Magyarerő.hu

Szeretnélek oly nagyon szeretni,
tiszta szívvel ölelni,
mindenem neked adni,
boldogan az élet útján
kéz a kézben együtt haladni!
Szeretnélek szeretni,
önfeledten csókolni,
veled egybe olvadni,
felszállni a magas égbe,
egy szép jövőt remélve!
Szeretnélek szeretni,
égő vágyadban elveszni,

egy apró lámpa az ajkad szélén
felgyúl, és derű éled körötted 
csak egy halk ragyogás, egy új remény
s máris elragad az örömörvény -
a mosoly, mint fény...

nem szól semmit, de tárulnak karok
bennük egy emlék, egy szép történet
rég elfelejtett szerelmes álmok
elrejtett vágyak és gondolatok -
a mosoly, mint titok...

   Az erdőt járom, s a fák most úgy állnak itt a nyár perzselő tenyerében, mint vén öregemberek, kiknek ajkáról már rég elfogyott az utolsó ima is.

Táncot jár a szél,
a réten kevereg,
kerget levelet és álmot,
pár pillanat, és messze lebeg.

Jön egy percre, elsuhan,
nevet vele a bokor ága,
meghajol a vadvirág,
csak csend marad nyomába'.

Leül a por, leszáll a levél,
nyugalom borul a tájra,
kitárva az ablakokat,
napsugár néz be a házba.

TM

Vers szavak nélkül, éjszakák álmok nélkül,
Mindennek maga helye, tavasznak, ősznek,
Minden csillagnak fenn a sötét égen,
Összes tengeren, hol hullámok tépnek.
Aranyalmáknak hely, hova essenek,
Tolvajoknak házakat lessenek,
Kutyáknak csont és bot jussul,
Farkasnak futása lassul.

Tihany a legszebb rész,
Balatonba nyúló ékszerként.
Megunni nem lehet,
Minden évben egyszer felkeresed.
Élmények várnak itt,
Varázsa messzire repít.
Mégis a legkedvesebb,
Az ott élő emberek.
Szeretet, segítő szándék,
Kedvesség szívükből árad.
Ez teszi különlegessé e tájat!

TM

Ember-hónapok sorban jönnek ősszel.
Itt a december, vártuk örömmel,
Rövid nappalok és hosszú éjszakák,
Majd kigyúlnak az Adventi gyertyák.
 
A Mikulással nagy öröm érkezik,
Ajándékra minden gyermek vágyik.
De nincs hó, eső esik szürke az ég,
Kell az embernek egy kis melegség.
 
Debreceni téren hatalmas gömb ég,

Bátor vagyok, indulok messzi útra,
Hol szabadságérzetem végtelen.
Megismerni, milyen látvány a puszta,
Hová vágyott már amazon lelkem.

Az avasokon át siklik a szánkó,
Védőként a puskám készenlétben.
Hű farkaskutyáim a jó vigyázók,
Ordító hangjuk jelez veszélyre.

A káprázatos Máré-vári panoráma Komlónál, 
A kis halk csermely a meredek hegy alatt,
A hatalmas fák és terebélyes lapulevelek illata,
Kristálytiszta levegő és a végtelen nyugalom,
Ezek mind feledhetetlen mecseki emlékek.

Csodás nyári színekbe öltözött
a szép világunk,
ez volt az áhított vágyunk!
Virágok ezer színe kápráztat
minket el minden percben,
betelni velük szinte lehetetlen,
biztos vagyok ebben!
Ezernyi csodás illatot visz a nyári szél,
hirdetve messze még a hideg tél!
Pattan a bimbó és nyílik
a sok-sok szép virág,

Nyár a Hortobágyon,
Napfényes Hortobágyon,
Andalog folyója,
Nádassal benőtt
Annak partja.
Idejárnak itatni a csikósok,
Nyári nap melegétől
Kitikkadt a gémeskútjuk,
Szomjukat oltják gyönyörű lovuk.

Gyere, bújj mellém kedvesem,
öleld át vágyaktól égő testem!
Csókodat kívánja a szám,
ne habozz hát, csókolj már!
Kezed puha simogatására vágyom,
és úgy érzem, ez nem álom!
Lüktető vérem éget,
s mint a láva, tűzként borítja testem,
téged követel minden esten!
Ha eljő az éjszaka
s ezer csillag ragyog az égen,

   Vannak azok a napok, amelyek ébredésnél még semmit nem jeleznek. A megszokott reggeli rutinok sorozata, robotpilóta üzemmódra végezve. Gondolatok örvénylő tekervénye, ami elvisz a jelenből a jövő felé vetít, vagy akár a múlt egy pillanatképét dobja fel.

Gyermekként álmodtunk egy világot,
szivárványos, színes boldogságot,
hol minden csak játék és kacagás,
az élet egy felhőtlen babaház.

Hittük a felnőttek igazságát,
elfogadtuk a szavak tisztaságát,
elég volt karunkat kitárni,
már jöttek is ránk vigyázni.

Nyár és ősz virágai elhervadtak,
Bokrok, fák levelei lehulltak.
Elfakult őszi színek kavalkádja,
És ekkor virul ki az árvácska.

Balkonomra hamar ki is ültettem,
Ki is nyíltak gyönyörű színekben.
Befesti a természet a szirmokat,
Rajta a színeket melírozza.

Valamikor réges-régen
úgy történt, mint a mesében.
Holdvilágos, kéjes este
vacsorát kerestünk lesben.

Rátaláltunk zsákmányokra,
jutottunk nagy zűrzavarba,
egyik megette melegében,
másik mohón hazavitte.

Ezzel magasról lepottyant,
ránk ijesztett, majd belehalt.
Azzal meg eltévelygett,
kerestük már, majd elveszett.

Eljött immár július hónapja,
érik a csodás dinnyék java,
kívül sötétzöld, majdnem fekete,
belül tűzpiros,
kis fekete magokkal díszítve,
isteni finom csemege.
Legfinomabb a magyar dinnye,
nincs is a világon párja,
oly finom az íze!
Jön ám majd a csíkos héjú dinnye is,
mely kicsit később érik,
de finom az is!