Magyarerő.hu

Ősz ül a fák ágain, mint fáradt léptű vándor,
aranyszínű álmot szőve a határból.
Bíborköpenyt öltött az öreg erdő,
az alkonyat felette egy vöröslő felhő.

Sárga levelek halkan hullnak, mint régi álmok,
az ősz tenyerén elcsendesült világok.
Az élet is egy erdő, s ösvénye végtelen,
hol fény s árnyék kéz a kézben jár szüntelen.

Hűvösebb este
megjött az őszi szellő -
vártunk már téged

Érik sok gyümölcs
húsuk édes és lédús -
ízlelni oly jó

Itt van a szüret
dalol a hegy oldala -
folyik a friss must

2026. szeptember 5.

TM

Éj leánya örömöt sző
sötét éjszakában.
Ezüstös fényruhát ötvöz
csillagos uszállyal.

Álmomban én is repülök
fénye vonzásában.
Visz magával, erdőn ülök
fenyők illatában.

Az egyik csillag megszólal,
itt vagyok leányom.
Ifjú arccal mosolyogva
édesapám látom.

   Hetedik osztályosok voltunk. Osztályfőnökünk, Edit néni egyben a magyar irodalom és nyelvtan tanára is volt. Egy nap furcsa feladatot adott nekünk.
   - Írjatok fogalmazást rólam – mondta Edit néni.

   A professzor úr az egyik kolozsvári egyetem talán legkedveltebb tanára volt. Nem csak tudásával tűnt ki, de mindig volt valami érdekes történés körülötte, ami hatására a középpontba került. Filozófia professzorként igen jó hírnévre tett szert. Nagy tudását nem csak az egyetemen ismerték el, hanem országos szinten is. De mégis… volt valami, ami még nevezetesebbé tette őt.

   Megtörtént. Szinte hihetetlen. Néha az emberi agy fura dolgokra képes. Pláne, így 70 felett…

Elmúlt század elején, Angliában,
Titanic luxushajó elindult.
Kétezer kalandvágyó utasával
Két nap múlva a tenger alá hullt.
Addig egy igaz szerelem született,
Rose tengerbe akart ugrani,
Jack elkapta, és nem sikerülhetett,
S szívük érzése kezdett szárnyalni.
Anyja érdekből Colnak szánta Rose-t,
Tiltakozott, már Jack-hez tartozik,

Ha majd egy ködös reggelen
megfáradt szíved megpihen,
ígérem, kezed el nem engedem,
s melletted leszek szüntelen.

Ha hosszú lesz majd még az út,
s lelkedre a bánat árnya ráborult,
fogom kezed, míg fény nem ragyog,
míg felettünk kelnek újra csillagok.

Ruhák a testen,
fátylak a lelken,
ha akarod, s akarom,

   A háziorvosom kitalálta, hogy menjek el megnézetni a tüdőmet.
   Ahogy ott ücsörgök, várom a sorom, megjelenik egy ismerős 82 éves bácsi. Nagyon humoros, jókat lehet vele viccelődni, hát beszélgetni kezdtünk. Kissé nagyothall, így hangosabbak voltunk az átlagnál.

Ha a két szemedbe nézek,
megszépül a csúf világ!
Ha két szemedbe nézek,
elfelejtem mindazt, ami fáj!
Ha a két szemed vidáman csillog,
az égen ezer csillag felragyog!
Szeretem a szád huncut mosolyát,
mely elvarázsol engem nap-nap után!
Szeretem, ha együtt kacagunk,
bizony apróságokon mi jót mulatunk!

   Gimnazista koromban valahogy természetesnek tűnt, hogy az embernek mindig akad egy terve. Még akkor is, ha az a terv csak annyiból áll, hogy majd lesz valahogy. Az időt sem vettem túl komolyan. Különösen akkor nem, amikor egy jó buli közepén jártam.

Csuda finom, jó ízű,
mint egy finom nedű.
Ez az őszibarack de üdítő,
ebben a melegben frissítő!
Lédús, kopasz barackot eszem,
ize, mint a manna, csodás az érzetem!
Számban olvad finom puha húsa,
oly finom, oly édes, mint a
mézes cukorka!
Most vettem a piacon pár szemet,
már bánom,
hogy nem vettem belőle többet!

Rozsdás levélből font kalapját
kicsit félrebillentette a szél,
botja egy csupaszodó faág,
s amerre lép, a nyár még mesél.

Kabátján bíbor erdők alszanak,
zsebében köd és dér remeg,
hajában ezüstös reggelek,
szemében gyülekező fecskék ülnek
könny helyett.

Oly csodás az égi világ,
változik a mozgásirány.
Lebukik a nap korongja,
máris világít a holdra.
 
Égboltra még kékség borul,
gólyacsapat benne vonul.
Most alakul a vé alak,
legelöl a vezéralak.
 
Karmester ő a mozgásban,
senki nincs lemaradásban.
Egyensúlyt a szárnyuk tartja,
szinte alig suhogtatva.
 

Ősz van, szívem kedves évszaka,
nappal rövidülése, hosszúra nyúlt éjszaka.
A lehulló falevél élete véget ér,
de az avarban újjászületés reménye él.
Színeid pompáznak, látványnak csodás vagy,
pihenni, elengedni, a dolgokhoz nem ragaszkodni,
minden eljöveteledkor te tanítasz!
Ajtómon kopogtatsz, szívemnek reményt adsz,

Avagy, hogyan mentünk pár napra horgászni, és majdnem harcsává változtunk mi is.