Viszi a szél az "ördögszekeret",
Cibálja, görgeti a pusztában,
Amíg pörög, magvait szétszórja,
Semmi sem marad a "kocsijában".

Zúg a fejem, mert mindenki mást szolgál, 
Idegen érdekek, idegen urak,
Az anya eladta gyermekét, s a bál,
Ahol a vérszívó friss nyakat kutat.

Az asszony szül.
Legtöbbször egyedül.
Vajúdás fájdalma
szakítja szét a torkát.

Pünkösd ünnepe!

Ragyog a nap csupa fény!
Száz sugárból árad felém
Jöjj szentlélek Pünkösdnek ünnepén!

Lélek szállt le és szeretet
Egybe fogja a szíveket
Pünkösdnek ünnepén!

Rózsa kinyílt, fehér kelyhe
Készülünk a szép ünnepre
Pünkösdnek ünnepén!

Lepke szárnyát kérem kölcsön,
had repüljek csodás helyekre -,
szebbnél – szebb, illatozó virágok
mámorító nektárral, hívogató kelyhére.

Nem tudom hová, meddig és mennyi.
Tanultam sírni, tudok szeretni.

Ültessétek az akácot
Szabolcs futó homokjára,
Ha időben nem teszitek,
Megint sivataggá válna.

Több vagy nekem
minden dalnál,
madárdalos
pirkadatnál.

Pünkösdnek hajnalán,
Összegyűlt, a 12 Apostol.
A felházba tartottak délre,
Mit Jézus, meghagyott e végre.

Izgatott volt szívük, lelkük,
Számukra nem voltak betűk.
Mindenekre választ vártak,
Ez a nap, majd tudatja velük.

Oly hosszú volt a tél, oly fagyos, jégverem,
De olvadt dérrel újult álom így terem,
Márvány, és koporsómból zúzott kőfalak 
Mert a kereszteken túl is láttalak,

/ Gyerekvers /

Gyuszika vidáman tova szambázott,
türelmesen várták őt a pajtások,
bárcsak maradhatott volna még kicsit,
itt is, ott is játszhatott volna picit.

Szállj szívünkbe égi láng!
Mennyei fényt árassz ránk!
Nemesítsd meg lelkünket!
Békítsd meg a szívünket!
Áldj meg édes Istenünk!
Áldj meg édes Istenünk!

Pünkösd lángja égi fény,
Áradj szét a földtekén!
Egy nyelvet beszéljenek
Mindenütt az emberek!
Értsék meg egymás szavát!
Értsék meg egymás szavát!

/ Gyerekvers /
 
Játék ,móka és tanulás,
mondod nekünk: - hé, kitartás.
Mesélve regélsz szépeket,
fejleszted képességünket.
 
Kedves szavak az ajkadon,
boldog mosoly az arcokon.
Vidám melletted az élet,
szeretet szívünkbe vésett.
 
Szavak és mondatok szállnak,

Már csak szűk két hét az indulásig! 

Ó boldogságos Szűzanya!
Hova lett „Szent Korona” országa?
Milyen átok zúdul nemzetre, hazámra?
Jöhet éhes hiéna földünket felfalja?
Földfogyatkozás zúdul a magyarra!

Mint nap, hold, csillagok az égen
Földünk alólunk fogy el egészen!
Mi nyomorba, szegénységbe süllyedünk!
Homokkal hordják tele szemünk!

Legszebb korom időszakát
akkor ott töltöttem,
érett szőlő zamatában
csoda mód merültem.

Dobó téri cukrászdában
egy fagyit elnyaltunk,
a Taverna sok lépcsőjén
többször lebaktattunk.

Egri Dóm alatti pincét
kármentőig megjártam,
írva volt "Isten Lábához"
de azt nem találtam.

Mikor alszik a csend,
beburkol pihe,