Magyarerő.hu

   A CBA egy szuper üzletlánc. A város betonrengetegei között szerényen megbújik. Ez az üzlet megalakulása óta magyar kézben van. Nincs nagy raktár, áru van bőven, sokféle terméket rejtenek a polcok. Az eladók kedvesek, ahogyan egy vásárló mesélte, olyan „retros”a hangulat. Ahol még beszélgetnek, nem rohannak, ismerősként üdvözölnek.

Ködfátyol libben a szélben,
Ébredő nap hívja fénnyel.
Kedvet kap, megadja magát,
A napsugárral tovaszáll.

Az erdő még sötét, nedves,
Titkokat rejt és sejtelmes.
Hűvös van a lombok alatt,
Oda egy-egy fénysáv halad.

Jött a leány gombaszedő,
Van itt bőven elegendő.
Moha puha talpa alatt
Kék ibolyák virítanak.

    A hamvasztás után az elhunyt hamvai három kicsike urnába kerültek. A családok saját szertartással szerettek volna elbúcsúzni a távozótól. Az idős házaspár a saját kertjükben, az annyira szeretett banánfa alatt emlékeztek. A banánfa fiatal hajtást nevelt ezen a tavaszon. Átültetésre alkalmas, önálló életre képes.

Kertünkben a bodza bokor alján
Május van, kacsacsapat megindulván,
Mert kikeltek a kis kacsák,
Indulást alig várták.

Kacsa mama számolgatja,
Ez bíz meg van, tizenkettő a fészek alja.
Indulásra kész a csapat,
Elől a mama, hátul a kacsapapa igazgat.

Nézem, ahogy a sirályok felrepülnek,
Balaton parton az emlékek mellém ülnek,
kiköt a hajó, sétáló emberek,
boldogan szaladó, kacagó gyermekek.

Valahol szól egy halk zene,
a dallamot együtt dúdolom vele,
régi időkből még ismerős,
fejemben gondolat kergetős.

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bánt ma,
amikor a város is úgy mered rám,
mint egy kihűlt gép, amely mégis lélegzik.
A neonfény alatt fekete por kavarog,
mintha valaki elfelejtette volna
visszazárni éjszaka az ablakot.
A bokrok lesben állnak,
árnyékuk hosszú, mint a várakozás,
s a szél hideg ujjai végigkarcolják

   A székem karfáján egy darabka égbolt pihen. Ez a kék kötött kardigán számomra nem egy egyszerű ruhadarab, mely gyapjú és csipke, ez egy néma ölelés, amit édesanyám hagyott hátra az idő fagyos ellenszelében. Ahogy ott hever a délutáni fényben, puhasága gyermekkorom biztonságos fészkét idézi fel, ahol a világ zaja még nem talált rést a falakon.

Hosszú hétvége elszalad,
Jó emléke megmarad.
Kirándultál, pihentél,
Sok finomságot ettél.

Patak csobog füledbe,
Pillangó száll kezedre.
Erdő suttog, vártalak,
Lelked ujjong, csodás vagy!

Napsugara melegen cirógat,
Telihold látványa elragad.
Csillagos az éjszaka,
Élményekkel térsz haza.

Gondolataim felfelé repkednek,
Mint pacsirta, mikor énekelget.
A magasban már egy helyben trillázik,
Szárnyain a napsugár szikrázik.

Kis pacsirta, jaj de fürge, oly lelkes,
Itt leltem egy kislányra, ki kedves.
Csillagkék szemei úgy ragyogtak rám,
Dalolt nekem szép pacsirta hangján.

Szeretném tudni, ki voltam,
milyen úton kóboroltam,
hány utat járt be a lelkem,
míg a mostanira leltem.

Mondd el nekem, édesanyám,
ki volt az én üknagyapám,
és őneki ki volt őse,
a legrégebbi felmenője.

Honnan jöttem, hol a hazám,
milyen égbolt borult reám,
hol ragyogtak a csillagok,
véletlen, hogy Magyar vagyok?

Mélységes mély kút az élet,
benne keres, kutat a lélek,
nem találja néha az utat,
falak közt jár, tétován matat.

Bejárja minden apró zugát,
kezében ott van egy nagy lapát,
ássa még mélyebbre köveken,
hiába tudja, hogy ez gyötrelem.

Farsang ünnepe, lányok viadala,
Aki ekkor talál a párjára,
Ha ajándékba gyűrűt kap, megérzi,
Párja nyárra oltár elé viszi.
Tudja ezt Juliska, a szomszéd lánya,
Tündér ő, kezében varázspálca.
Ezzel a fiúkat megbabonázza,
Köztük Pisti szereti titokban.
Álarcos fiúk táncközben azt súgják,
Tetszel nekem, engem válasszál.

Emlékszem rájuk, olyan kedves a pár,
Regőczy Krisztina és Sallay András.
Kaptak Istentől erőt, egészséget,
A jégtánchoz kedvet, tehetséget.
 
Lenyűgöző a mozgáskultúrájuk,
Kecsesen könnyed, finom a táncuk.
Férjemmel néztük tévében a sportot,
Európa-, világbajnokságot.
 
Amikor kijutottak idegenbe,

Anyám, Te vagy a hajnal első fénye,
virágként csendben nyíló, illatos reménye.
Szívednek tengere, sajnos már partot sosem ér,
de benne lelkem mindig megnyugszik, s hazatér.

TM