(Játszadozás)

Hinta palinta
kicsi Kinga mosolya
az égre ragyog

A szél virágokra
bontja a napot...

Fénybe öltözött
hóvirágok szirmai
tavaszillatban

Csodát meg szarvast mindenki látott már, no de csodaszarvast! Azt csak a kiválasztottak.

Madarak dalára
ébred a táj.
 

Ibolyakék ébredésben
nyílik a tavasz

Plázacicák beszélgetnek
a semmiről

Egy távoli világban történt, olyan régen, talán senki nem is emlékszik rá, hogy a szél, egyszer csak abbahagyta suttogó dalát, nem cirógatta a fákat, nem kapta fel a lehullott leveleket.

Nem is olyan rég történt, a hatalmas hegyek birodalmában, a manónép úgy gondolta, hogy még egy tavaly elcsent tündérvarázslattal, kicsit átrendezi a világot

Nem is olyan rég történt, hogy a mindenen túli királyságban elhatalmasodott a sötétség és egyre nagyobb mértékben lett sivár a táj.

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepében élt egy manó, sudár jegenyefa tetején lakott.

Egyszer volt hol nem volt Erdőfalva közepén egy tisztás, különleges hely volt.

Egyszer volt hol nem volt, a manók és tündérek világában volt egy beszélõ fa. Olyan bölcs volt, hogy arra szavakat nem kehetett találni. Történt egyszer, hogy egy testvérpár világgá ment otthonról. Ahogy vándoroltak, megláttak egy varázskaput, amelyen keresztül egy csodálatos világ tárult eléjük. 

TündérVölgyben
szivárványból van a híd

Megújul az ég,
háromlevelű lóherék
táncára ébred a táj

Búzát vetek az égre,
felhőket a zöld rétre,
szivárványra virágot,
sosem látott világot.

Dorombol az égbolt,
a fák dala messzire száll,
tündököl minden rét,

Olykor nézem az eget és az visszanéz,
az Isten tenyerében minden rész, egész.