

|
Rovatok: Egyéb Van egy hely, valahol a világegyetem peremén, ahol nem járnak órák, nem sürget senki, és a csendnek is van saját dallama. Én csak Csendországnak hívom. Egy apró, kékesfehér csillag ez, amelyet nem találni meg egyetlen csillagtérképen sem. Nem szerepel a NASA nyilvántartásában, nem lehet rá jegyet váltani, és még a Google sem tudja, merre keresse.
|
|
Rovatok: Vers Álmomban újra láttam, Kézenfogva bandukoltunk, Nagyon sütött a nap,
|
|
Rovatok: Vers Felhők mögé bújik a hold, Cipőm hangosan kopog, Mögöttem a hold,
|
|
Rovatok: Vers és megint itt volt, a félelem gyötör hangom elvész a sötét, néma csöndben
|
|
Rovatok: Irodalom Az éjszaka még ott pihent a tó felett, akár egy fekete köntös, amelyet az álmok varrtak csendből és csillagporból. A víz mozdulatlanul feküdt partjai ölelésében, sötét tükrében pedig az ég ringatta utolsó álmait. A nádas nesztelenül őrizte a titkokat, a fák koronáján még ott reszketett az éjszaka hűvös lehelete.
|
|
Rovatok: Vers Ősz a híres színkeverő,
|
|
Rovatok: Vers Emlékszel még,
|
|
Rovatok: Irodalom Ma csak szerettem volna kilépni a mindennapokból, és egy kicsit eggyé válni mindazzal, ami körülvesz. A köd hangtalanul ereszkedett alá, mintha az ég valami régi, elfelejtett titkot szeretne elrejteni a földi világ elől. Minden elmosódott körülöttem. A házak, a fák, az utak, még az idő is elveszítette a határait.
|
|
Rovatok: Vers Ma gyönyörű szép őszi nap volt,
|
|
Rovatok: Vers A teliholdnak ezüstszín a fénye,
|
|
Rovatok: Vers Az ember annyi mindent eltemet, Nem történik semmi, csak múlnak a napok,
|
|
Rovatok: Blog Évikénk, nagyon boldog születésnapot kívánunk neked, sok szeretettel!
|
|
Rovatok: Vers Ma nem történt semmi. A csend nem szólt,
|
|
Rovatok: Vers A remény minket éltetett, 2023. június 11.
|
|
Rovatok: Irodalom Ez egy nagyon régi történet, amely a szeretett nagymamámról szól, aki már nagyon régen nincs közöttünk.
|
|
Rovatok: Vers Hiába minden,
|
|
Rovatok: Vers Várj idő, ne hagyj itt,
|
|
Rovatok: Vers Lila köntösbe bújt az aranyló alkony, Korlátjának dőlve egy magányos lányka... Hajából virágát mély tengerbe dobta, 2026. november 10. TM
|
|
Rovatok: Vers Várbazárban, sátor alatt,
|
|
Rovatok: Vers Elvadult ez a mai világ,
|
|
Rovatok: Irodalom Sokáig azt hittem, hogy az ember csak akkor indul el igazán, ha tudja, hová érkezik. Aztán egyszer megjelent előttem egy folyó, és én minden térkép, minden biztos kapaszkodó nélkül vízre tettem a lelkemet.
|