sze 07/09/25
Kovácsné Lívia
Júliusi nap
a tikkasztó hőségben
szomjazik a föld
Beborult az ég
mennydörgés és jégeső
lehűlt levegő
Szakad az eső
júliusi viharok
hűvös az idő
Fáradt napsütés
borús felhős nappalok
fázós július
Július van most
lesz még forró napsütés
hőségből elég
2025. július 9.
TM
|
tükör előtt Böske
illegeti magát
úgy véli, üdvöske
s csodálja alkatát
ruhája rafinált
egy kissé borzadály
a párja felkiált:
úristen, papagáj!
2025. július 9.
|
Az élet, ez a csodálatos, mégis néha szeszélyes utazás, nem más, mint egy hatalmas, díszes színház. Minden egyes hajnal egy új felvonás kezdetét jelzi, ahol a függöny lassú emelkedésével belépünk a színpadra. Mi vagyunk a szereplők, akik megkapjuk a forgatókönyvünket, bár sokszor a soraink csak a pillanat hevében születnek meg.
|
k 07/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Messze, messze
Nyugati szelek szárnyán
Repültem veletek képzelet útján
Oda, hol tűz a nap,
Régi múlt felett töpreng a gondolat:
Királyok völgye, piramisok,
Évezredek titka, sok
Homok dűnét alkot a szél,
Titkokat, s a múltról mesél.
|
h 07/07/25
Kovácsné Lívia
Ezen a forró nyári éjszakán
szerelmes szívem csak rád várt.
Szenvedélyesen ölelj most át,
érzem szíved gyorsuló dobbanását!
Egy ilyen fülledt nyári éjszakán
szerelmes szívem te is érzed tán.
Mindenem neked adom,
szerelmedet én cserébe
tőled kapom.
Tudom, Te is szeretsz oly régóta már,
nem voltál boldogabb soha talán!
|
Az ég istene a földre lenézve, látta a szárazság tűrhetetlenné vált. Lehetne eső, csendes, szántóföldeket lassan áztató, vagy egész napos szitáló, akár napsugarán áttörő, szelíd szivárványt képező.
|
Ahogy az idő vasfoga kikezdi a csörgedező patak köveit, úgy vésődik ránc a gondoskodó tenyérbe, mely most egy törékeny, lüktető csodát, egy pillangót tart. Ami valójában nem is csak egy pillangó, ami megpihen a gondoskodás tenyerén, hanem maga az élet rezdülése, egy fénylő színpompás csoda, egy szép kép a múlandóságnak és az örök körforgásnak a táncáról.
|
v 07/06/25
Bíróné Marton V...
Kaktusz olyan különleges virág,
versírásra kedvet ad, inspirál.
Tüske szúr, mint kit látni sem kíván,
de mit szívből ad, szeretetvirág.
Szára nincs, a vastag törzs táplálja,
hetekig a párkány díszvirága.
Rózsaszínnek színárnyalatával,
kelyhéből néz sárga bibe bája.
Házi cica, ha mellette pihen,
|
v 07/06/25
Dáma Lovag Erdő...
Születésnapod közeleg,
Gondolataim sorban gyűlnek.
Mit is írjak kedves, szép emléket neked?
Közös, szép emlékekre emlékezek.
|
Amikor egy furcsa álom után kinyitod a szemedet, és eltűnődsz az élet dolgain. A családod, a barátaid, a munkád, elmúlt szerelmek, kapcsolatok, tova tűnő célok, és a megmaradt mindennapok. Tudod, hogy nyár van, süt a nap, mégis leülsz a gép elé, és kiírod magadból azokat az érzéseket, amelyek elborították szívedet, gondolataidat.
|
Szavak nélküli kapuban állok,
vén fák ágai suttognak,
a nap fénye köztük átragyog,
ősi titkokkal biztatnak.
A tűz körül megáll a világ,
lelkem lángjai fellobbannak,
a szikrák vigyáznak rám,
s én követem ősi utamat.
|
Történt egyszer, nem is oly rég,
Hogy az égen új csillag kélt.
Felragyogott, visszatérő,
Csillag élete ismétlődő.
Erőt gyűjt, hát halványodik,
Egy év múlva, a sötét égen,
Kitörése fényesedjen.
Nyári égbolt alatt vándor,
Szemed gyönyörködjön látványától.
TM
|
Csendmanó hintán ring ide-oda,
holdfényből fonta kis sapkáját.
Nem szól, csak dúdol, nincs zenebona,
majd becsukja lassan ablakát.
Piheg a ház, az ágyban a párna,
bújik a csend hűs paplan alá.
Szuszog az este, halványul árnya,
csillag sem fénylik, nem csacsog már.
|
Mit kérnék, ha lehetne, pontosan nem tudom,
de magam előtt ezt látom, ha szemem behunyom,
hogy szeretnék békét, szép új világot,
egymás mellett jól megférő, sok boldog országot.
Az öregek nevető gyerekeknek mesélnek,
és nem gyűlnek felettük sötét fellegek,
a földön nem lenne más, csak örömkönny,
és mindenki szép ruhába öltözzön.
|
p 07/04/25
Kovácsné Lívia
Megannyi számtalan szebbnél szebb gondolat,
mely elvetélt a hosszú, gyötrelmes, szenvedéssel töltött évek alatt,
most visszatekintve öregen,
egyet s mást már másképp csinálnék, úgy hiszem!
A világ megváltozott,
az ifjúság nem érti, mi miért sírjuk vissza
azt a régit!
A gondolatom messze száll ma,
néha jó lenne, ha idő egy kicsit megállna!
|
p 07/04/25
Dáma Lovag Erdő...
Álmomban egy űrhajó szállt az űrben,
S nem álom volt, Kapu Tibor üzent!
Üzent kedves hazánknak, magyarságnak,
Köszöni, hogy őt választották űrutazójának!
Üzeni, hogy könnye hull az örömtől,
Mikor letekint, s látja kicsi hazánk az űrből.
Hazafias lelkét büszkeség tölti el,
|
Rossz álom kísért sötét éjben,
suhanó árnyak, nincs menedék,
a néma csend felébresztett,
mintha valamit megéreznék.
Egy kapu nyílik a falon,
függönyön túl a titok bújik,
idegen arcok, de mind ismerős,
álmomba egy emlék kúszik.
|
Lágy fény a fák között,
csendben ringó gondolat,
egy titkos eldugott helyen
a lélek messze szárnyalhat.
Ott, hol nem köt tér, sem idő,
csak képzelet sodor tova,
színekből szőtt halk rejtekű
álomvilág színpada.
Ahol minden szó és dallam élt,
egy perc, mi végtelenné vált,
a holnap sem oly távoli,
és már semmi nem fájt.
|
sze 07/02/25
Kovácsné Lívia
Mindennap megköszönöm az Úrnak,
hogy nekem adott, kedvesem!
Nélküled üres lenne az életem!
Veled kelek, veled fekszem,
két karodba bújok csendesen, édesem.
Ölelj át, kedvesem,
oly jó így énnekem!
Álmod vigyázom éjjelente,
csókom hintem két szemedre!
Álmomban is veled álmodom,
Te vagy a boldogságom,
|
sze 07/02/25
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a határ.
Búzavirág, pipacs,
Margaréta, szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.
Felhő eltűnt az égről.
A forró nap kergette el.
Ért kalásszal leng a határ,
Búzatábla aratásra vár.
|