Lassan elmúlt a tél, s amikor a tavasz első szikrái megolvasztották Tündérvölgy Ragyogó tavának jegét, és a virágok apró harangjai újra megszólaltak, Pille is visszatért a mindennapi életbe. De a szíve már nem volt a régi, emlékezett a Télapó műhelyének zümmögésére, a manók odaadására és a bölcsességre, amit az Északi-sarkon tanult. Rájött, hogy a segítség szent ereje nem csak télapókor és karácsonykor érvényes, hanem minden nap.
   Pille elhatározta, hogy ezt a hihetetlen és hatalmas erőt Tündérvölgy mindennapi életében is hasznosítani kell.
   Összehívta a leglelkesebb tündéreket és manókat a Csillám-réten.
   - Barátaim - kezdte Pille, a hangja határozott volt, mint az a patak, ami utat tör magának a sziklák között. - A Télapó megmutatta nekem, hogy a legnagyobb öröm az adásban van, és hogy a szeretetből végzett munka a legszebb alkotás. Ezért megalapítjuk Tündérvölgy Segítő Klubját, ami egész évben működni fog!
   A tündérek és manók csodálkozva néztek rá.
   - De Pille, mi télen pihenünk! Most azért nem- mert már tavasz van! – mondta Borostyán, a legidősebb tündér.
   - A tél nálunk is mostantól a készülést jelenti - magyarázta Pille. Mint ahogy a Télapó is egész évben készül a nagy útra, mi is gyakoroljuk év közben is a segítséget! Minden héten szentelünk egy napot arra, hogy önzetlenül segítsünk annak, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Tegyünk úgy, mintha mindenkinek a szívébe egy karácsonyi ajándékot csempésznénk!

   A kis klub hamarosan Tündérvölgy motorjává vált.
   Amikor a kis Süni Család otthonát elmosta egy hirtelen zápor, Pille és a klubtagok úgy építették újjá a moha-fészket, hogy az erősebb és szigeteltebb lett, mint korábban. Minden szál moha olyan gondosan volt a helyére illesztve, mintha azt a sünanyuka szeretete szőtte volna.
   Amikor a méhek elfáradtak a nektárgyűjtésben, a tündérek apró, szív alakú táblákat helyeztek ki a legédesebb virágok mellé, hogy ne kelljen annyit keresgetniük a legértékesebb virágokat.
   Amikor az egyik manó eltörte a lábát, a Segítő Klub tagjai fejezték be a félkész kosarát. A kosár olyan szép lett, hogy a manó elfeledte a fájdalmát is, amikor meglátta.
   Pille, a Télapó szavai szerint járt el: minden feladatot szeretettel és odaadással végzett. Azt tanította a klubtagoknak, hogy ne csak a munkára koncentráljanak, hanem képzeljék el a boldogságot és a megkönnyebbülést, amit a segítségük okoz. Tündérvölgy teljesen megváltozott. Mindenki nemcsak elvégezte a feladatokat, hanem szívből cselekedett. A hangulat olyan lett, mint a napfényes nyári reggel, ami átsüt a harmatos leveleken. A viszályok eltűntek, a nevetés gyakoribbá vált, és mindenki tudta, hogy van kihez fordulnia. A segítség önmagában is olyan erős köteléket teremtett közöttük, mint a legerősebb tölgyfa gyökerei.
   Amikor a tél újra eljött, és Télapó szánja másodszor is megjelent az égen (mert azóta hagyománnyá vált, hogy Pille is vele utazik egy rövid szakaszon), Télapó mosolya még szélesebb volt.
   - Pille, kicsi tündér - mondta mély, búgó hangján. - Látom, mit tettél. Tündérvölgy nem csak szép, hanem erős is lett. Mindez a te Segítő Klubodnak köszönhető.
   Pille ragyogott.
   - A te tanításod volt, Télapó! A segítség szent ereje.
   - Pontosan! – nevetett a Télapó.
   A segítség szent ereje nem abban rejlik, hogy mennyi erőt fektetünk bele, hanem abban a feltétel nélküli szeretetben és szándékban, amellyel a másik felé fordulunk. Az igazi csoda nem a távoli Északi sarkon történik, hanem ott, ahol a szívünk nyitottá válik mások örömére és terheinek megkönnyítésére. A szeretetből fakadó segítség olyan, mint a tavaszi napsugár, ami lágyan takar be mindent, melegséget és reményt hozva a világba.

TM