k 12/12/23
Kovácsné Lívia
Oly sokat vártam,
annyira kívántam,
hogy újra rám találj,
hogy engem várj,
hogy megölelhesselek,
hogy felhőtlenül veled lehessek!
Oly sokat vártam,
annyira kívántam,
hogy boldog legyél,
hogy szeressél,
hogy szerethesselek,
hogy végre a Te mindened legyek!
|
h 12/11/23
Kovácsné Lívia
Mikor a gondolat találkozik a lehetetlennel,
a vágyad tombolva toporzékol,
és te nem hiszed el,
hogy megtörténhet veled,
a lehetetlent nyújtja az élet neked.
Hihetetlen, de élni kell vele,
mert többször nem lesz lehetőség rá már eleve.
A lehetőséget meg kell ragadni,
nem kell megtagadni,
oly jó hagyni magad elragadtatni,
|
h 12/11/23
Dáma Lovag Erdő...
Mi felöltöztetjük szívünket,
Ünnepeljük adventi ünnepet,
Jézus születése örömünnep.
Nagynak és kis gyermeknek
Fenn az égen ragyogott a fény,
Jézus megszületését hirdetvén,
S mutatta a szegényeknek,
s királyoknak is az utat,
Jászolban megtalálják Megváltójukat.
|
h 12/11/23
Dáma Lovag Erdő...
Te fájdalmak hordozója,
Borongós, zúzmara
Felhőkkel beborul az ég alja.
December, te fájdalmak hordozója,
Könyörülj rajtunk, szív ne fájna,
Ha gyász, nagy gond támad,
Fáj a szív, kegyelmezz a világnak.
|
v 12/10/23
Kovácsné Lívia
Álmodj kedvesem,
álmodj kedvesem.
Álmodjuk át együtt az éjszakát,
én várok örökké Terád!
Álmodj kedvesem,
álmodj énvelem,
a mindenem vagy nekem,
szeretlek, édesem!
Álmodjuk át az életet,
hisz kaptunk még rá lehetőséget.
Álmodj kedvesem
minden éjszakát velem!
Te vagy az életem.
Köszönöm, hogy vagy nekem!
|
Feneketlen tó vizében
elmerült a fény,
elmerült egy kisleány,
elmerült szegény.
Ment a tóba haját mosni,
egyre mélyebb lett a víz,
de már csak a jajkiáltást
hallotta meg az ég!
Sötét felhők gyűltek össze,
felkerekedett a szél,
tomboló vihar tépte ki a fákat,
s lehullott róluk mind a levél.
|
Ne nézz szemembe, ha könnyezni látod,
Ne nézd arcomat, ha halvány szegény,
Ülj csak le mellém bársonybőr székemre,
S hallgasd a szívem bús énekét.
Hallgasd könnyeim halk csobbanását,
Miként ölembe hullnak gyöngycseppjei,
Hallgasd szívemnek halk dobbanását,
Miként a fájdalom éle azt kihegyezi.
|
szo 12/09/23
Kovácsné Lívia
Advent második vasárnapja itt van,
sürgök-forgok már konyhában.
Készülnek a sütemények, finomak,
és nagyon szépek,
melyekkel a családomat ezen
a szép áldott ünnepen meglepem,
őket nagyon szeretem.
Főzöm 78 töltelékkel a töltött káposztát,
frissen a halászlét, a rántott halat,
ami isteni finom falat.
|
szo 12/09/23
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a csillagok ragyognak az égen,
Mikor a szél nyargal a falevéllel,
Vele küldöm üzenetem neked.
Mikor a felhő hullajtja cseppjét,
Hulló eső könnyes arcod mossa meg.
|
Csendbe burkolódzik a város népe,
s ahogyan beragyogja a gyertya fénye,
egyszeriben tündérország lesz belőle,
apró gyémántpor hull a háztetőkre.
Ünneplőbe öltözik a szép fenyő,
ma a dúsnak s szegénynek is jut betevő,
és amíg könnyeid fürösztik testedet,
a komor bánat hagyja el lelkedet!
|
szo 12/09/23
Kovácsné Lívia
Görcsöl a lábam,
fáj már minden pont,
megint jön egy újabb hideg front!
Látom, ma sem fogok aludni,
a testem nem hagy nyugodni .
Nézem az égen úszó sötét fellegeket,
mit hoznak esőt, havat vagy viharos szeleket?
Talán megint hull az égből a friss hó,
s a hópihék vidáman táncolva szállnak a légben,
de csuda jó!
|
p 12/08/23
Kovácsné Lívia
Szeretlek kedvesem,
Te vagy a mindenem!
Veled kelek, veled hálok,
veled az égbe szállok!
Minden percben hiányzol,
oly jó, ha a szerelmed átkarol.
Kívánom a szerelmed,
a mézédes csókod,
a kezed bársonyát,
a kedves bókod.
Kívánom veled
a boldog szerelmet!
Nagyon kívánom, kedvesem,
hogy repüljek veled
|
hófehér tájon
hófehér lábnyom
hófehér égen
galamb száll szépen
csőrében egy ág
lelkében jóság
lenéz a tájra
sok ember várja
eljöjjön végre
csend és a béke
|
"Tél volt, hó esett, és jöttek" a rút szelek,
de jó, hogy nem vagyok hajó, és kergetnek jéghegyek,
friss havat küldtem neked,
így megünnepelheted
a beiglit, ha ki nem reped!
Minden ajándékom ma adom oda,
lehet, nem örülsz, de ez nem is lesz csoda,
egyet vettem csak neked,
és ha nagynak is hiszed,
már rajtad is széjjelreped!
|
cs 12/07/23
Kovácsné Lívia
Százszor megköszönöm az Istennek,
hogy vagy nekem!
Szebbé tetted az életem!
Minden este érted mondok egy imát,
hogy maradj velem,
míg a testemből elszáll a lelkem!
Szeretlek, míg dobog a szívem,
boldogságom te vagy nekem.
Szeretlek édesem.
2023. december 7.
|
cs 12/07/23
Kovácsné Lívia
Nézem az ablakból a hóesést ma,
átkarol a szíved lüktető sóhaja.
Elmentél,
ígérted, sietsz vissza hozzám,
itt állok és jöttöd várom.
Oly messzire repül a vágy,
gondolatban itt vagy már,
átölel majd féltőn a két karod,
ugye, édesem, Te is akarod?
Verseket olvasunk,
ölelkezve hallgatunk,
|
k 12/05/23
Dáma Lovag Erdő...
Várjuk a Mikulást,
Begyújtottunk a kandallóba.
Hideg idők járnak,
A kis unokáim a Télapóra várnak.
Nagy izgalom a várakozás,
Mesét mondok, ami csodás.
Télapó megigazgatja szakállát,
Ideje már elindulni,
Gyerekekhez útra kelni.
Kikészíti a szánkóját,
|
Ha sirató vagy, sok szája görbülésbe kezd.
Apró síró hang jászolból válasz.
Légy győztes, kegyelem, földi alázat.
Kicsi karácsony. Át kell élned a könnycsepp
gyenge hatalmát láthatatlanul,
amíg más mindent kényszer nélkül megtanul.
|
h 12/04/23
Kovácsné Lívia
Hóha hó, hóha hó,
mindjárt itt a Télapó!
A zsákja dugig teli,
benne sok-sok játék,
sok-sok finom csoki.
Minden gyermek
nagyon várja,
cipőcskéjét tisztán
az ablakba rakja!
|
h 12/04/23
Dáma Lovag Erdő...
Készül a Mikulás,
Vizsgálgatja zsákját,
Az angyalok jó erősre varrták?
Sok ajándékot gyorsan rakják.
Gondosan elkészül,
Megnézi a szánját,
Szarvasok is az indulást
Türelmetlenül várják.
Ők is szeretnének
Nagy útra kelni,
Minden jó gyerekhez
Idejében megérkezni.
|