Néma kiáltás az éjben,
sírnak a fák, nagyon félnek.
Vigaszt nem várhatnak ily időben,
megmérgezett talajon élnek.
Még hittek az égiekben,
de életüknek most végére érnek.
Nincs már vita ebben,
életükbe vissza már nem térhetnek.

2023. augusztus 31.

Ha látom,
hogy két szemedben izzik a fény,
szerelmes szívemnek
ez oly sokat ígér.
Izzik a fény a két szemedben,
a karod féltőn átölel,
forrón csókolod a szomjas szám,
vágyakozó szívemnek ez áldás.
Ha látom,
szemedben újra izzik a fény,
szerelmes szívem csodás éjt remél.
Jöjj kedvesem, ölelj most át,

Mint a jéghegy, mely olvad és törik,
szívemben a fájdalom egyre csak gyűlik.
Kint forró nyár van, szívemben tél,
megfagyott ereimben a vér.
Még integettem a vonat után,
mi elvitt messzire,
még reménykedtem,
hogy visszahoz egyszer,
és itt maradsz örökre.
A remény oly törékeny,
mint az olvadó jég,
azt hiheted, itt a vég,

Aludj, aludj én édesem,
ölembe hajtsd le őszülő fejed,
a gondokat most felejtsd el,
aludj el édesen.
Álmod legyen boldog,
most nincs semmi gondod,
boldogság járja át a szívedet,
szeretlek téged, ezt ne felejtsd soha el.
Fülledt a nyári éj,
sok szép mesét mesél,
álmodj szépet, édes életet,
velem sok boldog évet!

Lassan itt az éjszaka,
nélküled fáj a csend szava.
Néma a csend, mégis rólad zeng,
érzem puha, lágy libbenését,
körbefon, átölel, számra forró csókot lehel,
érzem szívverésed,
oly jó lenne most kedvesem veled.
Egy pillanat volt,
s máris múlt lett,
a boldogság tovalibbent,
várom jöttöd a vágy vonatán,
remélem, kedvesem,

Köszönöm,
hogy vagy nekem,
még akkor is,
ha nem vagy velem,
ritkán hallak,
ritkán látlak,
mégis mégis mindig várlak!
Gondolatban veled vagyok,
ágyad szélén rád vigyázok.
Minden percem neked adom,
talán egyszer visszakapom.
Lehunyt szemmel rád gondolok,
érzem kezed
s sóhajtásod,
ma is izgat forró csókod,

Veled vagyok,
veled élek,
veled kelek,
veled hálok,
veled dobban a szívem,
veled álmodom az életet.
Éjjelente itt vagy velem,
érzem, ahogy fogod a kezem,
érzem puha érintésed,
csókod ízét, az édeset.
Oly jó így hozzád bújni,
mindent, mindent elfeledni!
Veled vagyok,
veled élek,
ősz hajjal is

Amikor úgy érzed, szíved a porba hullt,
s rajta száz elefánt végigvonult,
nincs már erőd,
hogy felállj,
úgy érzed, eljött a végítélet már.
Már magadban beszélsz,
mert nincs, ki meghallgatna,
s értelme sincs,
hogy szólj, mert csak szidás, ordítás a jutalma.
Nincs senki, ki vigasztalna,
szíved másnak kitárni, vajh, mi haszna.

Forró az augusztusi nyár,
pedig volt eső már,
és mégis
sárgulnak, száradnak a levelek fán,
forró a lég,
reszket a forróságtól mind, aki él.
Ember, állat szenved,
úgy érzed, már nincs hová menned,
hová bújj,
a forró hőség mindenhova bejut.
Jó lenne víz közelében lenni, megfürödni,
arcunkról az izzadságcseppeket lemosni,

Minden éjjel téged várlak,
álmaimban mindig látlak!
Várlak téged minden éjjel,
betakarlak csillagfénnyel.
Libben a gyertya lángja,
szívünket hozza lázba.
Perzsel a szerelem lángja,
álmaink netovábbja,
szikra gyúlt, a láng már ég,
a szívünk egy csodás éjt remél.
Minden éjjel várok rád,
úgy bújnék már tehozzád,

Ó szerelem, szerelem,
átkozott gyötrelem.
Szerettem egy deli legényt
ifjúságom elején,
beleestem, mint nyúl a gödörbe,
de biz nem lett jó vége.
Forró csókok, édes ígéretek,
neki nem létezett olyan,
mit ne ígért volna meg,
s ráadásul csalfa volt,
több lánnyal randizott.
Hamar kiderült e csélcsap legényről,

Ha újra itt leszel,
szívednek mindent megteszek,
boldogságot adok,
felejtsd el a gondot,
hagyd a múltad magad mögött,
nézd a jövőt, a gyönyörűt.
Együtt boldogok vagyunk,
ezt te is jól tudod.
Szeretve szép az élet,
szeressük egymást,
amíg lehet.
Siess hozzám,
hisz úgy várlak,
két karom ölelésre kitárva,

Ragyog a nap felettünk,
ha Te itt vagy mivelünk,
fényed árad felénk,
ide ülsz most mellénk,
szívünk dobban,
egyre jobban,
szeretetet adsz és kapsz,
már nem is kell más vigasz.
Színeidet szavakban osztod,
a neten velünk megosztod.
Szeretünk nagyon téged,
öröm legyen mindig a vendéged,
ezt kívánjuk mi mind néked!

Engedd,
hogy hozzád bújjak,
ígérem, nem zavarlak,
hagyd, hogy halljam a szívverésed,
érezzem puha érintésed.
Kérlek, engedd,
hogy szeresselek,
hadd legyek én a mindened.
Hidd el, mindent megteszek,
veled így végre én boldog leszek!
Engedd,
hogy öledbe kucorodjak,
csókkal halmozzam el a szomjas ajkadat.
Engedd,

Én is voltam ifjú, bohó leány,
udvarolt nekem is dalia néhány,
de szívem akkor is csak egyet szeretett,
a többi továbbmehetett!
Nem volt drámai jelenet,
megmondtam őszintén, én kit szeretek!
Életemben oly sok mindent átéltem,
de a bizonytalanságért nem változtattam meg az életem.
Maradtam a régi megszokottnál,

Ó, ha itt lennél velem,
rózsám nyílna neked.
Tűzpiros szirma égő láng,
minden percben téged vár.
Ó, ha itt lennél velem,
édes csókommal halmoználak el,
letörölném fáradt homlokod,
neked mindent megadok.
Ó, ha itt lennél velem,
repülnénk a fellegekbe,
felhő hátán kacagnánk,
olyan boldogok volnánk.

Ne mondj semmit,
hallgassuk együtt a csend szavát,
csak ölelj némán át,
simulj érzékin hozzám,
érezzem szíved vágyát.
A csend beszél,
hallgasd, mit mesél,
hogy hiányzol,
ha két karod féltőn nem ölel át,
ha nem hallgathatom
a szíved dobbanását,
kell, hogy érezzelek,
hogy elmondhassam,
mennyire szeretlek.

Olyan jó, mikor átölelsz,
mikor a szád a számon megpihen,
forró csókot adsz énnekem,
izzik a levegő körülöttem.
Olyan jó, mikor átölelsz engem,
egy szerelmes dalt dúdolsz nekem,
lelkemben a vágy felgyúl,
s a szívem ver vadul.
Olyan jó, ha érzem,
lobban a láng,
a szemed íriszén
csillagok gyúlnak már.