Vére hull a magyar népnek,
kihunynak az ősi lángok,

Nem tudom van- e barátság,
vagy csak képzelem.

Fenyőágra hópihe száll,
nagykabátot ölt az ég,

Képzeld el hogy:
az Ég a Föld,
minden zöld,

Gyertek táncolni :-)

Rongyosra gyűri az eget az ősz,
kopaszodnak sorra a nyári fák,
esőcseppek koppanása visszhangzik,
hűvös hajnal borítja be amit lát.

Fújja a szél a fákat,
megóvja az anyákat,
felhő táncol, rét fütyül,
madárka száll ház körül.

Őszillatú a táj,
a Nap másképp ragyog.
Itt-ott még a nyár
köszön jó napot.

Ősz felé fordul az út,
csak a szél szalad rajta,
a lehullott leveleket
az ég lágyan betakarja.
 

Mert ugye a kutya az ember legjobb barátja. 

Álom ring egy csillagon,
rád tekint az ég,
csöndre hajló utakon,
fény a mindenség.

Őszi napsugárnak
illata álmos

újra és újra
 fényedbe csobban
az ég

 Mint mindig most is nagyon büszke vagyok rá!!!

Szerelmedre úgy vigyázok,
akár égbolt a földre,
illata vagy minden fának,
ráfestelek a csöndre.

Van egy kedves idős szomszéd néni, aki  gyomorrákos beteg.
Szívesen veszi ha meglátogatja bármelyik régi barát, vagy szomszéd.

- Huhú huhú 
ez az esti táj szomorú- mondta a bagoly, majd vidám hangon elkezdett énekelni,
és egyetlen pillanat alatt: