p 04/03/26
Dáma Lovag Erdő...
Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette,
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke.
„Bocsáss meg nekik, Atyám”!
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán!
S az anya, aki elveszítette fiát,
Zokogva hullt a semmibe.
Összetörve teste, lelke,
Fájdalomtól szakadt meg a szíve!
|
p 04/03/26
Bíróné Marton V...
Új tavasznak első napján,
Hajnalpírnak virradatán,
az ébredő napkeltében
Reménytündér repül széllel.
Észreveszi, hogy bicegek,
gyógyírként ad harmatcseppet,
tavasz éltető erejét,
szeretetet, hitet, reményt.
2019. április 2.
TM
|
cs 04/02/26
Kovácsné Lívia
Szeretek veled lenni,
boldogan nevetni,
a rosszat feledni,
neked jót tenni,
téged szeretni!
Szeretek veled beszélni,
a két szemedbe nézni,
a kezedet kezembe venni,
csodákat együtt megélni,
téged szeretni!
Szeretek veled álmodni,
a boldogság honába szállni,
a szerelem tavában fürödni,
mindig veled lenni,
|
cs 04/02/26
Pitter Györgyné
Ó, az a korty kávé ott, közel a vízparton!
Már egyedül voltam.
A Kaktusz büfében Csopakon.
Rám terítette narancsszín ruháját
az alkony.
Édeskeserű estém tanúja volt a nádas
és a Balaton.
Mennyire fájt nekem az az egyedüllét.
Hiszen alig múlt el egy év és néhány hét.
Nélküled a forró nap is szikrázó, tüzes jég.
|
A hagyományaink kapcsán fogalmazódott ez a rövid gondolat. Mint minden, ezen a bolygón örök mozgásban, változásban van. Alkalmazkodunk, túlélünk, válaszokat keresünk, kérdezünk, emlékezünk, újat alkotunk. A kereszténység legnagyobb ünnepét sokféle szemszögből nézzük, adjuk át, gyakoroljuk, éljük meg.
|
cs 04/02/26
Pitter Györgyné
Csendes a szív,
és hangos a száj.
Dobban a szív,
és jár a száj.
Szeret a szív,
de jól vigyázz,
ha nem szeret,
- és hazudik a száj.
2026. március 31.
TM
|
Tudom, most már ott fenn fényszálakból szövöd az éjszakát,
egy csillagösvény ,min jársz tovább.
Nem üres a szív, csak a csend lett mélyebb,
Te vagy a hajnal, mi elűzi az éjjelt.
A neved a szélben suhanó suttogás,
s minden felhő egy halk, lágy simogatás.
|
sze 04/01/26
Dáma Lovag Erdő...
Ó, Jézus,Te áldozati bárány,
Értünk szenvedtél a hit kínpadján.
Értünk áldoztad drága életedet,
Megváltsd a gonosztól az emberiséget.
Nagypéntek van,
Szenvedésedre gondolok,
Életed adtad értünk,
A legnagyobb áldozatot.
Azóta is Te vagy a hitünk,
|
sze 04/01/26
Dáma Lovag Erdő...
Neked szedtem
Csokorba ibolyát,
Fehéret és lilát,
Ott remeg a szívem benne,
Ibolya kis közepébe'.
Terítve volt a fák alja,
Emberszívet csalogatta.
Gondoltam, te is megőrülsz tőle,
Ha illatozik majd kezedbe'.
Neked szedtem, rád gondoltam,
|
Ahogy a délutáni napfény átszűrődött a friss, üde levelek között, Brúnó és Sünkefe a Beszélő-szakadék felé vette az irányt. Ez a hely arról volt híres, hogy a sziklák között olyan különleges visszhang lakott, ami néha válaszolt az állatok kérdéseire.
Ám ezúttal nem a visszhangot hallották meg, hanem egy halk, kristálycsengéshez hasonló sírdogálást.
|
k 03/31/26
Kovácsné Lívia
Napok óta esik az eső,
a tavaszi éltető erő!
Új életre kél a táj már,
kizöldül tőle a határ!
Issza a szomjas föld az esőt,
ettől nyer majd új erőt!
Kevés csapadékot kapott télen a föld,
most már a vetés sarjad, mely harsogó zöld!
Az éj puha takarót terít a tájra,
csillagok és a vén hold
vigyáz a szunnyadók álmára!
|
k 03/31/26
Bíróné Marton V...
Csodás vagy földgömbünk,
Összeköt a mi sorsunk.
Életadó helyünk,
Te vagy a mi otthonunk.
Élted végtelené,
Látod, mégsem becsülünk.
Pillanat emberé,
Pótolja nemzedékünk.
Majd ötven év múlva.
Zöld pázsit és legelő,
Szebb leszel, mint múltban,
Lombos fa elegendő.
Csak biotermések,
|
Húsvét nem egy történet a múltból, inkább a természet és a lélek örök körforgásának legmélyebb megnyilatkozása. Amikor a tavaszi szél még hűvös, de már a rügyekben feszül az élet ígérete, emlékezzünk az útra, amely a sötétség mélyéből a vakító hajnal felé vezetett.
|
Ezüst hajnal hasadt, s a sziklazár feltörve.
Életnek forrása buzog fel a földbe belőle.
Fénymag volt a sírban, mi most az égig ér.
Szeretetnap kél fel, s tovafut a sötét éj.
TM
|
Reggel kedvenc fotelemben ültem,
néztem, tervem hogyan tűnik el.
Alig hallottam, homlokomról víz folyt,
Erőm elhagyott, náthásan ébredtem fel.
Én dolgozni akarok. Az ünnepre
készülni kell, utazni, örülni akarok.
A tervek, a tervek, zúg a gondolat,
Az ágy most nem nyelhet el.
|
Hunyd le szemed egy pillanatra,
engedd, hogy elcsendesedjen a világ,
nem kell most semmit tenned,
csak lélegezz, és figyelj tovább.
Minden sóhaj egy elengedés,
minden belégzés új kezdet,
ahogy a lelked lassan megpihen,
úgy oldódnak a terhek.
|
A fodrászüzlet csendesen, nem hivalkodóan éli napjait a piac közelében. Nem kell időpontot kérni, csak beülsz és megvárod az éppen végző hölgyet. Nem fogsz sokat várni, általában három hölgy is dolgozik, precízen és gyorsan. Beülsz a hajmosóba, és élvezed a gyakorlott mozdulatok jótékony hatását.
|
Ahogy a reggeli fény átszűrődik a még ritkás lombkoronán, a fák ágai között láthatatlan zenekar játssza el a legszebb dallamokat. A madárdal az erdő lélegzetvétele, a rigók fuvolaszóval festik alá az arany napsugarakat, a cinegék pedig apró, ezüstös csengőkként rázzák fel a még szunnyadó völgyeket.
|
h 03/30/26
Dáma Lovag Erdő...
Elnémult harangok,
Hangjuk Rómába szálltak.
Elcsendesült Róma,
Nem halljuk hangját
A harangok hangjának,
Pedig most kellene zúgni,
Hangosan félreverni!
Harangozni fel, hangosan az égre,
Siratja fiát a védtelen ember,
Támadó gonosz vérrel ünnepel!
Elnémultak a harangok,
|
Az üvegfalon túl a horizont lángra kap, mintha az égbolt egyetlen hatalmas, aranyló búcsúlevél lenne, amelyet a nappal írt az éjszakának. Ebben a bíborban úszó pillanatban ketten állunk az idő és a tér metszéspontján, hátat fordítva az ismertnek, s szembenézve az ismeretlennel.
|