Magyarerő.hu

Kavargatom kávémat, visszacseppen,
kiskanalam belemerem.
Nézem, ahogyan az aranybarna, csöppnyi tóban
kacag, fürdik a Nap, meg-megcsillan.
Bögrém oldalán a festett hóemberek megolvadnak,
és kék bogyókat csipegetnek a madarak.

Elmerengek.

Távozzon tőlem a külvilág,
csak a te szavadra figyelek, mert igazak, szívből szólnak…

Ó, ha látnád, ahogyan küzd bennem a szív és az ész,
szétveti szívemet a szerelem, a szeretetérzés,
de a gondolat visszatart,
ne írd le, nincs kinek, nincs minek,
ha megszólalsz,
sok állóvizet felkavarsz,
beléd köt a gyűlölet,
a gúnytól, közönytől
senki nem véd meg.

Boldog születésnapot és jó egészséget kíván kis csapatunk!

Esteledik kis falumban,
füstöl a sok kémény.
Jaj, de sokat bejárhattam
szép utcáit rég én.

Ismertem én minden zugát,
a sok szép lány gyöngymosolyát.
Határában erdőt, rétet,
azt a szorgos, dolgos népet,
s megkaptam ott minden szépet.

Alpokban egy csodálatos tengerszem,
nyugalomban, zöldeskék színekben.
Hullámait szél felveszi hátára,
klímája erőt ad egy túrára.

Partját körbeveszi a zöldövezet,
tó vize élteti gyökerüket.
Gyertek, emberek, hívnak fák, virágok,
lám a mászástól piros orcátok.

A fénysugár aranysárga,
a szoba csendje éteri,
kerti virágcsokor tarka,
nagy öblös váza öleli.

Az illatuk szétáradva
Vonzóbbá teszi a szobát,
a színeik tarkasága,
mámoros hangulat csodás.

Itt ülünk most velük szemben,
elengedve gondjainkat,
szorosan átölelkezünk,
szaporítjuk csókjainkat.

2026. január 22.

   Felkente a hajára a festéket. Meg akarta mosni a kezét, amikor szembesült azzal, hogy nincsen víz. Ekkor még nem pánikolt. Gondolta, 20 perc alatt bármi megtörténhet. De ahogy az idő szaladt, a pánik is érkezett. Elég nagy sietséggel. Agya lázasan kezdte kidolgozni a tervet. Átszaladt a szomszédba. Ott sincs víz. Remek. Nincsen ásványvíz sem itthon.

Kanyargós a Pilisi hegy völgye,
ózondús szellős a levegője,
ez az otthonunk minden hétvégén,
szemem elé libben egy emlékkép.

"A nagy diófa alatt kicsi ház,
lombját rázza a nagy szüreti láz",
hasadva ajtót nyit burok zöldje,
s koppannak a diók a tetőre.

Szomorúan eleredt az ég csatornája.
Kint ültem a folyosón, a felhőt csodáltam.
Felhő felett repülőgép hangja zúgott,
Öcsire gondoltam, aki osztálytársam, padtársam volt.

Mennyire messze tűnik, s mily régen is volt,
amikor utoljára mondhattam: apa,
mikor ajkad homlokomra "jó éjt" csókolt,
s csodás álmokkal telt el minden éjszaka.

Mennyire messze tűnik, s csak álom talán,
mikor erős karjaid óvtak mindentől.
S ha bántottak, hozzád mentem, mint pici lány,
biztató szavaid védtek a könnyektől.

   A szavakban, a mondatokban, a történetben, ami a papírra kerül, annak a személynek a gondolatai, érzései kerülnek, aki a sorokat leírta. A benne kavargó, vagy éppen csak felbukkanó, alvó, nyugalmi állapotban lévő, akár másoktól átvett rezgések sokasága. Az adott pillanat érzései, gondolatai.

   Az éjszaka csendje, hidegen, s szinte fojtogatón borult szobámra.

Egy meleg helyen, zord hideg helyett,
Nyári tűz helyett, baljós füst lebeg.
Egy nap kiszakítva a naptárból.
Vérvörös Nap a csontokig éget,
Elégetve, pusztítva békénket.
Város feltámadva a hamvából.

Augusztus, különleges,
üdvözölünk szeretettel.
Hozol nekünk égi csudát,
éjszakai csillaghullást.

Állócsillagok csak nézik,
hogy testvérük, hogyan végzik.
Égbolt nem marad üresen,
újabb csillagok születnek.

Ó, Teremtő atyánk, kérünk,
egyre silányabb a létünk.
Csillaghullás éjszakája
hozzon békét a világra.

A harangszó végigszalad a falun,
vacsorára hív a hangja,
nyárillatú, csendes este,
poros utcán halad kúszva.

Árnyék terül a házakra,
bekúszik a kéményen,
lámpát gyújt a konyhában,
és eltűnik fényében.

A békés este nyugalma
pattog a kályha tüzében,
és illatos tea gőzölög
a kedvenc pöttyös bögrében.

   Furcsa kettős érzés tört rá. A kétség a kérdőjeleket tolta felszínre benne, a bizonyosság mély elfogadást, belső béke magját hintette szét. Valamelyik érzésre hallgatnia kell. De melyikre? Tudta, hogy mindenben kételkedhet, egyedül a kételkedés tényében lehet biztos. Ha gondolkodik, akkor kételkedik, vagyis él, létezik. De mi van akkor, ha mégsem létezik?