Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Cikkek

Kovácsné Lívia

Júliusi haiku csokor

Rovatok: 
Vers

Júliusi nap
a tikkasztó hőségben
szomjazik a föld

Beborult az ég
mennydörgés és jégeső
lehűlt levegő

Szakad az eső
júliusi viharok
hűvös az idő

Fáradt napsütés
borús felhős nappalok
fázós július

Július van most
lesz még forró napsütés
hőségből elég

2025. július 9.

TM

Ariamta
Ariamta képe

divatdáma Böske

Rovatok: 
Vers

tükör előtt Böske
illegeti magát
úgy véli, üdvöske
s csodálja alkatát

ruhája rafinált
egy kissé borzadály
a párja felkiált:
úristen, papagáj!

2025. július 9.

Rovatok: 
Irodalom

   Az élet, ez a csodálatos, mégis néha szeszélyes utazás, nem más, mint egy hatalmas, díszes színház. Minden egyes hajnal egy új felvonás kezdetét jelzi, ahol a függöny lassú emelkedésével belépünk a színpadra. Mi vagyunk a szereplők, akik megkapjuk a forgatókönyvünket, bár sokszor a soraink csak a pillanat hevében születnek meg.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Az az egyiptomi nyár

Rovatok: 
Vers
Messze, messze
Nyugati szelek szárnyán
Repültem veletek képzelet útján
Oda, hol tűz a nap,
Régi múlt felett töpreng a gondolat:
 
Királyok völgye, piramisok,
Évezredek titka, sok
Homok dűnét alkot a szél,
Titkokat, s a múltról mesél.
 
Kovácsné Lívia

Nyári éjszakán

Rovatok: 
Vers

Ezen a forró nyári éjszakán
szerelmes szívem csak rád várt.
Szenvedélyesen ölelj most át,
érzem szíved gyorsuló dobbanását!
Egy ilyen fülledt nyári éjszakán
szerelmes szívem te is érzed tán.
Mindenem neked adom,
szerelmedet én cserébe
tőled kapom.
Tudom, Te is szeretsz oly régóta már,
nem voltál boldogabb soha talán!

Eliza65

Vihar

Rovatok: 
Irodalom

   Az ég istene a földre lenézve, látta a szárazság tűrhetetlenné vált. Lehetne eső, csendes, szántóföldeket lassan áztató, vagy egész napos szitáló, akár napsugarán áttörő, szelíd szivárványt képező.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A gondoskodás keze

Rovatok: 
Irodalom

   Ahogy az idő vasfoga kikezdi a csörgedező patak köveit, úgy vésődik ránc a gondoskodó tenyérbe, mely most egy törékeny, lüktető csodát, egy pillangót tart. Ami valójában nem is csak egy pillangó, ami megpihen a gondoskodás tenyerén, hanem maga az élet rezdülése, egy fénylő színpompás csoda, egy szép kép a múlandóságnak és az örök körforgásnak a táncáról.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Kaktusz virága

Rovatok: 
Vers

Kaktusz olyan különleges virág,
versírásra kedvet ad, inspirál.
Tüske szúr, mint kit látni sem kíván,
de mit szívből ad, szeretetvirág.
 
Szára nincs, a vastag törzs táplálja,
hetekig a párkány díszvirága.
Rózsaszínnek színárnyalatával,
kelyhéből néz sárga bibe bája.
 
Házi cica, ha mellette pihen,

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Emlékeink sodrásában

Rovatok: 
Vers

Születésnapod közeleg,
Gondolataim sorban gyűlnek.
Mit is írjak kedves, szép emléket neked?
Közös, szép emlékekre emlékezek.

Eliza65

Üzenet

Rovatok: 
Irodalom

   Amikor egy furcsa álom után kinyitod a szemedet, és eltűnődsz az élet dolgain. A családod, a barátaid, a munkád, elmúlt szerelmek, kapcsolatok, tova tűnő célok, és a megmaradt mindennapok. Tudod, hogy nyár van, süt a nap, mégis leülsz a gép elé, és kiírod magadból azokat az érzéseket, amelyek elborították szívedet, gondolataidat.

Cirka
Cirka képe

Beavatás

Rovatok: 
Vers

Szavak nélküli kapuban állok,
vén fák ágai suttognak,
a nap fénye köztük átragyog,
ősi titkokkal biztatnak.

A tűz körül megáll a világ,
lelkem lángjai fellobbannak,
a szikrák vigyáznak rám,
s én követem ősi utamat.

Eliza65

Csillag

Rovatok: 
Vers

Történt egyszer, nem is oly rég,
Hogy az égen új csillag kélt.
Felragyogott, visszatérő,
Csillag élete ismétlődő.
Erőt gyűjt, hát halványodik,
Egy év múlva, a sötét égen,
Kitörése fényesedjen.
Nyári égbolt alatt vándor,
Szemed gyönyörködjön látványától.

TM

Ariamta
Ariamta képe

Csendmanó mesél

Rovatok: 
Vers

Csendmanó hintán ring ide-oda,
holdfényből fonta kis sapkáját.
Nem szól, csak dúdol, nincs zenebona,
majd becsukja lassan ablakát.

Piheg a ház, az ágyban a párna,
bújik a csend hűs paplan alá.
Szuszog az este, halványul árnya,
csillag sem fénylik, nem csacsog már.

Cirka
Cirka képe

Kívánság

Rovatok: 
Vers

Mit kérnék, ha lehetne, pontosan nem tudom,
de magam előtt ezt látom, ha szemem behunyom,
hogy szeretnék békét, szép új világot,
egymás mellett jól megférő, sok boldog országot.

Az öregek nevető gyerekeknek mesélnek,
és nem gyűlnek felettük sötét fellegek,
a földön nem lenne más, csak örömkönny,
és mindenki szép ruhába öltözzön.

Kovácsné Lívia

Néma csend

Rovatok: 
Vers

Megannyi számtalan szebbnél szebb gondolat,
mely elvetélt a hosszú, gyötrelmes, szenvedéssel töltött évek alatt,
most visszatekintve öregen,
egyet s mást már másképp csinálnék, úgy hiszem!
A világ megváltozott,
az ifjúság nem érti, mi miért sírjuk vissza
azt a régit!
A gondolatom messze száll ma,
néha jó lenne, ha idő egy kicsit megállna!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Magyar űrhajós az űrben

Rovatok: 
Vers
Álmomban egy űrhajó szállt az űrben,
S nem álom volt, Kapu Tibor üzent!
Üzent kedves hazánknak, magyarságnak,
Köszöni, hogy őt választották űrutazójának!
 
Üzeni, hogy könnye hull az örömtől,
Mikor letekint, s látja kicsi hazánk az űrből.
Hazafias lelkét büszkeség tölti el,
Cirka
Cirka képe

Álom

Rovatok: 
Vers

Rossz álom kísért sötét éjben,
suhanó árnyak, nincs menedék,
a néma csend felébresztett,
mintha valamit megéreznék.

Egy kapu nyílik a falon,
függönyön túl a titok bújik,
idegen arcok, de mind ismerős,
álmomba egy emlék kúszik.

Cirka
Cirka képe

Álmodozás

Rovatok: 
Vers

Lágy fény a fák között,
csendben ringó gondolat,
egy titkos eldugott helyen
a lélek messze szárnyalhat.

Ott, hol nem köt tér, sem idő,
csak képzelet sodor tova,
színekből szőtt halk rejtekű
álomvilág színpada.

Ahol minden szó és dallam élt,
egy perc, mi végtelenné vált,
a holnap sem oly távoli,
és már semmi nem fájt.

Kovácsné Lívia

Köszönöm

Rovatok: 
Vers

Mindennap megköszönöm az Úrnak,
hogy nekem adott, kedvesem!
Nélküled üres lenne az életem!
Veled kelek, veled fekszem,
két karodba bújok csendesen, édesem.
Ölelj át, kedvesem,
oly jó így énnekem!
Álmod vigyázom éjjelente,
csókom hintem két szemedre!
Álmomban is veled álmodom,
Te vagy a boldogságom,

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Júliusi ragyogás

Rovatok: 
Vers
Meleg levegő zizzen,
Ragyog a határ.
Búzavirág, pipacs,
Margaréta, szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.
 
Felhő eltűnt az égről.
A forró nap kergette el.
Ért kalásszal leng a határ,
Búzatábla aratásra vár.
 

Oldalak