Lila ruhás nőnek oly kecses tartása,
Megállok előtte, lenyűgöz látványa.
Éva Bonyai a festmény alkotója,
A mozgáspillanatnak megállítója.
 
Magas, karcsú az alakja, lépés közben,
Erre-arra is tekinget elbűvölten.
Hosszú, bő ruhája hullámozva lebben,
Mintha sietne egy lila szín fellegben.
 

Peti az én becses nevem,
betűket még nem ismerem,
szeretem a gyermekszobám,
leporelló, könyv a polcán.

Mindegyiket már eleve,
cumis koromból ismerve,
benne játszik sok állatka,
maci, boci, ló, malacka.

Egyedül, ha nézegetem,
meseszóval kísérgetem,
mikor új mesét szeretnék,
ahhoz is van könyvem elég.

Honvágy fennkölt nemes érzés,
Hazahív bárhol jársz és élsz.
Mint Riskának a pányvája,
Engedi, majd visszarántja.

Gábor Áron oly rosszat sejt,
Szívével dobban minden sejt,
Front közeleg, ellenség jön,
Nem engedjük, hogy ő győzzön.

Anyák napján kora reggel,
Kertünk tele harmatcseppel,
Lábujjhegyen kiosonok,
Kötök egy nagy virágcsokrot.