Mikor az égen fénylenek a csillagok
Megvilágítják ablakod!
Gondold azt boldog vagyok!
Boldog, mert enyém a fény
Mely szívedből világít felém!

Mikor a hold felül az égre
Szikrázik feléd sárga fénye
Légy boldog azt kívánom én
Öröm ragyogjon életed egén

Én, a dérlepte réten sétáló férfi,
a fagyott fűnek, zúzmarás dombnak dalom
adom, mint akinek van még mit remélni,
omló partokra bátran felkapaszkodom.

Elmúlt a csatazaj, az izgalom, a fémjel,
a durrogtatás, a várt kabarék.
Eltűnt az éhes útról a sok söpredék.
Egy árva gyermek utánuk nézett. Amott
takarja magát éhség szégyene
egy újságlappal, s falhat, ami még maradt

Valamikor nagyon régen, amikor még nagypapám is aprócska gyermek volt, falujukban élt egy szegény család. Olyan szegények voltak, hogy még az éhenkórász egerek is messze elkerülték a házukat.

Karácsonykor szerettelek,
szilveszterkor nevettelek,
életen át kerestelek,
álmomban sem feledtelek…

Látom, te úgy nézel mattuló képeket:
rajtuk szöszi lányunk épphogy csak lépeget,
jó apád mosolya elrejti a rákot,
örökös hűséget esküdnek barátok,
sekély hóba süpped legelső kiskutyánk,
kertünkben a nyírfa éledő friss husáng,
házunkon a jövő oly ravaszul villan,

/Viktória 20.levele/

Vártam a Karácsonyt
Igaz szeretettel
Ablakunkban fény a jel
Angyal merre gyere
El ne tévedj a nagy sötétbe

Szólt a csengőszó
Az angyalka megérkezett
Elhozta nekünk az örömet
Karácsonyfán kigyúltak a fények
Alatta ajándékok, szépek

Bizonytalan még a holnap,
Oly édesek még a szavak,
Látom mosolygó, vonzó ajkad,

Ó év fogta tarisznyáját,
Üres volt már nem várták
El szaladtak belőle a napok
Elkoptak a hónapok
Itt a vége már az évnek
Búcsúztassuk, ahogy illik
Szóljon az ének
Ne sirassuk, ami elmúlt
visszahozni nem lehet!
Talán nem is bánjuk
Köszöntsük az új életet
Küszöbön az Új Év

/Maglóca/

Kicsi falú, kicsi ház
Ó, de kedves, virágos a tornác
Oda várt a nagyanyám, nagyapám
Mosoly és ölelés volt udvarán

Ó mily emlékek vittek oda
Kakas kukorékolt, ugatott a Bodri kutya
Mindig ragyogott rám a szeme
Pedig sajnos ritkán jártam erre

m. i.

Szeretetteljes, áldott, örömteli karácsonyt kívánok mindenkinek!

Juhászné Bérces Anikó

Hazamentem, voltam nála –
az Istennek legyen hála!
Vitt az utam havas tájon,
emlék-ízekkel a számon…
Töppedt kunyhó, öregember,
múltba révedő szemekkel,
fogatlanul, görbe háttal
találkozott a fiával –
lapozgatta kicsiny könyvem,

(Búcsú Szívecskétől- Kiss Irmától)
(+2018.12.05.temetése:2018.12.14.)

Gyenge szavaiddal vigasztaltál
Mégis, mégis jött a hír, itt hagytál!
Nem jutnak szavak az eszembe
Nagy a hiány, seb van a szívemben!

Te mindenkin segítő jó lélek
Hát ily rövidre szabta Isten a léted
Ennyi jutott, sok-sok küzdelem
Érted hull vigasztalan könnyem

Jól tudom, már úgy sem érti,
lelkem mégis, most is sérti
az a barbár régi tette –
persze egyből elfeledte…
Borral, dühvel eltakarta,
ifjú szívem tépte, marta:
azt a könyvet verte rajtam,
amin álmom repült hajdan,
hogy majd egyszer könyvet írnék –