Mostanában nem tudtam fenn lenni a lapon, az Interneten is keveset voltam, szinte semmit. Az elkövetkezendő időben is sajnos keveset leszek fenn, sajnos, édesanyámmal sokat jártam orvoshoz, most kórházban van.

November 30.-án bekövetkezett az, amitől tartottunk, meghalt az Apukám.
Öt és fél hónapig szenvedett és megváltás volt Neki a halál, mert a stroke nagy pusztítást végzett nála és sokat szenvedett. Ám az égiek megszabadították kínjaitól. Az elkövetkezendő napokban az lesz a dolgom, hogy elintézzem, hogy tisztességgel kisérjük utolsó útjára. 

   Néha mi felnőttek is szívesen visszamegyünk az időben, hogy újra gyermekké váljunk néhány percre.

 Eszembe jutott, hogy írok Rólatok. Ahogy telik az idő, úgy jutnak eszembe az emlékek, első benyomások.

Kedves Barátaim! Mindenki a honlapon!

   Napok óta bújkál bennem egy csodálatos érzés. Nem ok nélkül írtam: A barátok az általunk választott család! 

Neked adnám én
az ég ezernyi csillagát
a nyári rétek
millió színes virágát,

Drága Juci!

Egy Édesanya elvesztése az egyik legnagyobb fájdalom, ami egy gyermeket érhet. Még akkor is, ha tudjuk, ez a sorsunk.
A fájdalmakat azonban egyhíteni tudja az a sok barát, aki e szomorú napokban melletted áll - ha testben nem is, de -  lélekben biztosan! 
Mindannyiónk nevében fogadd szívből jövő őszinte részvétünket.

Kinga tincsek megigéztek,
összeszedtem néhány verset
egy csokorba fontam őket,
(rááldoztam jó pár estet )
s készítettem egy új könyvet..

Különleges, vagy inkább szívdobogtatóan érdekes dolog történt velem a közelmúltban, szeretném Veletek megosztani.

Szeretettel...

Egy kicsit megkésett szüli napi ajándékként...

Drága Társaim, pár szóban csak, de szeretném veletek megosztani az örömömet. Megszületett legújabb könyvecském, amelynek címe: Szerelmem: Erdély. A könyv első bemutatója augusztusban lesz Kolozsvárott, a Magyar Napok idején. Úgy érzem, méltó helyen, méltó környezetben. Drukkoljatok nekem, hogy sikeres legyen!

Én csak egy vagyok a sok páciense közül, akik segítségért fordultak Önhöz tartalmas pályája során.

Sziasztok! Június 15-én megérkeztem, ezt a képet anyukám még a kórházban készítette rólam, de már itthon vagyunk. Puszi Mindenkinek! :) 

   Nem tudjátok elképzelni, mennyire meghatódtam a felajánlásotokon. Igaz, nem a Magyarerőre tartozik – bár a Magyarerő a Független Újságírók Szövetségének irodalmi honlapja, tehát annak „gyermeke”, mégis - szeretném leírni gondolataimat, mi az, ami annyira meghatott, hogy sírva írom e sorokat.

Ma elkezdődött az érettségi