Ahogy az aranyló nap halványul,
s rózsaszín ég öleli a partot,
emlékeimben láttam ott két boldog, mosolygó arcot.

Miközben a szél suttog,
s titkokat dalol,
egymás szemébe néztünk mélyen,
ott távol, valahol.

A két szív csendes táncot lejtett,
s csókunk a tengerbe simult,
körülöttünk a lámpások fénye is lassan kimúlt.

Néztem, ahogy szemedben a szerelem lángja égett,
ölelésünk szoros volt,
mint ami soha nem ér véget.

A naplemente színei festették az eget,
gondoltam, ez a pillanat szent,
s soha el nem mehet.

Ahogy a sós levegő illata száll,
átjárt a boldogság,
s éreztem, édes és felejthetetlen ez a nyár.

A szív repült szabadon,
mint a szél,
ez a tengerparti álom
nem lehet, hogy véget ér.

A két lélek eggyé vált
a csillagok alatt,
remélem, sosem feledjük el
ezt a csodás tengerparti nyarat.

TM