Bújik ide, bújik oda,
zizzen tőle minden ág,
levelüket megborzolja,
kócos tőle a világ

Felmászik az ég lábára,
vagy a legmagasabb fára,
elcseni a telefonod,
míg a reggelijét hozod.

Földig hajolt az este,
az ágyad mellé letérdelt,
csendjében a szobádnak
minden imát megismételt.

Feltekintett egy legény,
fel a Holdra,
jaj milyen sok meggyet
látott rajta.

Kinyitottam az ablakot,
a kikelet bekacagott,
megszámoltam mind a fákat,
a bokrokat is valahányat.

Bukfencezik a világ,
nyújtózik a vadvirág,
labda gurul az égen,
a tavaszi kékségben.

Szivárvány a hinta,
ébred már az ég,
a Nap csalafinta
aranysárga rét.

Szivárványos égen,
ragyognak a fények,
jaj olyan csibészek,
akár a vitézek.

Tarka barka
fénykarika,
az ég kukucskál
át rajta.

Kukorékol a hajnal az égen,
bukfencet vet a szellő a réten.

Felhők fodrán lepke táncol,
virág illat szellőt bájol,
a napsugár víg a tájon,
vándor pihen egy tisztáson.

Tündérszemű kisleány,
tavasz nyílik faágán.
 
 

Fény ágán dallam ring,
ragyognak anyáink,
ragyognak anyáink,
fény ágán dallam ring.

Orgona nyílik,
illata árad

Fut a szél, elszalad,
megbújik a lomb alatt.
Fut a szél, az ég kacag,
mosolyából fény fakad.

Táncról táncra
dalvarázsban
nyílnak a virágok
 

Csillagos az este,
pihen egy hárfán,
álmot hint a csendre,
ring a Hold a fán.

Nap ragyog a réten,
minden csupa fény,
a tündöklő égen
szivárvány a szél.