Zsuzsi

Leonard Cohen, Suzanne versének
magyar fordítása, szabadon.

Zsuzsi a folyó mellett vezet, ahol él,
csónakok hangját hallod, az éjszakát hallgatnád, amint az mesél,
és tudod hogy ez a lány félig bolond már,
de ott maradsz mellette még.
Kínai teával, naranccsal kínál, és mondja, mondja a magáét.
Amikor már mondanád, hogy nem szereted őt,
akkor érzed, mindenével magához láncol,
és ő engedi, hogy helyetted a folyó suttogja el, hogy szereted őt.

Ezután már vele mégy, és utazol vele vakon, tovább,
mert érzed, hogy hisz benned és szeret nagyon,
mert szíveddel érintetted testét, ezt az egyszeri csodát

Egyszer, Jézus matróz volt, mielőtt fennjárt a vízen,
egy fatoronyból, figyelve várt, és erősödött hitben,
és biztosan tudta, hogy az elvesző ember mikor látja őt,
hogy minden embernek hinnie kell, hinni a mentő éltetőt.
Mégis, önmaga térdre rogyott, mielőtt meghasadt az ég, 
elhagyottan, mint ember, bölcsességével zuhant mint a kő.

És szeretnél vele menni, és vakon követni őt,
és talán még hiszel is benne, mert
megérintett, és megmutatta előtted a hihetőt.

Zsuzsi már fogja a kezed, és a folyóhoz vezet,
tollas, rongyos ruha rajta, a turkáló utolsó darabja,
és a kikötő fölött a nap aranylón ragyog mint a méz,
és megmutatja, hogy a szemétközt hol keress virágot,
hogy hősök fekszenek a vízben, és gyermekek a reggeli fényben,
szeretni tanulnak, és ez örökké tartani fog nékik,
közben Zsuzsi tartja előttük a tükrét.

Ezután már vele mégy, és utazol vele vakon, tovább,
mert hisz benned, és szeret nagyon,
mert szívével érintette tested, ezt az egyszeri csodát.

2016. november, 18.