Ültessünk fát minél többet,
Bizony ez oly remek ötlet.
Csemetefák sorakoznak,
Éppen mostan virágoznak!

Falunk utcája,
fehérre meszelt háza,
- ez az otthonunk.

Misének vége,
bim-bam, harang szól délre.
- megebédelünk.

Mosolygós a nap,
a szabadba csalogat.
- padra kiülünk.

Évek elteltek,
gyermekeink elmentek. 
- ketten maradtunk.

Megfogjuk kezünk,
örök a mi szerelmünk.
- elbeszélgetünk.

Mint meseország, szép emlék,
Faluszéle Alattyánon,
Lassan folyó Zagyva mentén,
Ovisokkal szaladgálok.
 
Selymes fűben labda gurul,
Futunk, ki éri hamarabb,
Matyi éri a kis huncut,
Sarkában jár Marianna.
 
Kiserdő árnyéka alatt,
Vadvirágokat is szedünk,
Látunk tücsköt és bogarat,
Annyi mindent felfedezünk.

Unokám egy cukorfalat,
Nálam tölti most a nyarat.
Büszke a hosszú hajára,
Lófarok a frizurája.

Előtte állatos könyve,
Szamárfül van felpörögve.
Figyeld nagyi, okos vagyok?
Ez szamárfül, ott lófarok.

Turcsi orra Malackának,
Gyapjúszőre a báránynak.
Itt pedig a tehén tőgye,
Édes tej jön ki belőle.

Öreg lettem, korom éltes,
Az életem néha rémes.
Gödörben háborús akna,
Jaj nekem ha felrobbanna.

Rég, mikor sparhelten főztem,
Füstölt, mindig csak köhögtem.
Kéményben volt sok a korom,
Mit kéményseprő  kikotort.

Hálából pörköltet adtam,
Hát csak néztem ahogyan fal.
Duguláskor konyhám ázott,
Fal mellett akna beázott.

Szürke színben játszik a tér,
Kissé rideg szín az acél.
Kéklő ég most nem lát erre,
Sem a napfénynek ereje.
 
Mégis elkap a hév engem,
Fehér fény villan egy testen.
Acélból van férfi szobor,
Háta mögött lámpaoszlop.
 
Égi fény ragyog lelkére,
Szeretet lakik szívében.
Hiszen szerelmesét várja,

több értelmű szavak:bugyi, baj, ajka.

Dimbes-dombos szép magyar tájon,
Itt élek én ez az én világom.

Egy nő ha lelke hófehér,
jelleme szerint kincset ér.
Bárhol él, bármilyen korban,
szeretni ő tud legjobban.

Ha rám szakad a sötétség,
érzem nincs már innen mentség,

Érett búzakalászt ringat már a nyár,
Fölötte játszik a délibáb fátyla.
Lenyűgöz olyan szép a látóhatár,
Virít a pipacs, búzavirág, mályva.

Hallottál már kék szajkóról?
Megmutatják a zöld lombok.
Halkan csendben ül és figyel,
Fülét mily hangok érik el.

Ernyővel jöttem sétálni a rétre,
Rám köszön a tájnak csodás szépsége.
Nyári reggelnek felszáll a harmatja,
Benne ezernyi vadvirág illata.

Egérlyukból fut az egér.
Meglátta az éhes macska,
Oda állt az egér elé.
Zárva van az éléskamra