A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Lágy
cseppek
hullanak
magas égből
csordul arcomon
lassan keveredik
könnyeimmel táncol
te nem láthatod
gyengeségem
sírok vagy
ázom
csak
|
|
Rovatok: Vers Útra kelek én, indulok,
oda biz újra eljutok,
ahol mindig oly kék az ég,
amilyet nem láttam már rég.
Tarka madarak szállnak,
nem csak álmok és vágyak.
A forróság keze simít,
lelkem megnyugszik egy kicsit.
S az a végtelen óceán,
az éggel összeér talán!
|
|
Rovatok: Vers S virágba borul a szép táj,
ó, már annyira nem is fáj,
elkápráztat most is a báj,
csak szépet dalolhat a száj.
Ó, már annyira nem is fáj
telet feledtető lakáj,
elkápráztat most is a báj,
csak szépet dalolhat a száj.
Elkápráztat most is a báj,
|
|
Rovatok: Vers Kell a lélek melengető
testet lelket feltöltő
a mélyről feltörő
szívet szerető
ősi erő
jer elő
kellő
ő
|
|
Rovatok: Vers Miért van mindig úgymond csak,
ha jő a gond csőstül, ő vak?
Kérdés után néma kérés,
válasz nincs, se több, se kevés.
Pedig, ó, nem vagyok tétlen,
most sem, de tűröm kénytelen,
újra rossz nyelvek facsarnak,
és vajon most mit akarnak?
Mindig csak a dolgom fut tán,
|
|
Rovatok: Vers Minden szál kis és nagy virág
de akár csak egy tar faág
vagy a csodás ezüst fenyves
valamiért mind oly kedves.
Még az útszéli büdöske
is csoda s a szívem csücske
nőhetnek kinn a kertemben
vagy akár csak a lelkemben.
Rózsa, szegfű és tulipán
|
|
Rovatok: Vers A hosszú karcsú száradon,
tövis véd, ami szúr nagyon,
mikor bimbód bontakozik,
illatod már áradozik.
Napsugárnak mutatkozik,
fényáradatban fürdőzik,
pompázol és élsz a mának,
szereteted csak úgy árad.
S midőn szirmaid hullanak,
gyönyörű perceid múlnak,
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Ártatlan tisztaság, törékeny virágszál,
mint mindig, ágyadból idén is kiszálltál,
minden évnek ezen enyhülő hajnalán,
lassan nyújtózkodva az olvadás dalán.
Üzened nékem, bíz, közel már a tavasz!
Reményt ad szívemnek illatod, mit ontasz!
Hiába is volt a tél oly hosszú s kemény,
|
|
Rovatok: Vers Dér csípi az út menti padkát,
még most is hallom a hangját,
és nyikorog a cipőm alatt,
mégsem hozott idén havat!
Pára leheli az ablakot,
kémény füstjével jóllakott,
önti magából a kormosat,
haj, idén nem láttunk havat!
És a hófehér szőnyeg helyett
|
|
Rovatok: Vers Szeretném, hogy érezd
azt, ahogyan én szeretlek
szeretném, ha úgy éreznél
ahogyan én érzek!
|
|
Rovatok: Vers S mondd árva kis virág!
Ó, milyen lett ez a világ?
Megöntöznek néha téged?
Vagy csak úgy letépnek?
Mondd, színes, szép virág!
Milyen lehetne a világ?
Ha megéreznék illatod,
Szíveket meghatod?
Ne búsulj kis virág!
Talán változik a világ?
|
|
Rovatok: Vers Tavaszi lágy szellő ébresztgeti
szép kedvesen halkan szeretgeti
még téli álmát viselő lelkem
lassan, mert tudja, hogy úgy szeretem!
Csicsergő madárhangon csalogat
gyengéd napsugarakat ragyogtat
karjaiba zár, közelebb érek
oly üde réti virág, még kérek!
|
|
Rovatok: Vers Az álmomban már láttalak,
és minden éjjel vártalak,
a rejtelmes erdő mélyén,
lassú patak partja szélén.
Hol néma és mozdulatlan,
nyugalmat ontó ártatlan,
szelíd, szeretek itt lenni,
itt nem rohan el úgy senki.
Van idő kedves mosolyra,
egy nyugtató pillantásra,
|
|
Rovatok: Vers Jöttem, hogy láss,
láss meg engem!
Értsd, hogy ez más,
ó higgy bennem!
Láss, mint embert,
embert s a nőt!
Víg édenkert,
teremts jövőt!
Kell, hogy szeress,
szeress, engem!
Szívem éhes,
tápláld lelkem!
S míg szabadon,
|
|
Rovatok: Vers Most
csend van
olyan bús
mozdulatlan
vihar előtti
Most
néma
üresség
szorítja ki
tágítja ki
a gondolatot
Most
mindegy
a hajnal
pirkad vagy hál
már megágyazott
Meg-
|
|
Rovatok: Vers Karácsonykor minden út hazavisz,
ebben minden ember erősen hisz,
még ha távolra is sodor az élet,
ünnepekkor hazatér minden lélek.
Oly jó, ha van hová hazamenni,
szívünknek kínját kicsit letenni,
arcunkon a fájdalmakat elfedni,
bánatunkat a küszöbön feledni.
|
|
Rovatok: Egyéb Szeretettel kívánok mindenkinek egészségben, szeretetben gazdag, békés boldog új évet!
|
|
Rovatok: Vers Vidáman csúszik már a szán,
|
|
Rovatok: Vers Télnek derekán
éjnek hajnalán
suttog a szél,
Dombok zegzugán
fáknak odúján
kicsi lény él,
Fénynek sugarán
ének dallamán
szépet mesél,
Patak sodrásán
csodák csodáján
halkan remél!
|
|
Rovatok: Vers Csendes pelyhek ereszkednek,
egyre nagyobbak és szebbek,
bámulom az ablakon át,
miként változtatja magát.
Lágyan érkeznek egymásra,
takarót szőnek a világra,
betakarják szépen a tájat,
a kis házikót s a fákat.
Mert így olyan szép az ünnep,
|
