Azt mondja a néphagyomány,
Kútról való locsolkodás,
Régi magyar népi szokás,
Lányt védi, ne érje rontás.
 
Varázsol termékenységet.
Ha feltűnnek a legények,
Lány a házukból kiléphet,
Vödörrel öntik keblére.
 
Egyik-másik makacskodik,
Kettőnek kell odahozni.
Nem ússza meg, sikoltozik,
Mikor vízzel nyakon öntik.

Kérlek, szeress,
el ne feledj,
maradj mindörökre velem!
Kérlek, szeress,
velem nevess,
nekem beszélj,
nekem énekelj!
Kérlek, szeress,
két karoddal átölelj,
boldog vagyok veled!
Kérlek, szeress,
szemed fénye
életem éltető reménye!
Kérlek, szeress,
minden pillanatom a tied,
elveszett vagyok nélküled!

Arany fonalat font a Nap,
mi sűrű lombok közt átszalad.
Megérinti a völgy ölét,
hol ibolya bontja kék szemét.

Lila lángként lobban a fűben,
megfürdik e tiszta égi nedűben.
Szelíd szirmán a napsugár megpihen,
mint erdőn megfáradt vándor szíve idebenn.

Van egy hely a zaj mögött,
hol nem kérdez senki,
mert a gondok halkulnak,
a rossz napot elrejti.

A lélek ott ül mezítláb,
nem siet, nem fél, csak vár,
figyel egy belső hangra,
amivel majd hazatalál.

Nincs múlt és holnap,
csak egy lassú pillanat,
hogy a szív megértse,
megkapja a válaszokat.

fúj fütyül a szél
áprilisi szeszélyes -
néha veszélyes

messzire viszi
a virágok illatát -
itt a tavasz már

szeszélyes nagyon
az áprilisi hónap -
még jöhet fagy is

éltető nap süt
erőt ad mindenkinek -
él még reményünk

2026. március 7.

TM

Cipészműhely kirakata,
Minőségek kínálata.
Cipő, papucs, nyári szandál,
Minden árun rajta az ár.

Ifjú cipész készítette,
Szorgoskodik reggel-este.
Készít, javít lábbeliket,
Munkájának foglya így lett.

Satu fogja a kaptafát,
Szerszámai tű, fonal, ár.
Papucsférj nem lett belőle,
Munkáját veszi előbbre.

Mint a hamar véget érő tavaszi eső,
melynek nyomát az áprilisi szél szárítja,
oly gyorsan távozott a húsvét,
hangulatát is magával rántotta.

Reggel a szürke hétköznap köszöntött,
az emléket a ma börtönbe zárta,
vedd fel a rutinod, ideje indulnod,
a tegnap az tegnap volt.

Vácszentlászlón egyik háznál
Zsuzsi nagy lány izgul, járkál,
Arca, mint a nyíló rózsa,
Derékig ér hosszú copfja.

Nagy masnija libeg-lobog,
Sok szoknyában csakúgy forog.
Kapujukat kinyitotta,
Kosár tojást földre rakta.

Darázs derék, csipkés szoknya,
Mint napsugár a mosolya.
Kőfal mellett leselkedik,
Vödörrel Zoltán érkezik.

1 Vihar / haiku /

Hirtelen harag
gyorsan jön és elillan
várd a szivárványt.

2021. március 23.

2. Korlát és szabadság / gondolat /

Korlát csak a testem állítja meg, a gondolatom szabadon szállhat, ahová akarom.

2021. március 23.

3. Pocsolya / apeva /

Ne
siess
dönteni
pocsolya is
tiszta lesz, ha vársz.

Új tavasznak első napján,
Hajnalpírnak virradatán,
az ébredő napkeltében
Reménytündér repül széllel.
 
Észreveszi, hogy bicegek,
gyógyírként ad harmatcseppet,
tavasz éltető erejét,
szeretetet, hitet, reményt.

2019. április 2.

TM

Szeretek veled lenni,
boldogan nevetni,
a rosszat feledni,
neked jót tenni,
téged szeretni!
Szeretek veled beszélni,
a két szemedbe nézni,
a kezedet kezembe venni,
csodákat együtt megélni,
téged szeretni!
Szeretek veled álmodni,
a boldogság honába szállni,
a szerelem tavában fürödni,
mindig veled lenni,

Ó, az a korty kávé ott, közel a vízparton!
Már egyedül voltam.
A Kaktusz büfében Csopakon.
Rám terítette narancsszín ruháját
az alkony.
Édeskeserű estém tanúja volt a nádas
és a Balaton.

Mennyire fájt nekem az az egyedüllét.
Hiszen alig múlt el egy év és néhány hét.
Nélküled a forró nap is szikrázó, tüzes jég.

   A hagyományaink kapcsán fogalmazódott ez a rövid gondolat. Mint minden, ezen a bolygón örök mozgásban, változásban van. Alkalmazkodunk, túlélünk, válaszokat keresünk, kérdezünk, emlékezünk, újat alkotunk. A kereszténység legnagyobb ünnepét sokféle szemszögből nézzük, adjuk át, gyakoroljuk, éljük meg.

Csendes a szív,
és hangos a száj.
Dobban a szív,
és jár a száj.
Szeret a szív,
de jól vigyázz,
ha nem szeret,  
- és hazudik a száj.

2026. március 31.

TM