Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

A török és a tehenek III. (irodalmi változat)

Szepi02
Szepi02 képe

Kedves Barátaim!

Igéretemhez híven elhoztam Nektek a harmadik (irodalmi) változatot is.
Fogadjátok szeretettel! heart

Csodálatos volt a hortobágyi napkelte. Amikor az éjszaka aludni tért a pirkadat felkeltette a madarakat, akik boldogan csivitelve adták tudtunkra, új napra ébredtünk. Először a feketerigó röppent fel nádtetős házunk tetejére és gyönyörű trillába kezdett. Ezerféle melódiával ajándékozta meg a koránkelőket. Apró fejecskéjét az égre emelte, mintha hívogatta volna a napot, hogy ideje előbújni felhőpaplana alól. Hirtelen egy kis pacsirta is megszólalt, egymással versenyezve énekeltek önfeledten. Búgó gerlék csatlakoztak a kórushoz és a távolból kakukkszó hallatszott. Vén kakasunk Miska is előkerült a tyúkól rejtekéből, kopott tollait felborzolva rekedt kukorékolással üdvözölte a hajnalt. Tyúkjai már elkezdték a munkát, mert a napi norma egy tojás volt.

A nap leküldte első halvány sugarát a földre, lassan kelnem kellett, mert vártak a jószágok. Agronómusnak tanultam az egyetemen és a Hortobágyra küldtek nyári gyakorlatra. Mindig szerettem az állatokat, most épp a teheneket gondoztam itt a rónán. Marci bácsi szerint, /aki a tanya gazdája volt/, pesti létemre nagyon fajin tehenészlány lett belőlem. Reggelente kitereltem a kérődzőket a legelőre.

Kedvencem a Bimbó volt, aki mindig szeretetteljesen meglegyintett a farkával, szép barna szemeivel bíztatóan rám kacsintott, mintha azt akarta volna mondani:
- Jól van kislány, megy ez Neked!

Borissal is összebarátkoztunk, igaz őt elég rapszodikus természettel áldotta meg a Teremtő..

Klaudia igazi bohém volt, minden nap beszökött a virágoskertbe, mert világéletében imádta az orgonát.
Ma kicsit gyorsabban kellett kapkodni a bokámat, mert török turistákat vártunk látogatóba.

Marci bácsi alaposan kicsípte magát, felvette fehér bő ingét, a fekete nadrággal és magára kényszerítette tükörfényesre subickolt rámáscsizmáit. Jó ideig parádézott a tükör előtt, miközben kackiás bajuszát pödörgette. Meg kell hagyni, jó vágású legény lehetett valamikor újkorában!

Én is magamra húztam pár szoknyát, felvettem egy szép hímzett pruszlikot és babos kendővel hátrakötöttem rakoncátlan raszta fürtjeimet. Pillangós papucsot húztam a lábamra, hogy teljes legyen a népviselet.

Alig fejeztük be az előkészületeket az udvarra begördült a panorámás török turistabusz.
Marci bácsi finom ágyaspálinkával fogadta a vendégeket, én pedig frissen mikrózott fornettis pogácsát kínáltam az erős italtól fuldokló törököknek.
Miután minden vendég kiköhögte magát, körbevezettük őket a tanyán. Figyelmesen hallgatták az idegenvezető előadását, közben a szemem megakadt egy jó kiállású török vitézen, aki szemmelláthatóan viszonozta érdeklődésemet.
Hozzám lépett.  Mellére bökött, majd meghajolt és azt mondta:

- Ali Gülü Mehemed.
Én is bemutatkoztam:
- Csengő Csenge.

Gondoltam, elcsalom a fiút és megmutatom neki kedvenceimet Bimbót, Borist és Klaudiát. Jött is velem a jóképű barna legény boldogan a legelőre, ám amikor a jószágok közelébe értünk, földbe gyökerezett a lába úgy elcsodálkozott.
Akkor döbbentem rá, hogy ez a szegény pára nem látott még tehenet. Ali Gülü szemei kikerekedtek a látványtól és láthatóan számolgatta őket, mert három ujját feltartva élénken bólogatott.
Igaza volt az istenadtának, mert a három állat három féle volt, Bimbó fehér, Boris fekete és a bohém kis kérődző, Klaudia, tarka színben pompázott.

Mehemedet teljesen elvarázsolta a jószágok látványa és még mielőtt meg tudtam volna akadályozni, a tehenekhez lépett. Úgy látszik közelebbről is meg akarta vizsgálni őket. Pechjére az ismerkedést éppen a rapszodikus természetű Borissal kezdte, aki most nagyon depressziós korszakát élte, mert Bandi /a volt bikája/ beleszeretett egy szép szürkemarhalányba. Szerencsétlen török barátom a patás incselkedő farka után kapott, mire a hűtlenül elhagyott állat hatalmasat rúgott a gyanútlan turistába.

Bimbó és Klaudia is kedvet kaptak a rugdalózásra. Mire feleszméltem, alaposan megtaposták Mehemedet. Szerencsére Marci bá segített kiszabadítani Őt.

Talicskára raktuk a sérültet és hazatoltuk, majd pihe-puha ágyamba fektettem. Kihívtam a körzeti orvost, aki legnagyobb örömömre megállapította, hogy az én kis törökömnek csontja nem tört. Azt javasolta neki a doki, hogy legalább egy hétig feküdjön ágyba. Mikor rájött Mehemed, hogy ezt az hetet velem egy ágyban kell eltöltenie, már nem is bánta, hogy felrúgták a tehenek. A turistacsoport elment, mi pedig elkezdtük mézeshetünket

Ennek immár öt éve. Mehemed örökre itt maradt, beiratkozott az Állatorvosi Egyetemre, most vette át a diplomáját. Négy éve házasodtunk össze, két gyermekünk született: Ali és Aliz

Miután nagy szükség volt a Hortobágyon agronómusra és állatorvosra, Marci bácsihoz költöztünk. Mehemed azóta kezesbáránnyá tette a három tehenet, no meg engem is.
A délibábos Hortobágyon így lobbant lángra két fiatal szív, legyőzve a nyelvi-, és kulturális különbségeket, mert a szerelem nem ismer határokat.

Szép volt, jó volt, igaz sem volt talán...
Itt a vége fuss el véle.

Rovatok: 
Irodalom