

|
Rovatok: Egyéb Van egy hely, valahol a világegyetem peremén, ahol nem járnak órák, nem sürget senki, és a csendnek is van saját dallama. Én csak Csendországnak hívom. Egy apró, kékesfehér csillag ez, amelyet nem találni meg egyetlen csillagtérképen sem. Nem szerepel a NASA nyilvántartásában, nem lehet rá jegyet váltani, és még a Google sem tudja, merre keresse.
|
|
Rovatok: Vers
|
|
Rovatok: Vers Válladra hajtom őszülő fejem,
|
|
Rovatok: Vers Az ősz könnyeit csendben befagyasztja 2026. november 21.
|
|
Rovatok: Vers Aranyszínű levelek csendben hullnak a földre, Sír az ősz, mert már nem látja a nyarat,
|
|
Rovatok: Vers Ha egyszer keresnél, vajon merre néznél? Vajon felismernél a csillagok között,
|
|
Rovatok: Vers Nekem fontos,
|
|
Rovatok: Vers Édesapámat balsorsa
a családtól elrabolta.
Alig múltam még két éves,
lélekgyertyám máris égett.
Hogy mi történt, fel sem fogtam,
mégis mindig hiányoltam.
Édesanyám megnyugtatott,
apa nélkül nem maradok.
Új apa jött négy év múlva,
|
|
Rovatok: Vers Egy lélek, ki repülni vágyott, Megkapta, a csúcsra indult, Tovasiklott dombok közé,
|
|
Rovatok: Vers BÉKE Nagykövetek, hova tűntetek?
Néma csend üli a tájat.
Nincs, ki az országra zúdult
Fájdalmat megállítanának?
Még hónapokkal ezelőtt csendes volt az ország,
Vad rágalmazók hírnevét nem taposták.
Béke kötötte össze az embereket,
|
|
Rovatok: Vers Ha egyszer majd nem leszek, mondd, miben maradok?
|
|
Rovatok: Vers Őskor, ókor, középkor,
|
|
Rovatok: Vers Szerelem tengerében
|
|
Rovatok: Vers Hát akkor, férfiak, ma ünnepeljetek! Mert vannak ám köztetek igazi csodák,
|
|
Rovatok: Vers Árpádkori szép emlékek,
ősi magyar hősi ének...
Amikor még a magyar összetartott,
Cisztercita rendet alapított.
Ciszterciek nagyon tudták,
Zircre hozták tudás várát.
Bakony szíve befogadta,
Szép kolostort körbefogta.
Így lett aztán tudás vára
|
|
Rovatok: Vers Beismerem, én már öreg vagyok,
|
|
Rovatok: Vers Messze nyúlnak az emlékek,
|
|
Rovatok: Vers Félek a jövőtől, bolond lett a világ, Tárgyalnak, dumálnak, míg emberek halnak,
|
|
Rovatok: Egyéb Azt hiszem, a halál már régen ismer engem. Túl sokszor találkoztunk ahhoz, hogy idegenként nézzünk egymásra. Én mégis minden alkalommal úgy érzem, mintha először látnám.
|
|
Rovatok: Vers Pihenni tér a nap, felhők mögé bújik,
|
|
Rovatok: Vers Pihent még a gazda, De szól a kakas, hajnal van, Fordulna ő oldalára,
|