Pusztító lángnyelvek lobbannak az égre
Mindent  éget a láng nyelve
Lobban magasan,mint a fáklya
Mint,ha fricskát szórna a világra

Az éj leszállt
Sötét palástját
Ráterítette a tájra
Csendes a tó
Csak egy holló
Károg bele az éjszakába

Húsz éve történt,több is már talán
Háború dúlt,Vajdaságban,s Szabadkán
De elnémult a fegyver,elcsitult haragja
Virágot küldött hálából egy anyóka

Száz év magánya

Elsuhant az élet,tovaszállt messze
Magas torzó falak mutatnak az égre
Gyár épült itt egyszer Fegyvergyár neve
Száz éve olasz hadifoglyok keze építette

/Az Ásotthalmi tanyán/

Zúg,zúz,bömböl a vihar
Elnémul a madár dal
Magas hullámok verik a partot
Villámok sújtanak
A természet vívja a harcot
Erős fák rogynak térdre
Istenem miért tört ránk
A természet háborgó ereje!?

Régi iskolámról
/Mosonszentjános/
Ma Jánossomorja/

Mind hiába
Mind hiába ragyog a tavaszi napsugár
Szívemre jeget fú a zord idő
Jégcsapok takarják már
De reménykedek a meleg nyár eljő

Ó boldogságos Szűzanya!
Hova lett Szent Korona országa ???
Milyen átok zúdul a nemzetre, hazára ?
Jön az éhes hiéna,földünket felfalja !

Hova tart ez a század??
Mit mosott el az áradat
Oly korban élünk
Apa-fiát árulja el
Pénz szennye le nem mosható
Az ártatlan áldozat nézi
Fájdalma le nem írható
Légvárakat építünk
Erős várak helyett

Sírnak a kalászok
Igaz sűrű könnyet
Rájuk borult felhő
Öntözi gyökerüket

Szebenyi Juditnak a távolba /Vajdaságba/

Még egy utolsó nap

/ UNIÓS csatlakozás/
Ma 1O évvel ezelőtt íródott

Emeld fel a fejed
Szent István népe
HAZÁMNAK
Kárpát-medencének
Büszkesége
EURÓPA éke !

Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt,valóság tán,