Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Apáti Kovács Béla

Adalberto
Adalberto képe

A kutya, aki elárulta a gazdáját

Rovatok: 
Mese

A falu szélén egy kicsi házban élt egy ember. Volt neki egy kutyája. A négylábú ebnek jó dolga volt, mert egész nap csak szunyókált a vén diófa árnyékában.

A feladata csak annyi volt, hogy éjjelente vigyáz a baromfiudvar környékére, és ha szükséges elkergeti a rókát.

(Kép forrása: https://pixabay.com/hu/kutya-%C3%A1llati-portr%C3%A9-kis%C3%A1llat-barna...

Adalberto
Adalberto képe

Kisnyúl és a sárgarépa

Rovatok: 
Mese

Volt egyszer egy kisnyúl, és megéhezett finom sárgarépára. Mindenki tudja, a nyulak imádják ez a zöldséget. Ha tehetnék, egész nap ezt rágcsálnák. Sajnos csak ritkán jutnak hozzá.

(Kép forrása: ingyenes 

https://pixabay.com/hu/mezei-ny%C3%BAl-ny%C3%BAl-h%C3%BAsv%C3%A9t-%C3%A1...)

 

 

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás– tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr a sötét erdőben egy hatalmas barlang mélyén élt a félelmetes hétfejű sárkány. Éjjel– nappal ijesztgette a környék lakóit. Minden holdtöltekor egy hajadont kellett neki vinni ajándékba. Ha ezt nem kapta volna meg, akkor bizony kénköves tűzzel elpusztította volna a közelben lévő falvakat és városokat.

(Kép forrása: ingyenes  https://pixabay.com/hu/f%C3%A9rfi-s%C3%A1rk%C3%A1ny-cs%C5%91-izol%C3%A1lt-a-p%C3%B3z-1078830/

Adalberto
Adalberto képe

Bolha

Rovatok: 
Mese

Egyszer a bolha elhatározta, hogy részt vesz egy ugróversenyen. Körbejárta az erdőt, nézelődött a közeli mezőn is, de sehol nem rendeztek ilyen sporteseményt. Így kénytelen volt a városba menni. Szerencséjére itt éppen távol és magasugró versenyt tartottak

(Kép forrása ingyenes: https://pixabay.com/hu/bolha-bug-435249/ )

Adalberto
Adalberto képe

Álmodozó kicsi csermely

Rovatok: 
Mese

Sűrű erdő mélyén kanyargott egy kicsi csermely elbújva az avarok között. Avatatlan szem észre sem vehette, annyira kicsi volt. Nyári szárazságban talán még víz sem csordogált benne. Ha esett, akkor megduzzadt, s a környék növényeit bőségesen ellátta nedvességgel. Gyakran madárkák is leszálltak a magas fák ágairól oltani a szomjukat, vagy az erdő kisebb nagyobb állatai mohón kortyoltak belőle.

(A kép forrása ingyenes, bárhol felhasználható: https://pixabay.com/hu/bora-bora-francia-polin%C3%A9zia-685303/ )

Adalberto
Adalberto képe

Nagy szakállú manó

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás– tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt a manók országa.

Itt lakott a nagy szakállú manó, akinek olyan hosszú volt arcának az ékessége, hogy az a földet érte.

(Kép forrása: ingyenes. https://pixabay.com/hu/kar%C3%A1csony-elf-aranyos-kalap-2931821/ )

Adalberto
Adalberto képe

Csiga Benő vándorútra indul

Rovatok: 
Mese

Közel a hűs vizű kis patakhoz egy szép zöld mezőn élt Csiga Benő. Tulajdonképpen megvolt minden. Semmiben sem szenvedett hiányt. Egy valami azért hiányzott neki. Alig tudott valamit a világról. Még sohasem járt a zöld mező határán kívül.

(Kép forrása ingyenes: https://pixabay.com/hu/f%C3%A9reg-a-kis-csiga-a-szorz%C3%A1s-3348470/)

Adalberto
Adalberto képe

Csupa haj királykisasszony

Rovatok: 
Mese

   Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király a feleségével a kacsalábon forgó várukban, amelynek ezüst volt az ablaka, és arany a kapuja.
Országukban mindenki nagyon szerette őket. Tán a földgolyó még nem hordott a hátán olyan igazságos uralkodókat, mint amilyen a király és a felesége volt. Az alattvalóik jólétben éltek. Senki nem éhezett, az emberek nem ismerték a nyomort.

Adalberto
Adalberto képe

Szegény ember malackája

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, valamikor nagyon régen Mesefalva legszélén, egy kicsinyke házban él egy szegény ember egymagában. Házán, és egy kicsi malackáján kívül nem volt semmije. Annyira szerette az állatot, hogy semmi pénzért meg nem vált volna tőle. Arra meg még csak nem is gondolt, hogy levágja és hurkát, kolbászt készítsen belőle.

(Kép forrása: ingyenes https://pixabay.com/hu/malac-wildpark-poing-kis-sert%C3%A9sek-1313045/ )

Rovatok: 
Mese

Egyszer a tél elhatározta, hogy nem adja át a helyét a következő évszaknak, hanem örökké ő fog uralkodni és többé nem lesz tavasz, nyár, és ősz.
─ Ezentúl mindig tél lesz – hirdette fennhangon egy hatalmas szél erejével.

( Kép forrása: ingyenes https://pixabay.com/hu/h%C3%B3vir%C3%A1g-vir%C3%A1g-kivirul-%C3%BCzem-24... )

Adalberto
Adalberto képe

Ahol a szivárványt készítik

Rovatok: 
Mese

 Képzeljétek el, merre jártam tegnap! Magam sem mertem elhinni, hogy elmehettem a szivárványgyárba.

Forrás: ingyenes  https://pixabay.com/hu/sziv%C3%A1rv%C3%A1ny-river-term%C3%A9szet-fekv%C5...

 

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ott ahol a kurta farkú kismalac túr volt egy gyönyörűséges ország. Ennek az országnak minden útja arannyal és drágakővel volt kirakva. A szomszédos népek irigyelték is ezért nagyon az itt élőket, és mindenáron el akarták foglalni, de ameddig a király fiatal volt és erős mindig visszaverte a támadást.

(Kép forrása: ingyenes  https://pixabay.com/hu/f%C3%A9rfi-lovagl%C3%A1s-l%C3%B3-lovas-barrie-160... )

Adalberto
Adalberto képe

Jégszívű királynő

Rovatok: 
Mese

(Kép forrása: https://pixabay.com/hu/sz%C3%ADv-wing-sz%C3%A1rnyak-sz%C3%A1rnyas-alak-3... Ingyenes clipart)

Hol volt, hol ne volt, fent messzi északon, ahol az örök jég és fagy birodalma van, élt egy gonosz királynő. Azt beszélték róla, hogy azért volt gonosz, mert jégből volt a szíve. Állítólag valamikor még kislány korában egy boszorka elvarázsolta, és ameddig világ a világ a fagyos északon kell élnie, ha nem akarja, hogy jég szíve elolvadjon.

Adalberto
Adalberto képe

Dióházikó

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, de még az égig érő üveghegyen is. ahol elterült a Tündérország magas gyémánthegyek ölében, élt egy kicsinyke tündér.

Egyik nap, ki tudja, hogyan egy nagy dió pottyant le a földre az égből, éppen a tündér lába elé.

Adalberto
Adalberto képe

Emlékezés

Rovatok: 
Irodalom

 Kovács Endre honvéd volt zalaapáti lakos emlékére, aki a doni orosz áttöréskor után tűnt el, és a mai napig nem tudjuk, hol van a sírja.

Adalberto
Adalberto képe

Három kenyér

Rovatok: 
Mese

  A falucska kicsi pékségének a boltjában három kenyér volt a polcon vevőkre várva. Éjjel sütötte őket a pék. Még melegek voltak és finom, friss kenyérillat járta át a boltot.

Adalberto
Adalberto képe

A fenyőerdő manója

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, egy távoli kicsi faluban élt egy szegény ember a feleségével és gyermekeivel. Olyan szegény volt, mint a templom egere. Napokig nem volt, mit enniük.

 Télvíz idején senki nem akarta felfogadni, munkát adni neki. Hiába próbálkozott mindenhol, lógó orral kellett odébbállni.

─ Most nincs munka. Gyere vissza tavasszal, akkor talán alkalmazlak.

 

Adalberto
Adalberto képe

Mikulásra várva

Rovatok: 
Mese

Minden gyermek már türelmetlenül várta a Mikulást. Napokkal előtte lázasan tisztogatták a kis csizmájukat. Szüleiktől minden nap megkérdezték mennyit kel még aludni?

Rovatok: 
Mese

   December vége felé Karácsony táján minden kisgyermek türelmetlenül várja a Jézuskát. Előtte már hetekkel ábrándoznak, vajon, mi lesz a fenyőfa alatt? Minden kisfiúnak és kislánynak csodálatos ez a nap. Talán gyermekéveik alatt a legszebb.

Adalberto
Adalberto képe

Manófiú, manólány

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy manóapa és egy manóanya. Volt nekik egy manófiúk és egy manólányuk. Boldogan éltek a kicsi manóházukban.

Oldalak