

|
Rovatok: Egyéb
|
|
Rovatok: Vers Egy érintés,
|
|
Rovatok: Vers Süppedni vágyom a dolgokba. - Kevés vagyok időben, térben
|
|
Rovatok: Vers Egy játszani vágyó, félő lény hempereg Játszanom kell vele, és meg kell hallgatnom.
|
|
Rovatok: Vers Vétkesek kezük mossák,
Szétszaggattak, Magyarország!
Nem tudták, hol az Ipoly folyó,
Gondolták, az is hajózható.
Édes hazám, Magyarország,
Hányan fenték rád már fogát.
Miért hullott drága vére
Hőseidnek a harctérre.
|
|
Rovatok: Vers Zuhanok bele az életszakadékba. Szárnyaim nőnek ki szívemnek kínjából.
|
|
Rovatok: Irodalom Advent számomra olyan, mint egy sötétségben őrzött, elzárt kincsesláda, melynek lakatját hétről hétre oldjuk fel egy fénylő gyertyával. A világ zaja elhalkul, a rohanás lelassul, és lelkem visszavonul belső, csendes kamrájába. Itt, a várakozás finom szövésű abroszán, egy számomra régóta ismert, mégis mindig új remény magja csírázik.
|
|
Rovatok: Vers Minden évben nagyon várom,
oly szép ünnep a Karácsony.
A Család ekkor összetart,
csattan a csók, ölel a kar.
Csillagfények sugarában
karácsonyfa a szobában.
Emlékek a földi jelek,
a kis Jézus megszületett.
Szerető szív, tiszta lélek,
|
|
Rovatok: Napi idézetek Aranyosi Ervin: Advent - első gyertya „Advent első vasárnapján TM
|
|
Rovatok: Vers Gyertya lobban Advent vasárnapján,
Szívünkben hitünk lángja ég.
Várjuk a gyermek Jézus ünnepét.
Harang kondul, szép a hangja,
Templomba hív áhítatra.
Advent napján szíved vizsgáld,
Szóljon Istenhez hittel imád.
Imádságot mondj hitünkért,
|
|
Rovatok: Vers Oly gyorsan futnak fölöttünk az évek,
|
|
Rovatok: Vers Az éj sötétje halk szavakkal hív, Négy kicsi láng, fényes, mint négy remény,
|
|
Rovatok: Vers Itt állok egyedül, a vízpart szélén, Láttam szerelmet, csendet és néma gyászt,
|
|
Rovatok: Vers A nap ragyogva kúszik az égre, Fák között titokzatos szél susog,
|
|
Rovatok: Vers Lassan kúszik bennem a csend, Szó, akár csorbult kés, Lassan kúszik tovább a csend,
|
|
Rovatok: Irodalom A szívem egy elfeledett kincsesláda,
|
|
Rovatok: Vers Mikor elindultam, virágos volt a rét, Tavirózsa nyitotta kelyhét. A Lajta folyó csendesen andalgott, Mosták partjait csendes hullámok. Álltam a hídon, s tudtam, már késő, Valaki itt járt, lába nyomát elmosta az eső. Őszi napsugár színezte a fák levelét, Aki itt járt, hosszú útra tért. És én búcsút intettem a nyárnak,
|
|
Rovatok: Irodalom 1. fejezet – A békés mező
|
|
Rovatok: Vers Egyetlen tollpihe vagyok, mit a végtelen Föld Bennem a napok peregnek szüntelen,
|
|
Rovatok: Vers A birkák bégetnek, sorban állnak,
|
|
Rovatok: Vers Lassan tisztul fenn az ég, A fagyökér, a vetés Hűvös, hideg szél zörget A föld nyújtózik, fázik, TM
|