A postás hozta. Bélyeg helyett falevél 
volt ráragasztva. De, hogy ki küldte, 
nehéz kideríteni. Kibontogattam. 

575575

A zöldből sárga már a fának ruhája
Mindegyik levél egységét bontja
egyedül s a fa újra egy évvel vénül.

Az égről apró fénynyalábokat gyűjtök
Neked, hogy akkor is lássam arcod
a fájdalom sötétségében, amikor

575575

575575

Mindenkinek a lelkében őrtorony van.
Visszatekintve magát szégyelli,
vagy magasztalja? Madár is ezt károgja

5755775

A haldokló nyár zöld színeit átfesti 
a csipkés hideg, s leveleivel 
ág is didereg  Mesél a halott nyárról. 

 A barátság kicsi gyermekkorban, ha kialakul, talán sokkal maradandóbb emlék lesz, mint felnőtt korban. Valahogy a gyermekkor ártatlanságából fakadóan, a lelki vonzalom egy örökös, tartós kapcsolat akkor is, ha elsodorja őket egymástól az élet, vagy a halál.

A múló nappalok egymásután, 
foltokat varrnak a földi ruhán.
Az ősz ceruzája kiszínezi.
Sok lett a levél, s az avar teli.

Az utca felett behajló lámpatestet
rozsdásodó vasoszlop inogva tartja.
Világítaná a szobrokat, de egy fa
odanőtt. S az árnyéka halk szavú csendet

Nézd tovább a képet, 
s vedd észre mindazt, amit nem láttál még meg. 

575575
Pattogó fényben labdázik a sötét ég.
Itt-ott a hold is, ha vele megyünk.
Világosít a hajnal, s jön a reggelünk.

Elkésett  mese a múltról. A jelenbe
már olvashatod, vagy Te játszod el ?
A herceg politizál. Ne félj, de hallgasd.

Ma már az emlék régi lehelet csupán. 
Visszatekintés átlépésében 
elsimogatott hosszú út. Rongyos ruhák. 

Pünkösdi virág. Tükrében látom, ott vagy 
mögötte, szekrény tükrében árnyként. 
Nem vetted észre a Hold földi mosolyát. 

575575 

Arany fodrokat festett ruhád szélére
a lenyugvó nap. Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény. Varrd rá szoknyádat.

575575

A születésnap évenként megkerült Nap 
útvonal fénye. Ott van a sok év 
dátuma egymásután. Mégis lesz hiány.

Gurult emlékek, rátapadt hazugságok
beleégett mind, ami megtörtént
van akinek játék volt, s van ki veszített

Keresztet feltartva figyelmeztet: „EMBER! 
Itt lesz a szent hazád évezredeken át!” 
S otthont alapítva, a magyarnak sorsát 
évszázadok óta tudja, most is figyel.