Az ősz mosolya sokszor oly hamis,
bár hull a levél, de még süt a Nap is,
ködösek a reggelek,
a virradattal együtt
én is később kelek.

Október színeket festett ősz közepére,
egyszerre több szint is minden levélre,
vöröset meg barnát,
hagyott rajta zöldet,
festett hozzá sárgát.

Mi felöltöztetjük szívünket
Ünnepeljük adventi ünnepet
Jézus születése öröm ünnep
Nagynak és kis gyermeknek

Fenn az égen ragyogott a fény
Jézus megszületését hirdetvén
S mutatta a szegényeknek,
s királyoknak is az utat,
Jászolban megtalálják Megváltójukat

Aranyvasárnapon mit vegyek Neked,
Szívednek jegét mivel oldhatom fel,
Üresedő zsebek, tétova kezek,
A dömpingvásárlás ide most nem kell,

Egyre sűrűbb bennem a fojtott hallgatás,
Attól félek, hogy kitör, nagyot kiáltok,
Sodor, eltemet e féktelen robbanás,
Ha leomlanak a helyi Olimposzok,

575575

A múló idő. Emlékszem Kolozsváron
gurult egy labda Kiütötte a
kezéből a katona s elvitték őket.

Azóta gyertya gyúlt, még fénye erősen
világítana nem veszik észre.
pedig a fény mögött a labda ott gurul.

   Egy üres sárga csekk betűi karácsonyi illatot árasztanak. Gyermekhangokat hallok. Énekük, mint minden zene nagyon is ismerős. A dalok mögött egy-egy folydogáló könnycsepp vegyül gyermeki zsivajban. Egymásnak gyújtják meg a gyertyákat. Közülük sokan nem is látták még édesanyjukat, s apjukat sem ismerik. Vajon a szeretet kicsi lelkükben hova szorult?

Háborgó tenger voltam...

Én nem kértem tőled, világ, hogy megbocsáss!
De mégis bocsáttassék meg minden bűnöm!
Lelkemben fellegek, szívemben álmodás,
Kiknek nem mértek boldogságból, csak szűkön.

Áll egy fenyő egymagában
Szép formás minden ága
Ki lesz aki rá gondol, s megtalálja?
Hazaviszi öröm ünnepre várva?

Angyal száll le megcsodálja
De szépen megnőttél!
Imádkozom, hogy karácsonykor
A gyerekeknek örömet szerezzél!

Ezt a dalt Ő küldte nekem,videóra szerkesztve-
Kiss Irma: Örök Barátság (Dalszöveg)

Fehér galamb száll fen az égen
Gyöngéd szíve megérintett engem
Rideg sivár volt mindig az életem
De Ő szeretetet hozott nekem

Mosolygós arccal bíbor fénnyel
Közelítette gyöngéden szívem
Napsugárban, esőben, szivárványban
Szárnyai alatt védelmezett engem

Én ebben a versenyben –
most bevallom – vesztettem:
elfáradtam, feladom!
Aki akar, maradjon:
mondjon, amit jónak lát,
éljenezze száz barát,
száz barát is heje huj,
a sípjába belefúj…

Véres hagyma, szalonka –
de büdös a szalonna!
Jeruzsálem-e Makó?
Eb ura lesz a fakó?

A virágos fény mostanság elkerül,
de a agyamnak tevékeny műhelyében,
valahol a mélyben, ott lenn, legbelül
egy-egy makacs sugár nem huny ki mégsem.
Hiába emelkednek körém a falak,
 szabadon szárnyal messze a gondolat.

 Nem volt más hang csak kopogás,
meg a néma csendben a várakozás,
ablakon kívül ott a fekete éjszaka,

Sári nem fogadott szót nagymamájának. Állandóan mást tett, mint, amire kérték. Ha valamire megkérte a nagyi, biztos, hogy unokája elfutott, s nem volt hajlandó segíteni. Ha a nagymamája arra kérte meg, hogy vigyázzon a ruhájára, akkor meg direkt bepiszkította. Egy szóval Sári nagyon rossz kislány volt. Rosszaságban legalább tíz fiún túltett.

(Kép forrása: internet ingyenes)

Adventi koszorún várakozás,
vasárnaponként gyertyagyújtás,
négy vasárnap karácsonyig,
a négy gyertya nem ég csonkig.

Táncot járnak gyertyalángok,
ahogy suhannak angyalpárok,
kerekre nyílt gyermekszemek,
benne tükröződnek a remények.

Télapóka szépen kérlek
Ebben az évben is lepjél meg
Hozzál nekem sok-sok szeretetet
Tudod ennek örülnek a gyerekek