Viharoknak közepén menedékemhez
Szaladok. Hozzásimul jelenlétemhez. 
Nyugodt elmém tapasztalatot értelmez. 
Feltárul, mily messze jár a cél. 

Ecsetem festékét vásznomra leheli. 
Sötét mélységéből egébe emeli. 
Szépsége érzésem tévútra tereli. 
Katarzis íze nem végállomás. 

Sikerben gazdagodásom furfangja szép. 
Tévedést bölcsességének visszhangja tép,
Mert igazságos útra a szív akkor lép,
Ha világos lesz: ez mellékhatás.

TM