Magyarerő.hu

   Május 30-án, szombaton tartotta újságíró szervezetünk alakulásának 30 éves évfordulóját. Az ünnepségen kerültek átadásra a Nemzeti Újságírásért kitüntetések azon tagjaink és szimpatizánsaink részére, akik kimagasló újságírói, írói tevékenységükkel a szervezet elismerését vívták ki. 

Életed új szakasza,
Óvodából ballagsz ma.
Gyorsan szalad az idő,
Gondtalan játék, ágyő!

Semmi jóból most ki ne maradj,
Élvezd jól ki hetedik nyarad.
Ártatlan gyermeki léted
Az iskolás küszöbére lépett.

Békés környezetben csendes most a táj.
A tó tiszta vize szinte csak áll.
Szél sem lengedez, forró a levegő,
Feléget a nap, száraz a mező.
 
Madarak hihetetlenül ügyesek,
Kitárt szárnnyal vízre ereszkednek.
Azt már a fiókák is megtanulták,
Repülés közben szomjukat oltsák.
 
Életüket ők is családban élik,

Napsugár fújt ébresztőt a fáknak,
Csupa levél,  ragyogással ébredtek.
Áthatolt a napsugár a lombokon,
Mint szívemben a remény tavaszon.
Suhogó patak rohan tova,
Selymesen öleli útjában a köveket,
Mintha dalolna nekik víg éneket,
Oly kedveset, leírni sem lehet.

A szavak néha csak jönnek,
gurulnak, mint hatalmas szikla,
szállnak, akár a könnyű homok,
vagy pattognak, mint tűzben a szikra.

Van úgy, hogy elakadnak,
mert a csend beszél,
vagy csak suttognak,
mint a tavaszi szél.

Lehetnek mélyek, rekedtek,
vagy vidáman pergő rizsszemek,
recseghetnek hangszóróként,
harsogó katonás ütemek.

Ha elmész, én is veled megyek.
Testetlen mögötted lopakodom.
Ha megfordulsz és csendben felém meredsz,
kezem csak megsimít homlokodon.

Nem látsz, csak érzed, hogy veled vagyok,
hisz szívedet örökre adtad nekem.
Hiába ölel mást éhes karod,
hiányom átsejlik éhségeden.

Ezüstpárából szőtt puha fátyol,
mit most az ég a vidékre terít,
szomjas erdőknek halk szava mámor,
ahogy éltető nedve mindent beborít.

Májusi zápor a tavasz zöld könnye,
fényes zálog, mi a földre csepereg,
s amerre táncol fűszálon gyöngye,
új életet lelve ujjong a rengeteg.

Nagy varázsa van a szerelemnek,
Kiket hatalmába kerít, csodát tehetnek.
Bory Jenő szobrász, egyetemi tanár.
Alkotása a híres Bory-vár. 
Két szerelme volt, egyik a munkája,
Másik felesége, drága Ilonkája.
Lelkes volt, szinte fáradhatatlan,
Örömét lelte a várépítésben,
szoboralkotásban.
Ilonka őt annyira megihlette,

A vers nekem olyan, mint másnak a jó bor,
érzések ízei nyelvemen,
elömlenek a szóból szőtt színek
lüktető fényként a lelkemen.
Perzselő tűz, libbenő lágyság,
féktelen, táncoló amazon…
Rabja vagyok és nektárként kortyolom
életről daloló italom!

Egészségünkre!

TM

Gyermeknapon mit mondhatnék?
Vidám és nagyon boldog légy!
Közhely helyett átölellek,
Puszit adok, táncot lejtek.

Veled játszom, veled sírok,
Ha szükség van rám,
Átrohanok, vigasztallak,
Meghallgatlak.

Könnyeidet felszárítom,
Ajkaidra mosolyt csalok.
Nevess újra, szép az élet,
Boldog legyen egész éved!

A világ legfényesebb tükrei ők, melybe ha belenézünk, megláthatjuk az élet legtisztább forrását.

Akác virága sűrű, mint az erdő,
Mint lila köd, sűrű a levegő.
Az aranyló napsugár benne fürdik.
Csábító illatban így tündöklik.
 
Tetszik e látvány fiúnak és lánynak,
Mint pajkos pillangók, bújócskáznak.
Erre-arra futva huncut a kislány,
Bújik,de az akác oly halovány.
 
Az illat és az érintés varázsa

Hangos szóval kiáltok a magasba,
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált,
Nincs felelet, néma a szád!

Messze látok a Balaton víztükre felett,
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet,
Az oltár előtt letérdelek.