Magyarerő.hu

Kis faluban kihirdették,
Kutyák, macskák herélését.

Ingyenesen lesz ez máma,
Le ne maradj koma róla.

Nosza kapja cica farkát,
Hóna alá csapja cirmos-bundást.

Lótva-futva érkezik,
Állatgyógyászhoz beesik.

Kasztráció sikeres,
Megnyugodhat, baj nem lesz.

Hazamenvén asszony nézi,
A más macskáját minek védi.

Sárgul már fák levele
itt az ősz,
seregélyeket zavar
a szőllősből a csősz!
Már szüretelnek
a dombok oldalàn,
finom lesz az úǰ bor is
talán.
Jó lesz majd a cukorfoka,
sokat sütötte a napocska.
Őszí szellő jàtszik
a fák ágai között,
eleredt az eső
a mezők fölött.
Kellett már nagyon
az őszi eső,

Valamikor hajdanán,
ifjúkorom hajnálán,
történt ez a mesebeli eset,
amkor a családom együtt evett!
Akkor még nem volt televizíó,
csak egy öreg rádió,
azt hallgattuk este,
míg anyánk nekünk a vacsorát
főzte!
A kúból húztuk fel a vizet,
bizony jó hideget,
anyánk igy hűtötte a tejet,
s az ételeket!

   Az óvónő képzőben lélektan órán a tanár így szólt A fejlődés lélektani ismeretek szerint minden embernek kell, hogy legyen két éves kora körül egy emléke, amikor olyan dolog történik vele amire visszaemlékszik amíg él. Valóban nekem is van nem felejtettem el.

Oly csodás a nyári éjjel,
ha átölelsz szenvedéllyel, -
szemed tükrében izzik a vágy
mely megőrjít és magával ránt!

Kezed lágyan símitja testem,
érzékeny pontokon az édes érzésekbe
borzongva belevesztem,
ó mily édes borzongás,
odaadó forró símogatás csókolgatás.

   A faháztól nem messze két bányató bújik meg a fák között. Az egyik néma marad a fürdőzők előtt, a másik viszont vár bennünket: kristálytiszta, hűvös vizével, napsütötte partjával és azzal a különös csenddel, amit csak a természet tud. A gyerekek számára ez nem egyszerűen egy tó. Ez az ő birodalmuk.

Leány barátság Mancival
Kezdődött az iskolával.
Padban egymás mellett ültünk,
Játszani is együtt mentünk.
 
Játékra sok időt kaptunk,
Soha egymást el nem hagytuk.
Barátságunk kölcsönös lett,
Született is sok közös terv.
 
Titkainkat megosztottuk,
Senkinek el nem árultuk.
Kis és nagy álmot terveztünk,

A művészi képzelet
alkotott egy kavicsképet.
Kavics fiú és a leány
szerelme már nem talány.
Boldogan ölelkeznek,
nászutukra készülődnek.
Ajándékba kapott jeggyel
várja őket hajó, tenger.
Látnak is ott sok csodát,
türkiszkék az egész világ.
Egybeforr az ég és tenger,
nap szikrája úszik ezzel.

   Gyermekkorom egyik kedves emléke egy Anyák napi ünnep. Hatan voltunk testvérek. Két lánytestvérünk már nem volt otthon, más városokban tanultak. Én voltam a legidősebb és három öcsémmel mindenben segítettünk a ház körüli munkában szüleinknek. Édesanyám megkért, menjek fel a szénapadlásra, mert mostanában a tyúkok nem tojnak, talán ott rakták le a tojásukat.

   Kellemesen hűvös volt a csütörtök reggel. Elindulás előtt, a talált  papírlap miatt kinyitottam a motorháztetőt, és próbáltam megnézni, látok-e valami rendellenességet. Nem látszott semmi, így elindultam. Lassan vezettem, sose szerettem a száguldozást, a szabálytalanságot. Elérkeztem Köröstarcsáig.

   A minap, amikor hazaértem a munkából, Léna úgy rohant felém, mintha legalább három napja nem látott volna. A kezében egy rajzlapot szorongatott.
   – Anya! Anya! Gyere! Nézd meg! Most! Ezt nézd meg, milyen szépet rajzoltam az oviban! Ilyenkor az ember, mint egy rendes anya, mindent eldob. A munkát, a fáradtságot, a bevásárlószatyrot, a saját életét.

Orchideák, csodaszép virágok,
sok szép fáját megvásárolhatod!
Sokféle színben kapható,
mindegyik számomra oly megkapó!
Hófehér szirma, mint a porcelán,
nem is láttál szebbet talán!
Van gyönyörű szépséges rózsaszín,
amely hívogat,
vigyél engem haza, bimbóm
neked még sok örömet adhat!
Van sárga, kék, lila

   Szeptember elején, egy szombati napon elvittem a szerelőhöz a kocsimat, amit rendszeresen megtettem, mert az utóbbi időben történtek furcsa dolgok. Szerencsére minden rendben volt.  Kedden a szerelő visszahozta, így szerda délelőtt elvittem a nyomdába az elkészült könyvemet.

 A mosással kezdődött minden. Először is túl sok ruha került a mosógépbe. Ez már a bepakolásnál is érezhető volt, de csakazértis belenyomta az összeset. Jó lesz. Máskor is volt már ennyi. Ezelőtt sem volt baj, most sem lesz. Beállította az időt, a gép elindult. Addig más munka után nézett, teljesen elfelejtette a mosást. 

Vágyom,
hogy halljam a hangodat,
vágyom,
hogy lássalak!
Egyszerűen minden percben
hiányzol, kedvesem!
Vágyom,
hogy este érezzem az ölelésed,
vágyom,
hogy halljam a szívverésed!
Egyszerűen hiányzol
minden percben, kedvesem!
Vágyom,
hogy ízleljem a csókod,
vágyom,
hogy érezd a csókom!

   Ne taposd a szívem, kérlek.
   Oly törékeny már, mint a lélek, mint egy őszi levél, amely túl sok vihart hordoz magában, mégis kapaszkodik még az ágba. Ne kérdezd, miért remeg, talán csak elfáradt attól, hogy minden hajnalon újra elhiggye, érdemes továbbmenni.