Olyan jó, mikor átölelsz,
mikor a szád a számon megpihen,
forró csókot adsz énnekem,
izzik a levegő körülöttem.
Olyan jó, mikor átölelsz engem,
egy szerelmes dalt dúdolsz nekem,
lelkemben a vágy felgyúl,
s a szívem ver vadul.
Olyan jó, ha érzem,
lobban a láng,
a szemed íriszén
csillagok gyúlnak már.

Álmaimban gyakran látlak gitárral a kezedben,
játszol és dúdolsz egy csodálatos dalt nekem.
Hallgatlak,
s könnyem folyik patakként
a keblemre,
s az én szívem úgy fáj érted,
miért nem hajtod a fejed most az ölembe.
Halkan szól a gitár hangja, egyre messzebbről hallom,
s eltűnik a hangod az éjszakában,
már nem hallani a dalod.

Egy csodálatos dal zsong a fülemben,
szabadulni tőle nem tudok sehogy sem.
Egy kedves dal a szerelemről,
mely szívemben él,
lelkem még sok szépet remél.
Egy halk futam a zongorán,
egy csendes dallam a gitár húrján
szívemnek oly kedves emlék,
bár remélem, hallhatom még e csodás zenét.
Egy fülbemászó dallam a hárfa húrjain életre kél,

Csendes augusztusi késő délután ülök a lugasban,
s halkan zokogok,
szívemet ellepte egy végtelen szomorúság,
ez bizony a valóság,
könnyeim záporként hullanak,
a lábaimnál egy tócsában megállnak.
Miért e végtelen temetői csend,
hisz a szívem vadul zakatol, élek, még remélek,
de baljós jelek figyelmeztetnek,
nincs minden rendben.

Gyere, gyere
és szeress,
kérlek, kedvesem,
ne légy rest!
Gyere, gyere
és forrón csókolj,
édes szavakkal
suttogva bókolj!
Gyere, gyere és szeress,
mézédes csókokkal dédelgess,
öledbe bújva cirógass,
puha kezeddel simogass.
Gyere, gyere
és repüljünk,
a boldogság repülőszőnyegére felüljünk.

Volt egy csodaszép álmom,
én kitártam a két karom,
mert felém siettél gyorsan
a tejúton,
nekünk a csillagok világítottak,
nem a neon!
Megöleltél, számra forró csókot adtál,
s egy kósza bárányfelhőre magaddal húztál!
A vén hold nevetve ránk kacsintott,
majd elfordult, mint aki semmit sem látott.

Felvirradt egy új nap,
új reménnyel,
újra tele sugárzó isteni fénnyel!
Ma talán szebb lesz a világ,
nyílik még ma is mindenkinek sok szép virág,
szívünkben szeretet,
lelkünkben béke,
mosolyogva vidáman nézzünk
a jövőbe.
Ma neked is, nekem is legyen szép a napod,
hát vedd fel ma kedvesem az új kalapod!

Augusztusban, ha gyötör
az ízületi fájdalom,
borogatást tegyél rá békarokkából,
drága barátom!
Ihatod teának,
jót tesz a gyomortáji nyavajának.
Végy belőle egy kis merőkanállal,
és oszd be egész napra,
meglátod, milyen jó lesz a hatása.
Könnyed, ha hull,
mint az eső, és tengerré nő,
fáj nagyon a térded
és a szíved,

Lassan vége a nyárnak,
rég lehullott a virága
az akácnak.
Viharok jönnek, mennek,
és bizony oly sok kárt tesznek.
Ember harcol,
versenyezni akar a természettel,
de mindig alul marad ebben a versenyben.
A természet mindig győz,
hisz nála az Isteni ERŐ!
Annyi kárt tettünk mi EMBEREK,
hogy az mára már felbecsülhetetlen.

Felkelt a nap,
édes puha meleg sugara
arcomat simogatja.
Oly szép a nyári reggel,
tele reménnyel, szeretettel.
Jólesik testünknek, lelkünknek
a napsugár simogatása.
reggel mindig új reményt ad,
reméljük,
hogy szebb lesz,
jobb lesz,
boldogabb lesz.
Kívánom,
hogy teljesüljön
minden ember vágya itt e földön,

Szerelmem, mint a fáklya, úgy lobogott,
bár a türelmem egyre fogyott,
te nem jöttél,
én csak álmodtalak,
hiába, az álmok néha becsapnak,
hiú reményekkel áltatnak.
Életem országútján kanosszámat járom,
sokszor úgy érzem, legyőz a fájdalom,
az életben nem lesz rá alkalom,
hogy arcodat láthatom.
Remélem, egyszer mégis megláthatom,

Megéltem már ennyi meg ennyi évet,
rám nehezednek, mint a súlyos, nehéz malomkövek,
volt jó is, rossz is,
feledni kellene a rosszat,
s örülni, mi jó van, annak!
Szerettem és szerettek,
elmúltak a szerelmes évek,
maradt a szeretet,
mely betölti életünket.
A hajunk lassan hófehér,
arcukon barázdát hagyott a sok dolgos év,

A barátság fogalom,
ritka az igaz jó barát,
akivel mindent megbeszéltünk,
akire rábíznád az életed,
mert megbízol benne mindenekfelett!
Nekem szerencsém van,
rátaláltam egy igaz barátnőre,
már negyven éve igaz barátság köt minket össze.
Ó, mily boldogság, ha tudod, van egy igaz, jó barátod,
kire minden búdat, bajod, örömöd rábízhatod.

Köszönöm,
hogy veled élhetek,
hogy megélhettem a csodát,
amit adtál,
nem adott senki más!
Köszönöm,
hogy megadtad,
ami úgy hiányzott,
szerelmes éjszakát,
lángokban égő mámort.
Köszönöm neked,
hogy itt vagy velem,
hogy szeretsz,
s mindig bízhattam benned.
Köszönöm,
hogy öleltél,
ha bánatom volt,

Érted kiált a nappal
s az éj,
a vadul lángoló, izzó szenvedély.
Érted kél fel a nap,
s jő az éjszaka,
vágyunk összeforr,
ha szól a tücskök szerenádja,
libben az enyhe szellő,
mely arcunkat simogatja,
oly jó a karodba bújni,
ha hív a vágy szava.
Öledbe rejtőzök, mint reszkető őzike,
s Te féltőn, két karoddal védsz,

Oly messze vagy,
s én álmodom,
hogy itt leszel egy hajnalon,
hogy csókot lehelsz szomjas számra,
s így ébredek egy szebb világra.
Simogatod fáradt kezemet,
s letörlöd a múlt okozta fájó könnyeimet.
Átölelsz féltőn, szeretettel, gondosan,
ahogy anyám tette, mikor még gyermek voltam.
Kell az oltalom, megfáradt testünknek biztos nyugalom,

Rózsák bódító illata száll a légbe,
oly szép a nyár esti táj,
ha beragyogja a csillagok fénye,
s horizonton egy kósza árnyék megpihen,
majd egy lenge szellő fuvallatára tovalibben.
Varázslatos a nyári éj,
száz tücsök ad éji zenét,
szentjánosbogarak milliói szállnak,
világító szárnyacskájukkal megvilágítva a tájat,

Ha jössz, ha itt vagy velem,
ha foghatom a kezed,
ha csókolhatom a szád,
ha érinthetem lelked virágát,
ó, édesem, az énnekem,
s remélem, neked is a boldogság,
mi itt vár rád,
hát jöjj, ne várj!
Vágyom, vágylak, várlak!

2023. július 19.