iskola.
Elé harangláb és kereszt,
imaházból kápolna lett.
Gazdálkodás, állattartás,
megélhetett minden család.
Alacsony talajszint miatt
árvízzel néha harcoltak.
1963. vastag volt a hóréteg,
olvadás korán érkezett.
Oly gyorsan jött az áradás,
védőgátak nem bírták.
Állatokat még kimentették,
majd gáton keresztül törve,
hullámok magasra csaptak,
és vészesen morajlottak.
Az emberek megrémülve
kapaszkodtak háztetőkre.
Idő csak arra lett elég,
hogy embereket megmentsék.
A csónakból visszanézve
látták, falak vízbe dőlnek.
Hullott a menekülők könnye,
mert mindenük odaveszve.
Elöljáróság segített,
általuk új otthonra leltek.
A tanyák már rég eltűntek,
géppel művelik a földet.
Kápolna Szent Anna szobrát,
mint adományt ide hozták.
A portelki gyűjtemény
megőrizte ereklyeként.
Az utódok idejárnak,
az Istennek hálát adnak.
Nemzedékük gyarapodhat,
mert az ősök új fényt hoztak.
2017. augusztus 23.
Forrás :Eltűnt iskoláinkra emlékezünk. c. könyv.
TM
