Egy játszani vágyó, félő lény hempereg
Érzelmeim paplanján, mint egy kisgyerek. 
Itt van bennem, néha sír, néha boldoggá
Válik, ahogy lelkem alakul otthonná. 

Játszanom kell vele, és meg kell hallgatnom. 
Tudnia kell, szeretem és nem haragszom. 
Azzá kell válnom, akire van szüksége 
Most, hogy testének előtör öregsége. 

Gyengéden ölelem, búg altató dalom, 
Így kibékülök vele, és megnyugtatom. 
Amint bánok kis lelkével egyre szebben
Boldog egységet teremtünk bennem ketten.