Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Vezércikkek

Főadmin
Főadmin képe

Meghalt Dr.Drábik János

Rovatok: 
Egyéb

 Mély megrendüléssel tudatjuk tagjainkkal és mindazokkal akik tisztelték, becsülték és szerették, hogy újságíró szervezetünk tiszteletbeli elnöke, Dr.Drábik János (1938-2025) 87 éves korában, ma délután elhunyt .

Cirka
Cirka képe

Galamb a tetőn

Rovatok: 
Vers

Ha galamb száll a házadra,
béke van a szívedben,
szárnya lassan elcsitul,
némán ül meg csendjében.

Nem kérdez, nem ígér,
csak jelen van egy pillanatra,
és míg ott pihen a tetőn,
a szíved megnyugtatja.

Az idő megáll egy lélegzetre,
és nem sürget semmi,
a múlt halk, mint távoli harang,
a jövő még oly messzi.

Főadmin
Főadmin képe

Ott, a Don kanyarban történt

Rovatok: 
Egyéb

   Már csak egy-egy elkallódott fotó, ami emlékeztet azokra a hőseinkre, akik a Don kanyarban harcoltak 83-84 évvel ezelőtt. Az én nagyapám is ott volt...

Cirka
Cirka képe

Havas erdő

Rovatok: 
Vers

Fehér csend borul az ágakra,
lélegzetét visszatartja a táj,
a fák imára kulcsolt karjai közt
alszik a világ, s nem kérdez már.

Hópelyhek hullanak némán,
nyomuk lassan az időbe vész,
minden pillanat olyan szelíd,
mintha suttognának egy mesét.

Ariamta
Ariamta képe

Az utolsó üzenet...

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

   2020. május – Tavaszi rügyfakadás, virágzó természet, az élet újjáéledése… de nekem egy fájdalmas, szomorú, tavaszi időszak. Naponta több órát töltöttem vele, szinte csak este mentem haza. Annyira jó volt újra a közelében lenni, a mosolyát figyelni, lesni minden mozdulatát. De volt valami, ami nagyon aggasztott.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Don kanyari ütközetre emlékezve

Rovatok: 
Vers
Zajló, múló történelem
Még fáj, mutatja nekem,
Hősök jönnek emlékezni,
Őket nem lehet feledni.
 
Szegény nemzet, de sok csatát
Megélt, s vesztette el sok hős fiát.
Tatár, török, labanc, orosz,
Minden háború halált, vért hordoz.
 
Rovatok: 
Irodalom

   Január szele ma a hideg mellett elhoz egy nyolc évtizedes sóhajt is, amely a végtelen orosz sztyeppékről fúj egészen ide hazáig. Az idő kerekén ma megállunk ott, ahol a történelem jéggé dermedt, és ahol a magyar katonák hite az utolsó lőszerrel együtt veszett el a hófúvásban.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Üzenem hazámnak

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Üzenem hazánknak, s minden magyarjának,
Isten tenyerén gyöngyszeme a világnak,
Alkotó éveimben, tervezőként bejártam,
S boldog voltam, szép arcát láthattam.

Szülőföldem, Kisalföld, a Hansággal,
Ő állította meg régen a törököt s a tatárrajt.
Nyögtük bíz a hadakat, védtük a hazát,
Osztrákok uralmától zártuk a határt.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Tél (Négysorosok a Télről)

Rovatok: 
Vers

Az ezüst némaság

Az égbolt vásznán szürke álom pihen,
s a tájra fehér leplet terít az éj,
a jég a patak szívén, mint üveglakat,
s az erdő csendtemplomában megáll a szél.

A tél ékszerei

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Rovatok: 
Irodalom

"Amikor mindent fehér lepel borít, a világ hirtelen lecsendesedik, mert ez a "zuhanó csend" lehetőséget ad a befelé fordulásra és a megnyugvásra."

"Olyan, mint egy hatalmas radír, amely eltünteti a tökéletlenségeket, és tiszta lapot ad a természetnek, s nekünk, az újrakezdéshez."

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Diagnózis

Rovatok: 
Vers

Mindig csak a jót keresem,
nyugodt legyen szívem, lelkem.
Amit máig fel nem fogok,
talán satuba fogtatok?

A fülemig elpirulok,
a mellemen piros foltok.
Állapotom bizony stresszes,
benne lenni nem kellemes.

Hogy szívemet erősítsem,
segítségére siettem.
Minden szavam meggondolom,
mielőtt én azt kimondom.

Kovácsné Lívia

Fájdalom

Rovatok: 
Vers

Átölelt az esti csönd,
a sötét éjszaka ma újra eljött,
lábaimba egy fájdalmas görcs költözött!
Iszonyú fájdalom,
lépni is alig tudok, és persze aludni nem hagy,
sétálok le és fel, míg kint hideg van és fagy!
A gyógyszer csak egy óra múlva hat,
remélem, a görcsök sorozata, ha lassan is,
de alábbhagy!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Vers a lélek tápláléka

Rovatok: 
Vers

"Vers a lélek tápláléka"
Neked írom verseim sorát,
Ki nem vagy más, jó barát.
Neked írom, mi szívem titka,
Neked írom, ki szereti a verseket,
„Mert a vers a lélek tápláléka”.

Ha úgy érzed, mindennek vége,
A remény is elveszett,
Nyugtasd meg lelked,
Fogj tollat, s írjon kezed,
Lelkedből írj verseket!

Rovatok: 
Mese

   Tündérvölgyben az aranybarna ősz lassan átadta helyét a zúzmarás reggeleknek. A völgy feletti Őrszem-sziklán két jóbarát ült egymás mellett, Brúnó, a hatalmas, cammogó barnamedve, és Sünkefe, a tűpárnára emlékeztető, kíváncsi kis sündisznó.

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

A kékhajú angyal (Enikő – szócseppek)

Rovatok: 
Vers

Didergő ujjaim árvasága,
és minden kósza gondolatom
vágyott már nagyon egy társra,
vidám összemosolygásra,
együtt tálalt vacsorára.

Magányomba gombolódva
belebújtam takarómba,
mozdulatlan, mint a fal,
sárba ragadt alvó avar.
Így múltak napok, hónapok,
ti erről mit sem tudtatok.

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Reflexió (Enikő – szócseppek)

Rovatok: 
Vers

Elcsendesült a padlóreccsenés,
a pók is kiköltözött,
most összebújva a két szék,
emlékeiből sző mesét.

Olvasott, ki itt lakott,
könyve bágyadtan hanyatt dől,
egy tücsköt hallgat,
ki a sarokban megbújva,
bánatos hangon hegedül.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Édesanyám

Rovatok: 
Vers

Édesanyám génforrása,
életünknek melegágya.
Szeretetnek nincsen vége,
átível az időn-téren.
 
Felnevelve szárnyakat ad,
bátorrá tesz, önbizalmat.
Ha megfáradt, fogjuk kezét,
átvesszük, mi neki nehéz.
 
Egészségét óvjuk, féltjük,
szívét, lelkét dédelgetjük. 
Öleljük az unokákkal,
léleköröm adásával.
 

Cirka
Cirka képe

Lélekút

Rovatok: 
Vers

Születéskor a lélek hangosan érkezik,
fénybe csomagolva, emléket felejtve,
szívdobbanásban új nevet kap,
hogy a világ tanítani kezdje.

Gyermekként csodát lát mindenben,
fűszálban, fában, mosolyban él,
még tudja, honnan jött,
csak erről nem beszél.

Kovácsné Lívia

Hull a hó

Rovatok: 
Vers

Nagy pelyhekben hull a hó,
lesz belőle a földeken puha-pihe takaró!
Sűrűn szállnak a hópelyhek,
egymás kezét fogva halkan énekelnek!
Ámulva nézem ezt a csodát,
mit az ég nekünk most így nyújt át!
Hófehér-tiszta most a táj,
eltakarta a hó a város porát!
Hópihék táncolnak a januári szélben,
olyan ez, mintha benne lennénk

Cirka
Cirka képe

Rigó a hóban

Rovatok: 
Vers

Fehér csend ül a kertben,
ágak közt az idő megállt,
feketerigó fák közt ugrál,
szeme vidám, fénylő parázs.

Lába alatt a tél hidege,
jeges titkokat őriz a föld,
csőre koppan, életet keres,
míg a hó mindent kitölt.

Nem fél a hallgatástól,
dalát harsányan mondja,
szíve tudja, jön a reggel,
hol a csendet a fény feloldja.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Közös morzsa

Rovatok: 
Vers

Debreceni Nagytemplom előtti parkban
A szökőkút hűs vize nagyokat csobban.
 A padon ül Piroska, zsömlét eszeget,
Röppen egy éhes veréb, morzsát kéreget.
 
Nem fél az embertől a városi veréb,
Kaphat annyi morzsát, ami neki elég.
Szökőkút vizet ad, fák ágas-bogasak,
Sűrűjében védve van, fészket is rakhat.
 

Feliratkozás Kezdőoldal hírcsatorna csatornájára