Lelkemben készülök
Kisded fogadásra
S mindig gyarlóságba ütközök
Irigységbe,kapzsiságba
Emberi gonoszságba

/Gyerekeknek/
                      Begyújtottunk a kandallóba
Hideg idők járnak
A kis unokáim a Télapóra várnak
Nagy izgalom , a várakozás
Mesét mondok ami csodás
 

Eljött az utolsó hava az évnek
Lelkem beöltöztettem
Várakozó szépnek
Örülök a reménynek
Melyet szívem óhajtva vár

Pusztító lángnyelvek lobbannak az égre
Mindent éget a láng nyelve
Lobban magasan,mint a fáklya
Mint,ha fricskát szórna a világra

Gyertya lobbanAdvent vasárnapján
Szívünkben hitünk lángja ég
Várjuk a gyermek Jézus ünnepét

 Elhervadt már a gyönyörű virágom
Nem virul már,üres az ablakom
Hideg szél furulyán  játssza a dalom
A ködbe úszó száraz ágakon
Pedig virultak a szép virágok
Csokrot kötöttem neked
Azzal akartam  kedveskedni
Hogy megdobogtassam szíved

Ó szent Erzsébet
Hozzád fohászkodom
Hozzád száll gondolatom
Névnapodon

EMBER! TE ISTEN teremtménye!
Nézz fel,nézz az égre!
Nézd milyen tiszta,békés az égbolt
Ragyog a napsugár,nevess rá békjót

Istenem kiben hiszünk
Áldd meg ezt a drága hazánk,nemzetünk
Áldd meg a Te magyar néped
Nézz le ránk ,dörgesd meg az eget
Mert elszabadult a sátán pokla
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra

Feketén,vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne !
Egy utolsó felkiáltó jel az égre !!!!
Istenhez a jajkiáltást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért !

Ködesésben
ahogy a falevél
elengedi az ágat
úgy engedem el kezed

Mesetündér koronája fejemen
Forgatom vajon milyen
Történet jut eszembe
Talán a mókus tánc
Nagy-nagy élménye

Te voltál nekem a legszebb reményem
Érted adtam szerelmes szívem
Téged vártalak megváltótól
Te leszel nekem szeretett gyermekem

Ki bontja le a lelkekben a vasfüggönyt??

A vasfüggönyt lebontottuk
Ollók csattogtak,mementónak
Emléke ott maradt szívekbe zárva
Vasfüggönyös  múltunk siratására

Teleírtam sok füzetem
Utolsó lapra írom versem
De te itt vagy nekem
Itt teremsz „ Szememfényem”

Hulló falevél
színes falevél
elvisz elsodor
tova a szél