Egyedül, mindig egyedül. Mégis sokan,
s tán Ő is hiszi azt, ami már nincs,
hogy van. A szél kopogtat öreg ajtómon
 

Arany fodrokat
festett ruhád szélére
a lenyugvó nap.

Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény.
Varrd rá szoknyádat

Hiába bújsz el, éveid ölelnek.
S emlék szépeid lassan felejtett
ünnep. Egyedül maradsz. Kezed is remeg.

575575

Ahogy mereszted szemed, a látvány feszít
s hallod a lépést, mögötted apróz
 jázmin lilákat s minden elakadt képét,

mely kirakatból kiragadt tükörképe
a képzeletnek. Mögötted senki.
Gondolatszabadulás. Új verítékek.

A fény megcsúszott, a színes leveleken.
Sok lett az árnyék Az éj hidegét
rálehelték a tegnap játszott parádék..

Mintha egy faág, rejtett bimbó bomlana
rajta s a meleg. mely még nem tavasz,
csak csalja, úgy vagyok én is csalfa, csalva!.

Csonthártya gyulladás van a fél arcomon a felső fogamtol. Holnap bontyák.

575575

A gondolat, ha megérint, tartsd lelkedben,
s ha szükséges lesz, vedd elő, Tiéd.
Fényleni fog, s nem botlasz meg a kövekben.

A határ benned van. Átfed sok lelkeket
Székelynek lenni ó Istenem más.
Ha járod a földeket markold rögeit.

.
A határ benned van. Átfed sok lelkeket
Székelynek lenni ó Istenem más.
Ha járod a földeket markold rögeit.

Összetartja könny, s Házsongári temető.
Kolozsvári ló. Ott vágtat Mátyás
egy helyben, s utolérik az évszázadok.

575575

Sokszor pár szóval az érintés, lehelet
csupán,.de nagyon kell egy vágyódó 
csók-szó, mely egy igenlő együtt-sóhajtás. .

Az öröm mindig  jótékony. Szomorúság
ha nincs. Haldoklik a fény, hogy hozzád
tartozom. Múlt lehelet Törött a sorsom.

575575

Ne menj még, maradj.  Add a mozdulatodat,
ölelésedet, melynek hiánya
hiába keresem, nincs nap, naponta.már.

Kolozsváron öt évesen éltem át.

A gettó falán megkövesedett vérből
kinyílt egy rózsai- Autóra lökték.
Sírt,  labdáját tartotta. Engem keresett.

575575

Újra virágzik a csodás selyemszegfű.
Együtt hoztuk még akkor a magját.
Egy rigó fütyörészett, s tücsök hegedült

Az álmom felszabadít napjaimból.
Várom az estét, hogy Vele lehessek.
Érzem, csukódik a szem, zsibbad a kar,
csak épp hogy betakarja testem.
Messzi utazok, Vele. A tenger zúg,

Egy zsidóasszony: könnyek a kereszt alatt.
Kövek, nagy kövek, mind mozdulatlan.
Alatta a pirosló parázs lassan füstölög.

Valóság és illúzió című kiállításának megnyitójára.

A rejtély, a vágy, melyet a szépség idéz,
a láthatóság, s az elképzelés,
óriási világok peremén, varázs.

Ráültek egy padra sokan elfáradtak.
De fenekén a nadrág kilyukadt, hisz
egy szálka felhasította. A deszka védekezett.
Én független vagyok. a szálka szilánkja
volt a tettes, aki nem simult, csak úgy tett,
mintha nem függne, már a gyalult deszkától.