Bózsing Gyuri barátomnak

Hol volt, hol nem volt, ott ahol a mi jó, öreg Napunk lakik szörnyű dolog történt.

(Kép forrása internet)

Mintha a mához már nem lenne közöm,
mert a faliórám nem ver több reményt,
gondolatban néha messze elszököm,
parti homok leszek tenger peremén.
Hol a szelek vad lovakként nyihognak,

Lehanyatlott már a nyár esti alkony
Kolomp szó hallik a messze távolból
Tarka gulya tér meg a falu legelőről
Gazda várja tehenét,látszik már messziről
Megérkezik a gulya  a kolompos vezeti

Szép szemedben elmerülök, drága kicsi csöppem,
Ártatlan lelked nem tudja, a sorsot, s éltünket.
Hozzád szólok én most, tudd, mit is jelentesz nekem,
Létem, szomorú volt régen, több vagy, mint életem.

-Istenem kiben hiszünk !
Áldd meg ezt a drága hazánk,nemzetünk
Áldd meg a Te magyar néped
Nézz le ránk dörgesd meg az eget
Mert elszabadult a sátán pokla
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra

Hogy vagytok Ti régi rokonok
Rába folyó még csendesen andalog
Fürdik-e a hableány benne
Oly tiszta átlátszó-e medre?
Ruhátokat még ott mossátok
Tiszta habjába mártjátok?

Hetek óta egy tyúklétráról álmodok,
a többivel együtt taposok grádicsot,
és most is, akár ötven-hatvan éve, rég
a cél a határtalan csillagos ég.
Nem ismertünk mi Szüzet, Vénuszt, csak Marsot,

Volt egyszer egy ember, aki nagyon irigyelte a nőket.

( kép forrása: internet)

nem a hangulatomat tükrözi :)

Ez a vers csak úgy jött!
Ne kérdezzétek, magam sem tudom honnan. Talán egy érzés szülte, ami még nem halt meg bennem.

Valamikor, a 2000-es évek elején újságíró szövetségünk megyei gyermek mi-mit-tud-ot rendezett. Fáradtan, de élvezettel hallgattuk-néztük a remek produkciókat. Mint zsűritagnak, nehéz volt dönteni a sok tehetséges gyermek közül.

Akár tört lázmérőből higanycseppek 
barátok, meghitt szerelmek családok
gurulnak messze, szerteszét freccsennek.
Mérgezi az embert és kapcsolatot
az értetlenség és a rá mért végzet,

Mondhatnám, hogy kezdetben… Csak a csend volt. Ám tulajdonképpen nem is volt még az sem, mert ha bárki emberfia- vagy lánya ott lett volna, ahol ez a csend is, egészen addig nem lett volna tudomása és fogalma a csend létezéséről, amíg valamiféle hang meg nem szólalt volna a sötétségben, ezáltal értelmet és létezést adva a csendnek. 

Ha ledőlök egy fűcsomó a párnám,
a szellő párával lágyan betakar,
már régóta csak a magányom vár rám,
a viharokból kifacsart zivatar.
Zsombék, ligetek nekem mégis drágák.

Még szép, verőfényes az őszi, kék ég
és iszom a langyos, párás szeleket,
mögöttem félhomály, előttem kétség,
szaporodnak bennem a fagyok, telek.
Mindenre emlékszem és nem feledek,

Egy gazdátlan, bizonytalan sorsú kutyus KÖNYÖRGÉSE

Sok-sok társam nevében
szólok most Hozzátok,
segítsetek mirajtunk,
kiutat nem látok!
 

Olyan nagy csend van !!
Vagy csak idáig nem hallatszik
a világ zaja ?????
Nem zúg a tenger moraja ?
Vagy felköltözött a tenger az égre ?
Hogy felhőként ,vízözönként
a világot elnyelje??