Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Titok 12.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

Dódi annyira megijedt, mikor Annus elájult, hogy ösztönösen hozzá hajolt, fejét felemelte, és azt tette, mint mikor kisgyerek korában nagy baj volt, és édesanyját sírni látta: „Mama! Édesanyám!...Szólongatta rémülten.  A gyermek a szíve mélyén nem tagadta meg az édesanyát. Mr. Laker  meglepetésében mozdulni sem tudott, de azért segítségért kiabált, mire a villából kiszaladt William, a fiatalabb fiú, aki éppen otthon volt Angliából, és a szolgálók is, köztük Kati, a szakácsnő. Annus lassan visszanyerte eszméletét, de nem merte kinyitni a szemét. Valahol sejtette, hogy ennek a pillanatnak be kell következni, de bízott benne, hogy az nagyon sokára lesz. Behunyt szemmel gondolkodott: Most mit tegyen, hogyan viselkedjen?

Igaz, hogy a gyermekeit magára hagyó, letagadó édesanya nagyon kegyetlennek tűnik, de ő most tényleg egy megbocsájthatatlan dolgot tett. Angolul szólt: „What seek? (kit keres?)“ Dódi ezt természetesen nem értette, de ez már Katinak is sok volt. „Asszonyom, nincs önben szív? . Nincs önben szégyen érzett. Hiszen én is jól emlékszem önre, mikor még  a hímzéseit hordta eladni a gazdagabb Clevelandiaknak. „ Annust kicsit megzavarták a fejlemények, de nem vesztette el lélekjelenlétét. Ráordított Katira: „Nem tudol te semmit, és ezek után szedd a sátorfádat! Nincs többé szükség rád!“ Kati kicsit sajnálta meggondolatlanságát, de ilyen kegyetlen szívtelenséget mégsem hagyhatott szó nélkül. Most már nem volt mit vesztenie. Angolul mondta el Annus történetét John Lakernek. Igaz, hogy Annus igyekezett őt túlkiabálni, de most már ezt Mr. Laker nem engedte. Csendben végighallgatta Katit, majd szólt Annának, hogy távozzon a szobájába. Katinak kifizette az elmaradott bérét, és elbocsájtotta. Dódival egy szót sem váltott, hanem megkérte Katit, hogy vigye magával a könnyeivel küszködő fiatalembert.

Katit kicsit bántotta, hogy elvesztette a munkáját, de tudta, hogy az ő szakács tudásával nem lesz gond másik munkát találni. Annál jobban sajnálta Dódit, aki, mikor elhagyták a villát zokogó sírásba fakadt. Gyerekkorától nem akarta elhinni, hogy ilyen kegyetlen az édesanyjuk, hiszen itt Clevelandban olyan jó anyuka volt. Most értette meg, hogy édesanyjuk, a saját életét, saját jólétét többre tartja, mint a gyermekeit. Dódi kérte Katit, menjenek ki a temetőbe, ahol az édesapja van eltemetve. Út közben két csokor virágot vett, ami fel is tünt Katinak. De mikor Dódi a két csokrot zokogva édesapja sírjára helyezte, Kati megértette, hogy a fiú most siratja el az édesapját, és édesanyját is.

Dódi már augusztus első hetében haza akart utazni, de közben szólt neki Pisti, hogy a gépgyárba  szükség van egy emberre, és ő már beszélt is a főnökével. Dódi nem is tudta, mit tegyen. Nem akarta ő is elhagyni a nevelő szüleit, meg testvéreit, de közben itt lassan Katival is összebarátkozott. A két fiatal a szép nyári estéken sokat sétált a nagy tó partján, sokat beszélgettek, és nagyon megértették egymást. A végén Dódi írt egy hosszú bocsánatkérő levelet a szeretteinek, és maradt Clevelandan.

Pár nappal a villában lezajlott viharos jelenet után egy úri hölgy félve kopogtatott Boris nénijék ajtaján. Boris néni ment ajtót nyitni, és ahogy megismerte Annust, köpött egyet. „Mit akarsz itt te gyalázatos, te szégyentelen?! „  fakadt ki mérgében. „Könyörgök, bocsássanak meg, nincs hová mennem.“könyörgött Annus.“ Mikor a férjem megtudta, hogy elhagytam, letagadtam gyermekeimet, azt mondta, ő még ilyen kegyetlenséggel nem találkozott, és elküldött a villából. Már a válókeresetet is beadta.“

„Te gondoltál arra, mi lesz a gyermekeiddel, mikor elhagytad őket?!“ méltatlankodott Boris néni. „Jobb lesz, ha elmész, és soha nem látunk többé!“

Annus sírva hagyta el a munkásnegyedet, hiszen ott soha nem érezte jól magát,és szégyelte is az egyszerü falusi származását. Bizony most két szék közé került. A gazdagoknak nem kellett, a családja meg nem fogadta vissza, hiszen őket még akkor is tagadta, mikor tíz év után viszont látta édes gyermekét. John, a volt férje évi összeget biztosított számára, így éhen nem halt. Bérelt egy kis lakást a gazdag negyedben, és egyedül élte életét.

                                                   _"_

Lassan végigolvastam a dobozkában talált elsárgult leveleket. Érdekes ,szomorú sorsok tárultak elém. De még két levél olvasatlan maradt. Láttam, hogy mindketőtt más kéz írta. Kibontottam azt, amelyiken korábbi dátum volt: 1944 november 9-e. Ezt a levelet Kati írta. Kiderült belőle, hogy Kati és Dódi Clevelandban összeházasodtak, van két gyermekük. Dódi igen jó gépész lett, a végén pilóta vizsgát is tett. Mikor kitört a második világháború, és az amerikai csapatok  bekapcsolódtak a harcokba, Dódi is ki akarta venni  részét a Magyarországért folyó harcokban. Egy P-40 Warhawk gép pilótája lett, és több légiharcot is megharcolt Magyarország egén. Sajnos, október 18-án találat érte a gépét, lezuhant, és benne égett.

Kati írta levelében, hogy ha vége lesz a háborúnak, meglátogatja a rokonságot.

A másik levelet Annus írta 1959 júniusában, és Cleveland volt a feladó bélyegzőn. Könyörgött benne Erzsike lányának, és az egész családnak, bocsássanak meg neki. Ő egyedül élte le életét a kis bérelt lakásban. Kérlelte a lányát, fogadja őt magához, mert mégis hazai földben szeretne pihenni.

A dobozka alján találtam még egy piszkozatot, amely talán az Annus levelére való választ tartalmazta:

‚Anyám! Ne haragudj, hogy csak ilyen hidegen szólítalak, de néninek nem hívhatlak, édesanyámnak meg nem tudlak hívni. Az én édesanyám Zsuzsa mama, aki felnevelt, férjhez adott. Ott volt mikor bajban voltam és szükségem volt az édesanyára . Rajtam kívül ő hallotta először sírni a három unokáját (te azt sem tudod, hogy unokáid is vannak). Hálát adok a Jóistennek, hogy ilyen édesanyám van. Nem tudom, miért akarsz haza jönni, hiszen te itt élni soha nem szerettél?! Miért akarsz hazai földben pihenni, mikor az édesapám Clevelandban pihen. Talán ő még halálában sem érdemli, hogy mellette legyél?! Ha minden áron haza akarsz jönni, gyere. Én Kassán megpróbálok szerezni neked egy albérleti szobát, és bejárónőt-hiszen írtad, hogy van egy kis pénzed, meg tudod fizetni. Már régen nem haragszom rád. Mindent megbocsájtottam, de nem tudok úgy viselkedni veled, mint egy édesanyával illene, mert te nem voltál édesanyám!“

Vissza csomagoltam a leveleket a dobozba. Egy ideig csak ültem, üres aggyal, üres gondolatokkal. Később levittem a dobozkát a kertbe, tüzet raktam, és elégettem a családom e titkát.

Vége.

 

 

 

Rovatok: 
Irodalom