Lénárdos haiku

Mintha egy faág, rejtett bimbó bomlana
rajta s a meleg. mely még nem tavasz,
csak csalja, úgy vagyok én is csalfa, csalva!.

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=cW2YhHAot6I

Csak lopva nézem képeidet. Vágyálom
minden gondolat. Talán esti dal,
vagy tegnapi szaladás? Könnyeket fakaszt.

Ha érinthetném érzékem valóságát
egy hű szívének lüktetésével,
melyre mindig vágytam én, hol találom meg?

 Öcsém feleségének halálára
/ Lénárdos haiku /

A kőtörmelék között kapaszkodó fa.
Már nincs hozzá út, csak kövek, kövek.
s a volt úton egy rozsdás, elhagyott kereszt.

Áldás és a béke nélkül nincsen évvége.
Sokan nem tudják, hogy a formaság
mögött lapul minden, a szeretet is.

Mindenkinek szeretettel boldog ünnepeket

/ Lénárdos haiku /

Szépséges arany, ostyatartó, szent kehely.
Az Úr mint kisded, öleli lelked,
mert most nyilt ki egy rózsa a szereteted.

Betlehemben, ahol született az Úr,
nem engedték be a házakba,
pedig kopogtatott. A hideg istállóban
ahol megszületett, állatok vették körül.

A hit nagydolog, de nem elég, tenni kell!
bebizonyítva igazságunkat:
Nem a megaláztatás, egyenlőség kell!

A rengetegben Ábel. Bújik az árnyéka
fától a fáig. Oláh táncoltat.

Remegő ágak, szélverte le, levelek 
szállnak mindenütt, mindig máshová.
Pusztul a múlt, tavaszi fájdalom emlék,

Szín hatalmával rám telepszik az ősz.
Végsőt hazudja a bújócskás nyár.
Lassan már csak emlék. Szakadt a kabát,
bogarak hada, avarban turkál.

Kergettem egy őszi falevelet
bíbor színben, sombokrokon át,
mint a szél, de összekeveredett.
Hiába kutatom, nem találom már.

Most új mise van, sok lett a ministráns.
Hosszú az oltár, míg végigjárod.
Bor helyett színes víz az átváltozás,
népünk kereszten, feszítve látod.

Haynau október ötödikén írta
meg a tizenhárom halál' ítéletet.
Közülük előszőr agyonlőttek négyet,
Lázárt, és Dessewffyt, Kiss Ernőt, és Schweidelt.

Ajkad arcod ceruzája.
Rajzaid a nevetésed.
Ma ritkábban mosolyogsz már,
eltüntető munka ért el.

Lénárdos haiku
Ruzsa Magdi interjuja után