Lét-részecském pozíciója végtelen. 
Nullaidőben száguld át az éteren. 
Mindebben ott remeg egy nemes félelem, 
Hogy nem tudom biztosan, ki vagyok.

Az igazság-irányba nézne két szemem, 
Megismerése sejtjeimnek lételem. 
Itt is feldereng a rengető félelem:
Nem tudom biztosan, miért vagyok.

A valóság most beragyog a homályba
Burkolózó kérdéseim szobájába, 
Hogy megsúgja: a válaszok drága ára:
Mindenben való bizonytalanság. 

TM