Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

A feltétlen szeretetről

Rovatok: 
Vers

A feltétlen szeretetről
 

Mezei István
Mezei István képe

Ellopták keresztem

Rovatok: 
Vers

Egy kereszt nyoma kopott falamon
német turisták tréfából ellopták
azóta folyton magamban kutatom
és keresem a hétköznapi csodát
az elvesztett Urat én vigasztalom
nem történt hasztalan a kálváriád
mindig gyilkolt a féltékeny hatalom
keresztre feszíti az ember fiát
ha adódott rá alkalom.

Mezei István
Mezei István képe

Nem lesz több kutyám

Rovatok: 
Vers

Most, hogy itt hagytál, már nem lesz többé kutyám,
búcsúztatlak öreg diófám árnyékán,
elment a gyorsvonat már mindkettőnk mellett,
enni, inni adtam, csak ennyire tellett,

Mezei István
Mezei István képe

Egy érem két oldala

Rovatok: 
Vers

Unokatestvéremnek, Horváth Verának
 

Egy érem két messze néző lapja vagyunk
én csak írás lettem és te lettél a fej
halmozzuk salakunk és ontjuk aranyunk
én tollat koptatok te bűvölsz ecsettel

Mezei István
Mezei István képe

Téli napfordulón

Rovatok: 
Vers

Elvakít, mikor a téli Napba nézek,
mint bolygók ugrálnak fekete karikák,
vásznak nélkül több száz megfestetlen képet
tapintok, nyíljon rajtuk boldogabb világ.

Nem látom, csak érzem az éltető napfényt,
mely e világra hozott, s majdan elragad,
elébe állok sorsom vállalva önként,
tépjetek, szaggassatok foton-madarak. 

Mezei István
Mezei István képe

Hópehely arcomon

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Tudom..

Rovatok: 
Vers

Adventi levél

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Az éjféli vonat

Rovatok: 
Vers

 Reszket a vétlen embrió, ezer veszély
várja, a rothadást vak avar takarja,
még a héjában senyved beteg dióbél,
gyakran gondolok szegény madarakra,
tépi őket a szél.

Mezei István
Mezei István képe

A költő özvegye

Rovatok: 
Vers

Szonett 80.

A költő már lassan húsz éve halott,
Köréje gyűltek a ritmusok, rímek,
Már majdnem megfogta a mindenséget,
A legszebb sorokkal, mit fül hallhatott.

Búsan dúdolt, mint egy tuba vagy fagott,
És szerelme csak asszonyáért égett,
Sokan nevették a hűsége végett, Strófáiban ő csak Neki vallott.

Mezei István
Mezei István képe

Virgácsolás

Rovatok: 
Irodalom

   Decemberben korán zuhan ránk az este. A koravén alkonyokon egy kis, öklömnyi madár, az én árva széncinkém egyedül jön el hozzám.. Didergő teste és lelke az ereszem alatt talál fészek-melegre.

Mezei István
Mezei István képe

Majd meglátjuk

Rovatok: 
Füstölgéseim

 

Gondolat Halottak Napján 2o21
Mezei István

    A verőfényes napsütésben végig autózom a környező falvakat meglátogatva elhunyt szeretteim sírját. Ha más nem, de némi pór marad belőlem is, ötlött fel bennem. Nekem vajon hol szorítanak helyet az arra illetékesek. Majd meglátjuk…!

Mezei István
Mezei István képe

Az ég szeplőit nézem

Rovatok: 
Vers

Az ősz barna szeplőt bámulom, nézem,
a szürkeséget pettyezi falevél,
kis rozsdás foltok keringnek az égen,
decemberi felhőket érlel a szél.

A színözön majd szép lassan kifakul,
fagyok a fényeket mohon felisszák,
én tovább szomjazom olthatatlanul,
hogy megláthassam a ősz rejtett titkát.

Mezei István
Mezei István képe

Az ősz ravatala

Rovatok: 
Vers

 

Az ember ilyenkor kevéssel beéri
körtefa ágán két kánya károg
napfényben fürdő nóta a régi
rekedten károgó fekete fanfárok

az egyik gonosz szemmel engen nézeget
kezemet vezeti a gereblye
közben készítek pontos mérleget
hogy felmutassam a tárt azúrkék égre   

Mezei István
Mezei István képe

Kerülj el engem

Rovatok: 
Vers

Kötöttségek pányvája

Pilinszky János emlékére

Oldódjon le rólam a kishitű pányva,
szelíden indulnék ártatlan kalandra,
kerüljön el engem a nagyképűség, gőg
epekedve várnak a letarolt erdők,
legyen józan mérték és egyensúly bennem,
mikor kopog majd az elkerülhetetlen.

Mezei István
Mezei István képe

Most is hallom, hallgatom, amint olvas

Rovatok: 
Vers

Legszebb emléken kategória

Szivárványt sóhajtottam az égre még,
végre sem gondoltam, bár beteg voltam,
mert törött kezemben volt a messzeség,
édesanyám adta vigasztalóan.
Ősz eleje volt, fény-szülte szeptember,
a loholó lét hintája ott megállt,
a kifosztott jelenemben nem egyszer
láttam a múltból Dobót, a kapitányt.

Mezei István
Mezei István képe

Családfa rengeteg

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Törzsasztalom

Rovatok: 
Vers

Törzsasztalom
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Már nem akarok másnak megfelelni

Rovatok: 
Vers

 

Már mennyi hatalom trónolt felettem,
melyeknek meg kellett volna felelnem,
utáltam őket, és elment a kedvem,
így ők mást toltak előre helyettem.
Mindezt most, utólag nem nagyon bánom,
a vergődésem csak rossz ízű álom,
mert az élet volt a legjobb tanárom,
a sok hazug brossura mára már lom.

 

Mezei István
Mezei István képe

Modern műélvezet

Rovatok: 
Vers

Modern műélvezet
Mezei István

Óh, lánglelkű költői dicső időknek
tűzetek csodává nőhet a szívemben,
ti maiak hasztalan is, igyekeztek,
elhamvadtok bennem halványan, szelíden.

A poézisunk mára, rég szerte foszlott,
néha csak legyintek sorokra, papírra,
kiagyalt stiklik uralják a világot,
így lett a költészet az agyunk salakja.

Oldalak