Ha szebb tájra vágyol
mint ami itt körülfog,
csalóvagy és álnok,
a rohanó sínek visznek,
kergetnek az álmok.

Itt bent ember-gőz,
meleg méla szendergés,
dohányfüst, kártyaparti,
vidám csevegés.

Mellettem egy lány,
a vonat váltót ér,
csattog a rideg vágány.

Szívem legszebbik virága...

Somogyország déli szegletében,
Drávának ott hűs ölelésében,
kicsi város nyugodni nem képes,
környezete oly szép vadregényes.

Gyöngykaviccsal mosott mederágya,
sóderbányászatnak melegágya,
Hűs hullámain ring a "Jégmadár",
de Somogyország Barccsal visszavár.

Hej amikor még nekem húztad,
sűrűn gyantáztad ám vonódat,
emlékeim szép tárházában,
négyen voltatok a bandában.

Nótáimat de jól ismerted,
suskát is mindig meg köszönted,
hol merre jársz a hegedűvel,
talán egy égi kísérővel.

Valahai iskolatársak kortársaim,
kikkel együtt töltöttem iskoláséveim,
harmincheten mind közös osztályba jártunk,
mióta megvolt a ballagás egyre fogyunk.

Szűkül a kör fa árnyékába szorulunk,
egymással futtában is ritkán találkozunk,
Lajos most te üzentél angyalokkal nekünk,
értitek kőműves voltam télen pihentünk.

Vázádba vágtam pünkösdirózsát,
hozzád vittem lelkemnek lángját,
szívemnek egy apró szilánkját.

Húsvét után eltelt ötven nap,
vártam jöjjön tőled egy képeslap,
örömmel vettem volna meghívásodat.

Este lett felnéztem az égre,
oda fohászkodtam kis segítségre,
tőled váró kedves gyengédségre.

Ugye kedvesem eljössz, ha hívlak,
mikor az almafák, virágba borulnak,
vedd fel a kék pettyes karton ruhád,
szokott helyen, virág csokorral várok rád.

Hull az eső, záporozik,
kicsi madár tollászkodik,
a vétkes lélek is alá merül,
bűneitől hát így mentesül.

Ki szívét osztja szét - ő lesz a remény...

Hát fogadjátok a szívem!

https://www.youtube.com/watch?v=B09DaBBlAC8

Alkonyati morzsákból kotorászva,
előkerül néhány, épkézláb emlék,
olvasom leveled, vagy nézem képed,
oly tüneményesek lettek, mint mesék.

Ó mi féreg, ki élőtestet zabál,
mint saját fajtáját felfaló sakál,
ki nemzetünknek fiait gyalázza,
majd ezt tudományosan magyarázza.

Sajnos hogy több ilyen is van belőlük,
vajon kilehetett a nevelőjük,
ám régen árulókat akasztottak,
ma büszkén meg egymásba kapaszkodnak.

Mi maradt meg, tán egy kép nekem,
kétkedő pillantás, szerelem,
múltba tévedt vágyógondolat,
előkotort fotó lenyomat.

Egymásra kellett volna nézni,
bizakodóan mosolyogni,
mintha várnánk egy ítéletre,
a holnaputáni végzetre.

-írta-Varga István-Barcs

Az egész klímapolitika
tiszta politika, amely ideológiai alapokon nyugszik

Márványból faragott hideg arc,
tekint le rám merev szemekkel,
borzongok, oly hideg a minden,
nincs kacagás, fagyott a reggel.

Sötétségben megbicsaklik a lélek,
mert kit a fények mindig kerülnek,
depresszióssá válik a cselekedet,
de létre igazából az sem jöhet.

Majd akkor ott állok, dermedten bénán,
látom mosolygós szép arcodat Lénám,
de megmozdulni mégsem vagyok képes,
pedig kezedet nyújtod felém édes.

Megfesteném a mai kor,
modern írói csendéletét,
az mégse oly romantikus,
mint mikor festő illeszti,
vászonra művészi ecsetjét.

Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy ha azt tapasztalja, hogy valaki a versét a hozzászólásokba, vagy a FÓRUM-ba írja, jelezze nekem! Most vettem észre, hogy ALEXANDER folyamatosan a fórumba teszi bele a verseit (még a pályázatos verseket is!) Fél éjszakámba került, hogy onnan leszedjem ezeket.

Sanda szemekkel tekintek kifelé,
még esik, a kék ég morcos felhőké,
morózus ilyenkor néha a kedvem,
befűtenék, de a sárkány kiabál velem.

Egy hosszú séta az tán jól jöhetne,
ilyen sápkóros időben, kinek van kedve,
esernyővel mint valami fontos ember,
de hisz az utca olyan mint a tenger.