Ködbe burkolózott a márciusi reggel. Ez a nap is úgy indult, mint a többi, s mégis keserű érzés kúszott a torkomba.
Valami megmagyarázhatatlan rossz érzés, nem szabadulhattam tőle, tanyát vert bennem.

Gondolatok a rezsicsökkentésről, a vissza nem térintendő tőkeinjekciókról és a vámpírkapitalizmusról
/ Összeesküvés elméletek nincsenek, csak megvalósulnak május 1. előtt és után. /                          

Az OMSZ (Országos Mentőszolgálat) Nagypénteken közleményt adott ki, miszerint megemelt létszámmal és mentőautóval állnak rendelkezésre a húsvéti nyulak tojásszaporulatának várható megemelkedésére tekintettel.

Különösen a farfekvéses tojások szoktak kellemetlenséget okozni az amúgy elevenszülő állatoknál.

Arról nem szólt a hír, hogy a baknyulak tojásaival mi a helyzet...

Quasimodo üzent. Azt írta, hogy ő még ott rejtőzik fent a harangjai közelében étlen-szomjan. 
Azt állítja üzenetében, hogy a tűzvész idején bömböltek a harangok - bár ő szinte teljesen süket, mégis jól hallotta. Érdekesnek tartja, hogy a hírekben erről nem tettek említést.

Jézus Jeruzsálemben töltötte az éjszakát.
Finom pálmabort kortyolt.
Csacsija friss szénát eszegetett.
Pilátus rosszul aludt - keresztkérdéseken törte a fejét.
Heródes ácsokkal tárgyalt...
A Koponyák hegyén bűzös szél kavargott...

Napi több óra hosszat kinlódok, hogy kijavítsam a rosszul feltett írásokat! Most már káromkodva teszem, mert több tucatszor írtam le, hogyan kell feltenni a verset, hogy ne legyen sorkihagyás!  Ettől kezdve már nem a feltett verset fogom törölni, hanem az írót.

                           Ilyen csak a mesében van…

Ők a szépséget hordozzák magukba,
anyaságot kapnak felnőtt korukra,
kiskorúktól játékuk sok-sok baba,
vörös, fekete vagy a szőke barna.

Cserfesek és oly kacagók mint gerlék,
ha eltörik a mécses nincs rá kellék,
sírásuk olykor szívekbe markoló,
gyógyír rá simogató vigasztaló.

Parasztkocsma már ősöreg
benn pár szomjazni vágyó,
majd betért ide a nyáj őrzője
emberi beszédre hírekre áhító.

Kék kötényébe törli erős kezeit
pulthoz ér majd komótosan odalép,
megkérdi a kocsmáros mivel szolgálhat
óhajt valamit kedves új sütötte vendég.

Kinek szívét a szerelem burokba zárta,
nyított ajtót ablakot nem hagyott hátra,
könnyen felejtett minden olyan szépet,
ami egy családhoz kötötte a sok emléket.

Az alábbi írást utolsó szóig alátámasztom!

Borongós nap volt ma, de száraz és a szél is épp, hogy csak fújdogált.
Elhatároztam, hogy megpermetezem a fáimat.
Szert kerestem, lemosó permethez a kerti kamrában, s találtam - igaz sok éve lejárt a mandátuma, de megmaradt a sárgás színe és a kénes szaga.

Ide kellene csatolni a képed,
látni lehessen tiszta szemed,
sugározza makulátlan erényed,
irántad a vágy bennem éled.

Mesék kertjében találtalak,
világosbarna szemek hívnak,
mosolyod olyan varázslatos,
szépséged ó mily csodálatos.

Gubbaszt vastag pókháló sarokban,
ahova a szem ritkán tévedhet,
holdfény nézegeti haloványan,
a falon ott felejtett képeket.

Hamutartó a kopott asztalon,
benne elszívott cigarettavég,
valamikor boldogan szabadon,
azt most mindent én újrajátszanék.

   2019. február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján temettük el Apámat Kiskunhalason. Nem is tudom, mit gondoljak erről a véletlen egybeesésről?

Könnyezve olvastam "búcsúdat" Édesapádtól. Kérésedre levettem, bár úgy érzem, ez a búcsú végtelenül emberi volt, és hidd el, hasonló fájdalmas emlékekkel sokan élnek közöttünk.

           Hát nem: csakis az igazat!

Drága Apám!

Néhai Édesapám Csorba Imre 1932. november 4-én született Kiskunhalason.